Három évtized elteltével is elképedünk a Verebes Józsefről szóló, szamizdat jellegű könyvet olvasva.
Cilinder és nyúl
Bizonyára a nyájas olvasó is átélte már azt az érzést, amellyel e sorok írója a Verebes, a mágus című Koltay Gábor-opusz újbóli lapozása során találkozik. Főleg, ha az első és a mostani olvasás között csaknem három évtized telt el. Az eleinte reveláció értékű rácsodálkozásból unalmas közhely lesz, amit annak idején megdöbbenésünkben félájultan olvastunk, arra utóbb csak unottan legyintünk.
Szó se róla, akadt ilyen pillanat a napokban elhunyt jeles edzőről írott könyv újraolvasása közben, mégis inkább egy másfajta érzés kerített a hatalmába az amúgy finoman szólva is hullámzó színvonalú, sajtóhibáktól, elírásoktól (Hollai Andrea újságíró kollégánk például Hollai Andrásként szerepel, hogy csak a legkirívóbbat említsük), a szerző által nem ellenőrzött csúsztatásoktól, füllentésektől hemzsegő kiadványt lapozgatva. Ez pedig a csodálkozásé. Hogy az ördögbe’ lehet az, hogy egy, állítólag a mainál hazugabb, jóval korlátozottabb sajtószabadsággal rendelkező korban, a létező szocializmus haláltusájának idején egy sportvezető minden további nélkül fillérre pontos elszámolást adjon sztáredzője és sztárjátékosai kereseti és jövedelmi viszonyairól? Miközben manapság az MLSZ az egyetlen európai szövetség a nyári Európa-bajnokság 24-es döntőjébe jutott országok futballszakmai vezető testületei közül, amely egy rangos nemzetközi orgánum körkérdésére adott válaszában megtagadja a szövetségi kapitány fizetésének nyilvánosságra hozatalát?!
De mindegy is, ez csupán egy mellékvágány Koltay nagy sikerű dolgozatához. Amely néhány lazán összefércelt interjú, ipari mennyiségű újságcikk bemásolásával felturbózva. És egy olyan, közismert író – Hernádi Gyula – enyhén zavaros előszavával, akinek a neve esetleg mond valamit az olvasónak.
És mégis, bármennyire is sebtében – az MTK 1987-es, senki (talán csak maga Verebes) által sem remélt bajnoki címe bűvöletében – összelapátolt könyv a Verebes, a mágus, tagadhatatlanul találó korrajz a nyolcvanas évek Magyarországáról, a Mexikó előtti és utáni évek ellentmondásokkal terhelt (vissza)fejlődéséről. Arról a magyar labdarúgásról, amelyben a kulisszák előtt és mögött olyan figurák mozgatták a szálakat, mint Kutas István, Zsolt István, a külföldi szerződéseket saját zsebre (is) intéző, egykori gyilkos ÁVH-s, Csáki Sándor, vagy éppen a riporterlegenda Szepesi György.
Akik közül az első kettő – és ezt a Mágus büszkén említi Koltay könyvében – Verebes, úgymond, felfedezője volt. Mert bizony, ha valaki nem emlékezne rá, a hetvenes évek végén az akkor a játékvezetői keret edzőjeként dolgozó, parkolópályára állított későbbi edzőfenomén karrierjét Zsolt és Kutas indította el, amikor 1979-ben beajánlotta a Videoton kispadjára.
A könyvből – interjúkon keresztül – megismerjük a Haller téri koldusszegény cigányfiú elképzelhetetlenül sanyarú gyermekkorát, fogalmat alkothatunk a mindent elsöprő akaraterőről és becsvágyról, amellyel először beverekedte magát a grundok világából a Ferencváros első csapatába, Albert Flórián és Varga Zoltán mellé, majd korai visszavonulását követően minden akadályon és gáncsoskodáson átlépve az ország aktuálisan legjobb, legsikeresebb, karizmatikus aurájú szakemberévé lépett elő.
A könyv legjobb része a Horváth Edével, a bázisvállalat Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatójával, a „Vörös báróval” készített interjú (nota bene, ez is csak egy idézet, nem Koltay műve – a szerk.), amelyből pontosan kiderül Verebes jövedelme (évi félmillió forint), továbbá az is, hogy mennyit kerestek a játékosok az 1981-1982-es első aranyérmes szezonjukban (fejenként 250-300 ezer forintot, amikor az átlagos fizetés havi 2500 forint volt Magyarországon).
Azt is megtudjuk Horváthtól, hogy miután a csúcsra ért az ETO, Verebes benyújtotta a számlát, és fizetése megháromszorozását kérte a főnöktől, ő azonban azt mondta: „Nem tudok róla, hogy ekkora lett volna idén az infláció…” És Verebes változatlan bérért maradt Győrben.
A könyv utolsó fejezetei már a Hungária körúti diadalmenet dicső hónapjait idézik fel. A közelmúltban a főhőshöz hasonlóan jobblétre szenderülő Vándor Kálmán a Népszava hasábjain így írt: „A Mágus megmutatta, hogy nem szemkáprázat, amikor a cilinderből (kék)fehér nyulat varázsol elő. Valódi a cilinder és a nyúl is!”
Idehaza sokáig csakugyan valódinak tetszett. Határainkon túl már kevésbé…
Koltay Gábor: Verebes, a mágus
Kiadó: Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok Igazgatósága, 1987
Formátum: Ragasztott, puhafedeles kötés, 280 oldal
Osztályzat: •••
Koltay Gábor (1950–)
Balázs Béla-díjas filmrendező, színigazgató, érdemes művész. Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán végezte 1969 és 1974 között. 1974-ben a Népszava gyakornoka. 1975–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja. 1979–1981 között a Magyar Televízió, 1981–1986 között a Mafilm rendezője, 1986–2003 között a Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok (1990-től Szabad Tér Színház) igazgatója. Filmjei közt szerepel az István, a király (1984), a Honfoglalás (1996) és a Sacra Corona (2001). Összesen tizenöt, jobbára életrajzi témájú könyvet írt zenészekről, a futballról, de történelmi személyiségekről is, Szörényi Leventétől és Bródy Jánostól Horthy Miklósig.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. májusi számában.)
www.fourfourtwo.hu
Cilinder és nyúl
Bizonyára a nyájas olvasó is átélte már azt az érzést, amellyel e sorok írója a Verebes, a mágus című Koltay Gábor-opusz újbóli lapozása során találkozik. Főleg, ha az első és a mostani olvasás között csaknem három évtized telt el. Az eleinte reveláció értékű rácsodálkozásból unalmas közhely lesz, amit annak idején megdöbbenésünkben félájultan olvastunk, arra utóbb csak unottan legyintünk.
Szó se róla, akadt ilyen pillanat a napokban elhunyt jeles edzőről írott könyv újraolvasása közben, mégis inkább egy másfajta érzés kerített a hatalmába az amúgy finoman szólva is hullámzó színvonalú, sajtóhibáktól, elírásoktól (Hollai Andrea újságíró kollégánk például Hollai Andrásként szerepel, hogy csak a legkirívóbbat említsük), a szerző által nem ellenőrzött csúsztatásoktól, füllentésektől hemzsegő kiadványt lapozgatva. Ez pedig a csodálkozásé. Hogy az ördögbe’ lehet az, hogy egy, állítólag a mainál hazugabb, jóval korlátozottabb sajtószabadsággal rendelkező korban, a létező szocializmus haláltusájának idején egy sportvezető minden további nélkül fillérre pontos elszámolást adjon sztáredzője és sztárjátékosai kereseti és jövedelmi viszonyairól? Miközben manapság az MLSZ az egyetlen európai szövetség a nyári Európa-bajnokság 24-es döntőjébe jutott országok futballszakmai vezető testületei közül, amely egy rangos nemzetközi orgánum körkérdésére adott válaszában megtagadja a szövetségi kapitány fizetésének nyilvánosságra hozatalát?!
De mindegy is, ez csupán egy mellékvágány Koltay nagy sikerű dolgozatához. Amely néhány lazán összefércelt interjú, ipari mennyiségű újságcikk bemásolásával felturbózva. És egy olyan, közismert író – Hernádi Gyula – enyhén zavaros előszavával, akinek a neve esetleg mond valamit az olvasónak.
És mégis, bármennyire is sebtében – az MTK 1987-es, senki (talán csak maga Verebes) által sem remélt bajnoki címe bűvöletében – összelapátolt könyv a Verebes, a mágus, tagadhatatlanul találó korrajz a nyolcvanas évek Magyarországáról, a Mexikó előtti és utáni évek ellentmondásokkal terhelt (vissza)fejlődéséről. Arról a magyar labdarúgásról, amelyben a kulisszák előtt és mögött olyan figurák mozgatták a szálakat, mint Kutas István, Zsolt István, a külföldi szerződéseket saját zsebre (is) intéző, egykori gyilkos ÁVH-s, Csáki Sándor, vagy éppen a riporterlegenda Szepesi György.
Akik közül az első kettő – és ezt a Mágus büszkén említi Koltay könyvében – Verebes, úgymond, felfedezője volt. Mert bizony, ha valaki nem emlékezne rá, a hetvenes évek végén az akkor a játékvezetői keret edzőjeként dolgozó, parkolópályára állított későbbi edzőfenomén karrierjét Zsolt és Kutas indította el, amikor 1979-ben beajánlotta a Videoton kispadjára.
A könyvből – interjúkon keresztül – megismerjük a Haller téri koldusszegény cigányfiú elképzelhetetlenül sanyarú gyermekkorát, fogalmat alkothatunk a mindent elsöprő akaraterőről és becsvágyról, amellyel először beverekedte magát a grundok világából a Ferencváros első csapatába, Albert Flórián és Varga Zoltán mellé, majd korai visszavonulását követően minden akadályon és gáncsoskodáson átlépve az ország aktuálisan legjobb, legsikeresebb, karizmatikus aurájú szakemberévé lépett elő.
A könyv legjobb része a Horváth Edével, a bázisvállalat Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatójával, a „Vörös báróval” készített interjú (nota bene, ez is csak egy idézet, nem Koltay műve – a szerk.), amelyből pontosan kiderül Verebes jövedelme (évi félmillió forint), továbbá az is, hogy mennyit kerestek a játékosok az 1981-1982-es első aranyérmes szezonjukban (fejenként 250-300 ezer forintot, amikor az átlagos fizetés havi 2500 forint volt Magyarországon).
Azt is megtudjuk Horváthtól, hogy miután a csúcsra ért az ETO, Verebes benyújtotta a számlát, és fizetése megháromszorozását kérte a főnöktől, ő azonban azt mondta: „Nem tudok róla, hogy ekkora lett volna idén az infláció…” És Verebes változatlan bérért maradt Győrben.
A könyv utolsó fejezetei már a Hungária körúti diadalmenet dicső hónapjait idézik fel. A közelmúltban a főhőshöz hasonlóan jobblétre szenderülő Vándor Kálmán a Népszava hasábjain így írt: „A Mágus megmutatta, hogy nem szemkáprázat, amikor a cilinderből (kék)fehér nyulat varázsol elő. Valódi a cilinder és a nyúl is!”
Idehaza sokáig csakugyan valódinak tetszett. Határainkon túl már kevésbé…
Koltay Gábor: Verebes, a mágus
Kiadó: Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok Igazgatósága, 1987
Formátum: Ragasztott, puhafedeles kötés, 280 oldal
Osztályzat: •••
A legjobb szövegek
„(Kecskeméten) Az elválás döntő oka pedig az volt, amikor a csapat három játékosát súlyosan megfenyegették; ha a soron következő mérkőzést nem veszítik el, akkor különböző juttatásokat megvonnak tőlük. Az ominózus mérkőzést otthon elveszítettük…”
„Az a csapat, az a 11 játékos (a Rába ETO – a szerk.) mindent el tudott volna érni a pályán, a nemzetközi kupákban is, ha a bajnokság után a kupákban is a kezdő 11-et tudom pályára küldeni.”
„A vidék még mindig elnyomva érzi magát ettől a kétmilliós fővárostól. (…) Előfordult például, hogy egy neves budapesti vendég megnézett nálunk egy meccset, és amikor egy kritikus időszakban a bíró 11-est ítélt a mi csapatunk ellen, akkor a helyéről felugorva tapsolt a bírónak. (…) Persze, hogy akadt szurkoló, aki nem szépen szólt hozzá, sőt, a védelme érdekében még el is kellett vezetni a tribünről. (Horváth Ede)”
„(Kecskeméten) Az elválás döntő oka pedig az volt, amikor a csapat három játékosát súlyosan megfenyegették; ha a soron következő mérkőzést nem veszítik el, akkor különböző juttatásokat megvonnak tőlük. Az ominózus mérkőzést otthon elveszítettük…”
„Az a csapat, az a 11 játékos (a Rába ETO – a szerk.) mindent el tudott volna érni a pályán, a nemzetközi kupákban is, ha a bajnokság után a kupákban is a kezdő 11-et tudom pályára küldeni.”
„A vidék még mindig elnyomva érzi magát ettől a kétmilliós fővárostól. (…) Előfordult például, hogy egy neves budapesti vendég megnézett nálunk egy meccset, és amikor egy kritikus időszakban a bíró 11-est ítélt a mi csapatunk ellen, akkor a helyéről felugorva tapsolt a bírónak. (…) Persze, hogy akadt szurkoló, aki nem szépen szólt hozzá, sőt, a védelme érdekében még el is kellett vezetni a tribünről. (Horváth Ede)”
Koltay Gábor (1950–)Balázs Béla-díjas filmrendező, színigazgató, érdemes művész. Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán végezte 1969 és 1974 között. 1974-ben a Népszava gyakornoka. 1975–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja. 1979–1981 között a Magyar Televízió, 1981–1986 között a Mafilm rendezője, 1986–2003 között a Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok (1990-től Szabad Tér Színház) igazgatója. Filmjei közt szerepel az István, a király (1984), a Honfoglalás (1996) és a Sacra Corona (2001). Összesen tizenöt, jobbára életrajzi témájú könyvet írt zenészekről, a futballról, de történelmi személyiségekről is, Szörényi Leventétől és Bródy Jánostól Horthy Miklósig.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. májusi számában.)
www.fourfourtwo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése