Fradista szemmel – Overture

A nyitány operák, oratóriumok, színpadi kísérőzenék és balettek hangszeres bevezető zenéje, - írja a Wikipédia. Nos, igen a hét végén végre elkezdődött a honi pontvadászat, megrendezték a 2013-2014-es szezon nyitányát. Számunkra pécsi vendégjátékkal kezdődött szezon. Végre hosszú-hosszú évek után reálisan nagy reményekkel.

Most valóban reálisak a reményeink, elvárásaink a csapattal szemben, hiszen az elmúlt hetek, hónapok történései felfelé ívelő pályát mutatnak.
Aki figyelemmel kíséri az új Albert Stadion építési munkálatait, az szájtátva nézi, miként kerülnek az új elemek egyre-másra a helyükre, szinte napról-napra körvonalazódik a jövő pompás arénája.

A nyári átigazolási időszakban sikerült megerősíteni a csapatot. Ricardo Moniz, Leonardo és Besic hosszabbított. Érkezett Jack Tuyp a holland gólfelelős, Arsenio Valpoort a szintén németalföldi szélvészgyors tehetség és az ex-MTk-s Hídvégi Sándor is jó fogásnak ígérkezik.

Bemutattuk az új mezt, amely végre a tradicionális Fradi hagyományokat követve hosszanti zöld-fehér csíkos, olyan, mint a legendás 30-as években használt mezünk, amelyben sikerült megnyernünk a máig egyedül álló 100 százalékos bajnokságot.

Ezekkel a pozitív előjelekkel látogattunk Pécsre, ahol rend szerint nehéz találkozókat vívtunk a hazaiakkal. Most sem volt ez másképpen.

Nagyon bekezdtek a mecsekaljaiak. Igazán megleptek a harcias, kemény és egyáltalán nem defenzív játékukkal. Nem is igazán találtuk az ellenszert. Kicsit tompának, fáradtnak tűntünk, valószínű a lábakban voltak még Moniz kőkemény edzései. Szinte a semmiből sikerült vezetést szereznünk, az új igazolás Tuyp révén. Ekkor volt egy két jó megoldásunk, de egyáltalán nem voltunk meggyőzőek. (Habár 1:0-nál, Somália lerántásánál a bírói síp néma maradt, így nem kaptunk 11-est, nem lett 2:0 az állás, de ezen nem is lepődök már meg, hiszen ez immár megszokott.) A védelem pedig, finoman szólva elég foghíjasnak bizonyult. Főként a magas beívelések okoztak zavart, hiszen nincs komoly magasságú védőnk és Jova valljuk be vonal kapus.

A második félidőben egy szöglet után egyenlítettek is a hazaiak. Megérdemelten. Ezután nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltunk, volt egy kiállítás is a hazaiaknál.

Ekkor már mi domináltunk és végül Valpoort révén meg is szereztük a győzelmet jelentő gólt. Gyengén játszottunk, de ennek ellenére győzni tudtunk. Ezeket a mérkőzéseket tavaly legjobb esetben is csak döntetlenre tudtuk hozni. Nagyon fontos volt ez a győzelem, ez a három pont, hiszen egy nagyon nehéz sorozatot kezdünk meg vasárnap. Jön a Vidi, megyünk Győrbe, jön az MTK és utazunk Debrecenbe.

Hát… nem tűnik sétagaloppnak.

A védelembe mindenképpen kell még erősítés, ezen a hírek szerint dolgozik is a vezetőség.

Hétvégén „hazai pályán” is bemutatkozik a csapat, reményeim szerint 10-15 ezer néző előtt, a Puskásban.

 Jegyzőkönyv:

PMFC-Matias - Ferencváros 1-2 (0-1) 
Pécs, 5500 néző, v.: Szabó Zs.
gólszerzők: Koller (59.), illetve Tuijp (28.), Valpoort (77.)
kiállítva: Szatmári (61.)sárga lap: Márkvárt (2.), Szatmári (37., 61.), Frőhlich (94.),
illetve Besic (30.), Jenner (41.), Alempijevic (55.), Gyömbér (76.)

Jova - Jovanovic, Gyömbér, Besic, Hidvégi (Alempijevic, a szünetben)
- Somália, Cukic (Valpoort, 62.), Józsi, Jenner - Tuijp (Otten,92.), Böde

Hajrá Fradi!