A magyar labdarúgás legtöbb bajnoki összecsapását hozta a Ferencváros és az Újpest 113 éves rivalizálása. A két csapat 224. bajnoki mérkőzése következik szombaton a Groupama-arénában.
A derbi. Arról pontos információnk nincs, hogy mikortól alakult ki ez a Fradi-Újpest “őrület”, de tény, hogy már a harmincas években is derbiről írtak az újságok (az MTK-Hungária elleni mérkőzéseket is derbinek “becézték”), mely mindig is többet jelentett egy labdarúgó mérkőzésnél. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért mi sem kísérletezünk vele. Ha véletlenül rá is találnánk a megoldásra, azzal megölnénk a bizsergést, a feszült izgalmat is, amit mindkét csapat szurkolótábora érez, ha zöld-fehér és lila-fehér mezben kifutnak a csapatok a pályára. Ez egy külön világ, a derbik világa, melynek hangulata, körítése egyedülálló a magyar labdarúgás történetében. Mielőtt az izgalmak a tetőfokára hágnak, ismerjünk meg a két csapat közös múltjával.
Az eddigi 223 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 101 győzelem, 61 döntetlen, 61 vereség, 417 lőtt és 312 kapott gól.Az Újpest FC a második legrégebben alapított magyar sportegyesület labdarúgócsapata, melynek székhelye, Budapest IV. kerülete, Újpest. A lila-fehérben szereplő csapat 20-szoros magyar bajnok, 9-szeres magyar kupagyőztes, 3-szoros magyar Szuperkupa-győztes és két alkalommal nyerte meg a KK-t. Magyarország harmadik legsikeresebb labdarúgócsapata, csak a Ferencvárosi TC, és az MTK előzi meg bajnoki címek, illetve kupagyőzelmek számában. Az első stadiont a Népszigeten építették 1903-ban, majd 1922-ben Hajós Alfréd által tervezett stadiont vették birtokukba a lila-fehérek a Megyeri úton. Az Újpest első aranykora a 30-as évekre esett (5 bajnoki cím), majd negyven év a “Mágikus Újpest”, a Fazekas–Göröcs–Bene–Dunai II–Zámbó csatársor, majd jött Törőcsik András és Fekete László, a kispadon meg Baróti Lajos és Várhidi Pál. 9 bajnoki cím, több mint 500 gól. 1969-ben VVK döntő (vereség a Newcastle-től), 1974-ben BEK elődöntő (a Bayern München jutott tovább). A klub neve többször változott, de a csapat “székhelyének” neve csak az ötvenes években hiányzott (Budapesti Dózsa). 1949-ben keresztelték el Dózsának (belügyminisztérium alá tartoztak), amit 1991-ig meg is tartottak. A labdarúgó csapatot működtető gazdasági társaság 2014 tavaszán közel került a megszűnéshez, de MLSZ jóindulatával és egy törvénymódosításnak köszönhetően megmenekültek a felszámolástól. Az anyaegyesület és a labdarúgást működtető belga tulajdonos között napjainkban is dúl a “címerháború”. A Fővárosi Törvényszék az anyaegyesületnek adott igazat, ennek ellenére továbbra is az új címert használják a labdarúgók.
További érdekességek a két csapat közös múltjából:
1905. február 19. óta íródik a zöld-fehérek és a lila-fehérek közös, a magyar labdarúgást meghatározó bajnoki történelme. A Soroksári úton lejátszott mérkőzésen a Fritz – Berán, Ullerich – Lissauer, Bródy, Gorszky – Takács D., Pákay, Pokorny, Weisz, Braun összetételben pályára lépő FTC 2:0-ra győzte le az újonc újpestieket. A mérkőzés góljait Weisz Ferenc szerezte. A krónikák így emlékeznek a mérkőzésről: “A mérkőzés kielégítette a várakozást, erős, de különösen az I. félidőben igen szép küzdelmet hozott. Különösen szépen játszott mindkét csatársor. Szünet után 10 percig még az UTE bírja a nagy tempót, csakhamar azonban az FTC lesz a helyzet ura, s a 17. és a 23. percben két goalt lő. Mindkét esetben Braun ügyes játéka juttatta a labdát Weiszhez, aki 35 méterről élesen, védhetetlenül rúgta a labdákat a hálóba.”
A bajnoki visszavágóra az Újpest egykori otthonában, a Népszigeten került sor szeptember 17-én. A mérkőzést ismét az FTC nyerte, ezúttal 3:1 arányban Pákay(2), Koródy valamint Petz góljaival.
Az 1906 tavaszán debütáló Schlosser Imre, azaz Slózi 1910. október 30-án mesterhármassal búcsúztatta a Soroksári úti pályát az UTE elleni 7:1-es találkozón, majd 1911. április 30-án hat gólig jutott az első Üllői úton rendezett, ugyancsak 7:1-gyel végződött mérkőzésen. Tizenkét éven át, egészen 1917 nyaráig nem tudott pontot elvenni a UTE az FTC-től. 15 győzelem, 63 rúgott és 12 kapott gól.
A remek sorozat 1917. június 24-én szakadt meg. Az UTE az Amerikai úton aratott 4:1 arányú győzelmet (gól: Fogl II., Molnár III., Priboj, Fogl III. illetve Nemes), melynek következtében a lila-fehérek a dobogón végeztek, megelőzve a története addigi legrosszabb bajnoki szereplését produkáló ferencvárosiakat (a negyedik helyen zártak Blumék). További öt évet kellett várni a két csapat első Megyeri úton történő összecsapására, amely az UTE-stadion pályaavató mérkőzése is volt egyben, 1922. szeptember 17-én.
Az amatőr korszak óriási ferencvárosi fölénnyel zárult: 34 mérkőzés, 24 győzelem, 5 döntetlen és 5 vereség, gólarány: 95:35. A zöld-fehérek fölényére jellemző, hogy négyszer is hatgólos különbséggel páholták el a lilákat.
1926. október 3-án került sor a profizmus korszakának első Újpest FC – Ferencváros FC bajnoki mérkőzésre. A találkozó gólnélküli döntetlennel zárult a Megyeri úti “Teknőben”. A bajnoki visszavágó már eseménydúsabbra sikerült: 9-9 emberrel fejezték be a csapatok, de gólból a Fradisták értek el többet (2:1), sőt az idény végén a bajnoki cím és a kupa is a IX. kerületbe került. Mindkétszer az újpestieket előzték meg Tóth-Potya István tanítványai.
1930.03.23-án, az Üllői úton, zsúfolásig megteltek a lelátók, 35 ezren szurkolták végig az 1:1-re végződő mérkőzést, mely méltán kapta a “derbi” jelzőt az újságok hasábjain.
1931. április 5-én az Újpest 3:1 arányban győzött a Megyeri úton. A mérkőzés jelentősége, hogy ezután a vereség után Blum Zoltán csapata egy páratlan sorozatba kezdett. 18 hónapon át, 1932 októberéig 32 alkalommal győztesen hagyták el a pályát a franzstadti legények. 1932.04.10-én Újpesten nyert a Fradi 5:0-ra, a remek győzelem és Toldi kiváló játéka versre is ihlette a “költőt”:
1945-ig a profi, majd NB-s korszak alatt 39 bajnoki találkozót vívott a két alakulat. Ekkor már egyenlő erők vették fel a harcot, 15 ferencvárosi és 11 újpesti győzelem mellett 13 döntetlen született, a gólarány 78:69. A kiegyenlített párharcok ellenére ebben az időszakban a Fradi hét bajnoki címéből ötöt (1926/27 – hét pont előnnyel, 1931/32 – nyolc pont előnnyel, 1933/34 – két pont előnnyel, 1937/38 – három pont előnnyel, 1940/41 – tizenegy pont előnnyel) az öt elsőségig jutó Újpest előtt nyert meg.
A II. világháborút követően három bajnoki címet gyűjtöttek be Szuszáék, míg Rudasék egy bajnoki aranyéremmel gazdagították a klubok éremkollekcióját. Már az ÉDOSZ korszakban, 1950. május 21-én született meg az eddigi legnagyobb gólkülönbségű ferencvárosi győzelem Czibor, Kocsis 3-3 valamint Deák 2 góljával: ÉDOSZ – Bp. Dózsa 8:1. (A Fradi kispadján Lyka Antal, az újpestiekén Kemény Tibor ült. A harmincas években még a Fradi színeiben együtt rohamozták az ellenfelek kapuját.) Az ötvenes években egyik csapat számára sem termett sok babér. Az Újpest négy, a Fradi három bronzérmet ért el ebben az időszakban. Mindkét csapat számára az 1959/60-as idény jelentette a fordulópontot. A lilák Mátraiék előtt nyerték újabb bajnoki címüket.
A hatvanas években újra a Fradi volt a csúcson, négy bajnoki elsőséget gyűjtöttek be Alberték. Ezen időszak alatt számos emlékezetes mérkőzés színesítette a két csapat közös történelmét. 1965.08.01-én, az őszi idénynyitót nagy érdeklődés kísérte, 60 ezren szorongtak a lelátókon. Az amerikai túra után a fáradt Fradinak adták a kevesebb esélyt. Balogh Sándor, Az Ú. Dózsa edzője a mérkőzés előtt azonban így nyilatkozott: — “Lehet, hogy fáradtak a lábak, de én mégis félek — a Ferencváros szívétől!” A félelme beigazolódott, a Fradi Albert vezetésével 3:1-re nyert.
1966. májusában egy parádés derbyn 5:2-re nyert a Fradi, az első gólt még az Újpest szerezte, majd három zöld-fehér gól jött zsinórban, amit a második félidő elején egy lila-fehér büntető tett izgalmassá. A szépítés után aztán olyan fokozatba kapcsolt Varga-Albert kettős vezetésével a Fradi, hogy ötig meg sem álltak. A negyedik gólunknál Flóri a félpályáról indulva döntötte halomra a vendég védőket, az ötödiket Varga Zoli a “fű alatt” suhintotta Szentmihályi hálójába.
Ebben az évben még kétszer alázta a porig a lilákat a Fradi. 1966.10.16.-án 5:3-ra, majd egy hónapra rá MNK mérkőzésen 6:3-ra. A hatvanas évek kevés Dózsa győzelmei közül az 1964.07.19.-i az említésre méltó (4:2), ezen a derbin már pályára lépett a második Újpesti aranykorszak két kiváló játékosa, Bene és Zámbó.
Ezzel át is léptünk a 70-es évekbe, mely elhozta a “Mágikus Újpest” aranykorát. A derbi “alapszabálya” itt is érvényesült, hiába uralták a lilák a magyar bajnokságot 10 éven át, csupán egyszer tudták “lemosni” a pályáról a Fradit. De akkor nagyon. Ráadásul abban az évben, amikor a világ nyolcadik csodájának is beillő módon, nem az Újpest nyerte a bajnokságot, hanem a Fradi. 1976. május 15., Népstadion, 50 ezer néző. Mindkét csapat az átalakulás, a fiatalítás terheit viselte. A tabellán a Fradi állt jobban, de ezen a májusi napon a Fazekas-Törőcsik-Fekete csatársor a második félidőben szétzilálta a zöld-fehérek védelmét. A vége 8:3, mely minden idők egyik legnagyobb és legfájdalmasabb vereségei közé sorolható. Voltak ennél nagyobb arányú vereségei is a Fradinak, ezekről itt található összeállítás.
A “visszavágásra” nem kellett túl sokat várni. 1979.09.22.-én, a Népstadionban, 40 ezer néző előtt a Nyilasi-Ebedli-Takács-Mészöly tengely által vezényelt Fradi nem bosszút állva, 7:1-re gázolta le az Újpesti Dózsát. A sportsajtó a csapatjáték diadalának nevezte a derbit, kiemelve Mészöly Pál kiváló játékát, aki “korlátlan úr volt a pályán, olyan mérkőzést hagyott maga mögött, amely ritka nem tudott hibázni…” A Ferencvárosi labdarúgás számos nagy arányú győzelmet ért el története során (részletek itt), de ezek közül kiemelkedik az ősi ellenfél ellen aratott 7:1-s diadal.
1987-ben, harminchárom év Népstadionbeli játék után költöztek vissza a csapatok otthonukba. Az 56 stadionbeli találkozón eldöntetlent mutat az örökmérleg, 21 FTC és 20 Újpest siker mellett 15 döntetlen született és még a gólarány is elképesztően szoros, 99:96. Míg a ’80-as években egy-egy bajnoki címet gyűjtött be mindkét klub, az utolsó bő húsz esztendőben az Újpest csak egyszer tudott az élen végezni, ráadásul ennek már 17 éve. 1930 óta nem vártak ennyi időt a lila-fehér hívek egy bajnoki aranyra sem … Eközben a Fradi ötször is az élen végzett.
Közelmúltunk emlékezete számos emlékezetes mérkőzést tud felidézni, ebből az időszakból mindenkinek meg van a “saját derbije”. Közülük egy biztosan van, mely örökre belénk ivódott. 1990.08.18., Megyeri út, a rendszerváltás első bajnoki évadjának nyitó mérkőzése. A kispadon egy “újonc” trénerrel, a hátvédsor közepén egy 18 éves vidéki sráccal, aki a másodosztályból érkezett. A tréner Nyilasi Tibor, a legenda, a zöld-fehér ikon, a sors drámaivá rendezett forgatókönyve szerint éppen a Megyeri úton kellett, hogy bemutatkozzon, mint a Ferencváros edzője. Egy másik legendától, Rákosi Gyulától vette át a csapat irányítását egy közepesen sikerült év után, amit ráadásul az Újpestiek nyertek meg. A csapat összetétele sem nagyon változott. Két poszton azonban igen, mely döntőnek is bizonyult. A “beállós” szerepében Lipcsei Péter, a támadó középpályás szerepében Szenes Sándor, aki egyből két parádés góllal mutatkozott be. A vége 5:0, az azóta szállóigévé váló “Öt Nyíl-vessző a lila céltáblában” NS főcímmel.
A kétezres évek kevés igazán emlékezetes derbit tartogattak a szurkolók számára, ebben természetesen nagy szerepet játszott a 2006-s jogtalan kizárásunk is. Ehhez az időszakhoz tartozik a lilák mai napig ünnepelt 6-0-s győzelme 2010.09.01-én, melyre egy év múlva az Albert-stadionban (2011.10.22. 3-0) válaszolt a Fradi. Sokáig emlékezetes marad még a 2013.09.22-i, Puskás stadionban rendezett bajnoki, amit a Fradi nyert meg 3-1-re, és mely közelmúltunk leghangulatosabb (mérkőzés utáni “rendbontással” fűszerezve) derbijeként marad meg emlékezetünkben.
2017-ben négy bajnoki mérkőzésen csaptunk össze a lilákkal. 2017. március 4-én, a felújított Szusza Ferenc stadion nyitómérkőzésén Gera Zoltán góljával nyertünk 1-0-ra, majd 2017. május 27-én, a 2016/17-s bajnoki szezon utolsó mérkőzésén a Groupama Arénában nyertünk 2-0-ra, Hajnal és Varga góljaival. 2017.07.23-án a Megyeri úton hangulat, hajtás, izgalom és négy gól jellemezte a mérkőzést, a lilák kétszer is vezettek, de Priskin és Varga góljaival egyenlíteni tudott a Fradi. Az utolsó Üllői úti derbire 2017.10.21-én került sor, ahol sokáig tartotta magát az Újpest, aztán jött Böde Dániel…Az utolsó bajnoki találkozó, 2018.03.31-én csak a nevében volt derbi: nem született gól, a Szusza Ferenc Stadionban szinte helyzet nélkül játszották le a meccset a csapatok.
A derbik történetének leghosszabb edzői “párbaja” a jelenhez köthető. Thomas Doll és Nebojsa Vignjevic 2014-2018 között 12 bajnoki találkozón ült a kispadon, melyhez két ligakupa mérkőzés valamint az 2016.05.07-i magyar kupa döntő csatlakozik. Kettőjük viadalát Doll nyerte, az összes tétmérkőzést számítva: 8 győzelem, 5 döntetlen, 2 vereség, melyből bajnoki mérkőzés: 6 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség. A második legtöbb edzői találkozó, két klublegendához, Dalnoki Jenőhöz és Várhidi Pálhoz köthető. Ők 12 tétmérkőzésen (ebből 9 volt bajnoki) vezényelték a derbit 1974 és 1978 között. A két csapat edzői közül Várhidi Pál a “csúcstartó”, 18 tétmérkőzésen (ebből 14 bajnoki) ült a lilák kispadján a Fradi ellen, őt Dalnoki Jenő (14 bajnoki) és Nebojsa Vignjevic követi 17 tétmérkőzéssel (12 bajnoki). Ha szombatig nem történik edzőváltás a Megyeri úton, akkor Vignjevic tétmérkőzésen “utoléri” a lilák legendás játékosát és edzőjét.
A két csapat 113 éves története számos legendás játékost vonultatott fel. Köztük sokan a derbiken is emlékezetes teljesítményt nyújtottak. A derbik történetének legeredményesebb gólszerzője a hőskor legkiválóbb magyar játékosa, Schlosser Imre, aki 26 alkalommal zörgette meg a lilák hálóját. Volt olyan mérkőzése (1911) amikor hat gólig meg sem állt. Az Újpest legeredményesebb labdarúgója a Ferencváros ellen a stadion névadója, Szusza Ferenc, aki 24-szer talált be a zöld-fehéreknek. Albert Flórián és Bene Ferenc nevének hallatán szintén általában akkor könnyebbültek meg az ellenfelek, ha nem voltak a meccsre nevezettek között, az egyetlen magyar aranylabdás és az újpesti gólzsák a rangadókon sem ismert kíméletet. Albert 13, Bene 15 alkalommal köszönt be bajnokin az ősi riválisnak, bár utóbbi „gólelosztása” jóval egyenletesebb volt, mint a zöldek klasszisáé. Viszont klasszikus mesterhármasa kettejük közül Albertnak volt, egy 1964-es Fradi–Újpesten, amikor 43 perc alatt egymaga eldöntötte a meccset (4:1).
Van zöld szív, van lila szív, zöld-lila azonban nem képzelhető el – azért bőven volt játékos, aki mindkét klubban megfordult. Csak néhány név közülük: Deák Ferenc, Henni Géza (őket a hatalom vezényelte lilába), Ebedli Zoltán (Ebi Vincze Gézával nem “jött ki”), a világválogatott Szűcs Lajos (ifistaként a Dózsában nevelkedett), a kapus Szűcs Lajos (aki Újpestről igazolt élete “szerelméhez”” a Fradiba), Wukovics László (a 90-es évek lesipuskása, aki már Dózsásként két gólt lőtt az Üllői úton).
A Ferencvárosban dr. Sárosi György lépett legtöbbször a pályára (34) a lilák ellen, a kispadon Dalnoki Jenő ült a legtöbb alkalommal, tizennégyszer. Játékosként további 20 alkalommal is pályára lépett. Az eddigi 222 bajnoki derbit 7 helyszínen játszották, a legtöbbször az Üllői úton, 76 alkalommal, az Újpest Megyeri úti pályáján 74 alkalommal csaptak össze a derbi résztvevői. További érdekes adat, statisztikai kimutatás “A Ferencváros, Újpest elleni mérkőzései” bejegyzésünknél olvasható. Mivel a két csapat eddig 279 alkalommal találkozott tétmérkőzésen egymással (133 FTC győzelem, 69 döntetlen, 77 Újpesti siker, 569-401 gólkülönbség a zöld-fehérek javára), így elég sokat kell “görgetni” a lapon, hogy elébünk tároljon a 113 éves közös történet összefoglaló “jelentése”.
Jó böngészést, Tempó Fradi!
www.tempofradi.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése