Sötét fellegek a Fradi fölött

Ez ideig egyetlen magyar labdarúgóedző nevéhez fűződik európai kupasiker. Mészáros József („Dodó”), a Ferencváros korábbi csatára négy esztendeig, 1961-től 1965-ig ült a felnőttcsapat kispadján, és tizennégy év nyeretlenség után 1963-ban vezette újra bajnoki aranyéremig a zöld-fehéreket, majd 1965-ben elnyerte velük a Vásárvárosok Kupáját (VVK).
Szöveg Vörös Csaba Fotó FFT, Farkas József
Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is.
A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozat legújabb részében folytatja a legutóbbi számban elkezdett témát, hogy anno mennyire félt a hatalom a Fraditól. 1965-ben egy mesébe illő túra végén sötét fellegek kezdtek gyülekezni a klub fölött. Ennek a különös történetnek a körülményeit vizsgálva, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára bőséges anyagmennyiséget szolgáltat, s a BM dokumentumaiból fény derül arra is, hogy milyen láthatatlan erők mozdultak meg azért, hogy változások legyenek a csapatnál és az egyesületnél.

Felső sor: Novák, Mátrai, Géczi, Dalnoki, Orosz, Páncsics, középső sor: Zalka András szaktanácsadó (pályaedző), Vilezsál, Rátkai, Juhász, Németh, Perecsi, Horváth, Aczél, Dóka György gyúró, dr. Éry József szakosztályvezető, Balázs László gazdasági vezető, dr. Szellő Ambrus orvos, alsó sor: Karába, Varga, Albert (kezében a VVK-val), Rákosi, Fenyvesi, Barinka Károly szertáros

Létezik egy sporttörténeti fotó, amelyen hófehér mezben pompázik az 1965-ös VVK-győztes Ferencváros: a felvételen büszkén pózolnak a játékosok és a szakvezetők, középen Albert Flórián szorongatja a kupát, mellette Mészáros József a Zaragoza különdíját. Látszólag teljes az összhang, de valójában ekkor már széthullóban volt a sikercsapat. A fénykép pikantériája, hogy látható rajta a „Kőműves” fedőnevű ügynök is, Balázs László, a szakosztály gazdasági vezetője, az FTC korábbi elnökhelyettese. Kőműves-Balázs az egyik jelentésében azt írja, hogy néhány hónappal később Mészáros eltávolítása a klubtól „nem szakmai okok miatt történt, hanem emberi magatartásával nem voltak megelégedve.” Az ügynök arról is értesült, hogy „a játékosok részéről több esetben merült fel panasz az edző személye, illetve magatartása ellen, amit azzal indokoltak, hogy drasztikus, személyeskedő és trágár magatartást tanúsít.” „Kőműves” tudomása szerint Mészáros rosszul reagált a felmondásra, „és e döntés megsemmisítése érdekében különböző vezető beosztású személyeket keresett telefonon és személyesen.”1 Ez a jelentés rávilágít a rideg tényekre: alig fél év alatt szétesett a Ferencváros.

NEW YORK, NEW YORK

Ötvenhárom évvel ezelőtt, 1965 nyarán az Egyesült Államokba készült az FTC. Néhány héttel korábban, június 23-án a VVK-döntőben Fenyvesi Máté góljával nyert a Juventus ellen, és a Ferencvárost, mint Európa egyik legkeresettebb csapatát, New York-i tornára invitálták. Az utazást a hivatalos szervek engedélyezték, ám lázas előkészületek folytak a háttérben. A BM „Kőműves”-től jó előre elkérte a kiutazók listáját. „Jelentem, hogy a New York-i tornán előreláthatólag a következők utaznak.

1. Végh Aladár elnök, 2. Mészáros József 3. Dóka György gyúró.
Tartalék vezetők: 1. Buruncz János eln.h. 2. Zalka András edző.
Játékosok: Géczi István, Altheim (Aczél – V. Cs.) László, Novák Dezső, Mátrai Sándor, Horváth László, Dalnoki Jenő, Vilezsál Oszkár, Perecsi Tibor, Juhász István, Orosz Pál, Fenyvesi Máté dr., Albert Flórián, Varga Zoltán, Karába János, Rátkai László (az ő nevét a BM áthúzta! – V. Cs.), Páncsics Miklós, Németh Miklós.
Tartalék játékosok: Hágelman Sándor, Lukács István, Bernáth István (valójában László – V. Cs.), Fenyvesi József.”2
A tervezett utazás miatt Végh Aladár elnök még itthon kifejtette az aggályait. „Ha jól szerepel a csapat az sem jó, ha rosszul az sem.” Tudniillik a torna döntője egybeesett a rajtoló NB I első fordulójával, azaz, ha az FTC eljut a fináléig, akkor nem tudja lejátszani azt, de ha nem jut el odáig, akkor meg leég, hiszen náluk gyengébb csapatokkal kellett megmérkőznie. „Az egyesületünk elnöke a repülőtéren írásban kézhez kapta az MTS határozatát, amely szerint július 27-re a csapatnak itthon kell lennie.” A sporthivatal indokolása egészen nevetséges, mert csupán arról volt szó, hogy nem akarták hosszabb időre kint tudni a Ferencvárost. „Tekintettel, hogy az őszi bajnokság amennyiben 1-én kellene, hogy kezdődjön, nagy problémát jelentene, ha az FTC labdarúgó csapata megnyerné a New York-i tornát. Ugyanis ez terminus-zavarokat okozna elsősorban a bajnokságban, valamint a válogatott játékosok felkészülésében.”

A mindenható Kutas István

Végh Aladár elnököt bemattolta az MTS, de azért a szorult helyzetből megpróbált kiutat találni. „Az elutazás napján a délutáni órákban Amszterdamból felhívatta a Malév képviselőjét és kérte, hogy Buruncz elvtársnak az egyesület elnökhelyettesének adja át a következőt: Járjon el az MTS-ben, hogy tovább maradjanak, és amennyiben valamilyen eredményt tud, azt közölje táviraton, vagy telefonon.” Az ügynök elárulta, hogy hiába teltek el napok, nemhogy Budapest-New York, de Budapest-Budapest viszonylatban sem sikerült kapcsolatot létesíteniük a sporthivatallal. „Azóta semmilyen érdemleges választ még nem kaptunk.”3 Ez az eljárás a Ferencváros munkatársai között kiverte a biztosítékot. Végh Aladár elnök sofőrje például drasztikus módon rohant ki „Kőműves” ellen. „A kocsiban közölte, hogy b…ák meg az anyjukat, azok a rothadt trógerok, nem engedik, hogy a csapat megnyerje a kupát, mert júl. 27-re itthon kell lenni. (…) Sajnos csak mindig minket nyomnak, és csak az a látszat, hogy engednek valamit nyerni, és hidd el, hogy ezek a szemetek még mindig nyomják a Fradit.” Kassai László rendőr százados igen aggasztónak értékelte a sofőr kirohanását.
Értékelése szerint „feltehető, hogy erről őt az FTC elnöke tájékoztatta még elutazás előtt.” A Ferencváros szurkolótáborának az erejét jól bizonyítja Kassai századosnak az a megjegyzése, amellyel felhívja a figyelmet az esetleges következményekre. „Ha a csapat valóban nem nyeri meg a New York-i tornát és a szurkolók körében ez a hír elterjed, erős visszhangra kell számítanunk, hogy »nem engedik az FTC-t érvényesülni«.”4
A New York-i jelentések arról árulkodnak, hogy történhetett kinn valami, ami tovább mélyítette az ekkor már meglévő ellentétet Mészáros József edző és csapata között. Állítólag „egy alkalommal Mészáros minden értesítés, ill. bejelentés nélkül 2 napra eltávozott és edzést sem tartott, így a fiúk között elég nagy volt a zúgolódás.”
Olyan hangokat lehetett hallani, hogy a jó nevű tréner túlságosan keményen bánt a játékosaival. Többször panaszkodtak rá a vezetőségnél, ami nem maradt szó nélkül.
„Mészáros Józsefet több alkalommal szóban majd írásban is figyelmeztették, hogy változtasson magatartásán, mint ember próbáljon a fiúkkal más hangnemben beszélni. Mészáros József ezt meg is ígérte, de magatartásán nem változtatott.”5
Amikor a Ferencvárost szállító gép leszállt a ferihegyi reptéren (a dokumentumokból nem derül ki, hogy a tornán hol végeztek), igen mélyreható vámellenőrzés kezdődött. Bár Dalnoki Jenő azt állította, hogy a „vámosok csak falból csináltak ilyen vizsgálatot”6, ennek az incidensnek később mégis nagy visszhangja lett.

Mészáros könyve a New York-i túra napos oldalát mutatja be

A szigorú vámvizsgálat hamar a szurkolók tudomására jutott, ami elindította a pletykákat, és a jól értesültek úgy vélték, hogy valójában emiatt romlott meg a csapat és Mészáros József viszonya. Szerintük eddig a pillanatig „a játékosok és közte nem volt olyan rossz a helyzet, de a játékosoknak azt mondták, hogy Mészárosnak köszönhetik, hogy a vámon lebuktak.” Erre a manőverre azért volt szükség, mert „ezzel le tudták csillapítani őket, hogy esetleg Mészáros mellé álljanak.” Korábban ugyanis éppen az edző volt az, aki harcolt a futballisták jogaiért, és megpróbálta a lehető legtöbbet kiharcolni nekik. „Ő korrektül viselkedett és nem volt semmiféle engedményre hajtható.” Mészáros szembe szállt a hivatalos szervekkel, és követelte, hogy amit külföldön megkeresnek a labdarúgói, azt hadd tarthassák meg. „Mészáros bűne az volt, hogy ki merte nyitni a száját, hogy a megkeresett dollárjaikért ne filléreket kapjanak, hanem a rendes összeget.” Olyasmiről sugdostak, hogy a Fradit újra a csúcsra vezető Mészáros valójában az elnök bosszújának köszönhette a távozását. „Végh vezetésével volt egy nyolctagú társaság köztük a vámőrségtől és a rendőrségtől is, és ők határozták el, hogy Mészárosnak menni kell.”7

A TÁVOZÁS ELŐZMÉNYEI

Az edző menesztésének körülményeiről elég bőséges ügynöki jelentés maradt az utókorra. A „Bakos Miklós” fedőnevű ügynök például hosszabb tanulmányt írt erről. „Bakos Miklós”, azaz Bauer Miklós az FTC Baráti Kör egykori vezetője, közelről élhette át, ami Mészáros Józseffel történt. Összefoglalóját az üggyel kapcsolatban a következő felütéssel kezdi. „Mészáros Józsefnek a Ferencváros labdarúgóedzőjének menesztésével kapcsolatban jóval előbbre kell visszamennünk, hogy körülbelüli helyzeti képet nyerjünk.” Úgy vélte, hogy 1963-ban kezdődtek vele a gondok, éppen akkor, amikor a Fradi másfél évtizedes nyeretlenség után újra bajnok lett.

„Ennek oka az edző által megkövetelt kíméletlen fegyelem volt.” Értesülése szerint, a szakvezető anyagi megrovásban is részesítette azokat, akik szembe szálltak vele. „Aki nem volt hajlandó parírozni az kegyvesztettként legjobban tette, ha távozik. Így járt Németh Lajos (jelenleg Csepel) és Kocsis György, valamint Száger György (jelenleg Ganz Mávag) és ezekben az emberekben már ellenséget szerzett magának.” Bakos-Bauer úgy látta, hogy az edző ezúttal mellé nyúlt, mert „különösen érzékeny pont volt Száger esete. Az ő apja, ugyanis egy nagy népszerűségnek örvendő edző volt akkoriban a klubnál, és ettől kezdve komolyan áskálódó ellensége lett Mészárosnak.”
A következő év némi megnyugvást hozott, de különböző okok miatt néhány játékos (Novák, Dalnoki) kezdett Mészáros ellen fordulni. „Rövid idő múlva újabb személyekkel szaporodott az ellen lista.” A szakvezető úgy döntött, hogy igyekszik minél több fiatalt beépíteni a csapatba, és ez a rutinos játékosoknak nem tetszett. „Közölte a határozatot Orosz Pállal, Dalnoki Jenővel, Vilezsál Oszkárral. Így már 4 főre szaporodott a csapaton belüli ellenzék. Rövid idő múlva melléjük került Perecsi Tibor is. Őt egy taktikai utasítás be nem tartása miatt durva hangon vonta felelősségre, s ezen a játékos halálosan megsértődött.” Olyan pletykák keringtek, hogy annyira elmérgesedett a helyzet a színfalak mögött, hogy Mészáros kénytelen külföldre távozni. Széltében-hosszában elterjesztették, „hogy Mészáros milyen nagyképű, öntelt, modortalan ember.” „Bakos” leszögezte: „Ilyen légkörben került sorra az amerikai túra.”
Mivel az FTC Baráti Körének vezetője nem volt alkalmazottja a klubnak, így nem utazhatott az Egyesült Államokba, ezért csak pletykákkal tudott szolgálni, amelyek összecsengtek „Kőműves” értesüléseivel. „Kint Mészáros a csapattal nem törődött, edzéseket nem tartott, külön utakon járt. Ugyanakkor a csapat részére összetartást rendelt el. Végül pedig a kinti magyaroktól ajándékba kapott pénzzel manipulált. (…) Hazajövetelük után az első szavuk az volt, hogy a Dodó többé nem edzőnk. Közel két hétig nem is ő tartotta az edzéseket, hanem Zalka András.” Az ügynök ezek után nem kevesebbet állított, mint, hogy a játékosok célja ettől kezdve az edző megbuktatása volt, és „céljuk elérése érdekében arra is képesek voltak, hogy a két vidéki mérkőzésen (Salgótarján és Komló) leálljanak és elszabotálják a játékot, ezzel is siettetve a döntést.”8
A szurkolók körében is beszédtéma volt Mészáros távozása. Mindenféle rémhírek keringtek a lelátókon, például olyanok, hogy a Dózsa elleni mérkőzésen „állítólag az öltözőben meg is verték Mészárost, és nem is akartak játszani.” A tribünön foglalt helyet Dalnoki Jenő édesapja is, aki határozottan állította, hogy „ez nem igaz”, de a felfokozott hangulatban a „többiek inkább az előbbinek adtak igazat.”9

HIVATKOZZON BETEGSÉGRE

Végh Aladár elnök 1965. szeptember 22-én hívatta magához Mészáros Józsefet, és közölte vele, hogy befejezik a további együttműködést. Az eddig felsoroltakon túl, ennek más előzményei is voltak – a háttérből valójában kikényszerítették Véghtől a döntést. „Csizmadia György a labdarúgó szakosztály vezetője kijelentette, hogy sajnos a fiúk és az edző között olyan rossz a viszony, hogy azt már nem lehet tartani és azt javasolta, hogy ő nem tud és nem is fog Mészáros edzővel dolgozni, inkább elmegy.” Ezek után Végh Aladár elnök és Buruncz János elnökhelyettes megbeszélte az ügyet „Kutas Istvánnal az MTS elnökhelyettesével”, aki rábólintott a döntésre, így minden akadály elhárult a menesztés elől.

„B…ák meg az anyjukat, azok a rothadt trógerok, nem engedik, hogy a csapat megnyerje a kupát”

Végh Aladár arra kérte Mészárost, hogy nyilvánosan hivatkozzon betegségre, mert csendben szerette volna megoldani a leváltást, ám az edző erre nem volt hajlandó. „Ezt Mészáros József nem vette tudomásul, hanem telefonálgatott még aznap Csanádi Árpádnak, az MTS elnökhelyettesének és Németh Gyula újságírónak, hogy mi történt vele és ő tiltakozik.” „Kőműves” úgy emlékezett vissza, hogy az elnökség nem akart személyeskedni az ügyben, de erre a lépésre „az FTC elnöksége egy nyilatkozatot írt meg, amiben Mészáros Józsefet hibáztatják azért, hogy el kellett válnia az egyesülettől”. A nyilatkozatot még szeptember 30-án több sajtóorgánumhoz eljuttatták. „1. MTI 2. Népszava, Vándor e. 3. Háry elvtársnak, az MSZMP tömegszervezetek oszt. vezetőjének.”
Ezzel máris politikai ügy lett a Ferencváros labdarúgócsapatának edzőváltásából, mert Háry Béla végül személyesen torpedózta meg, hogy a sajtónyilatkozat kikerüljön, mivel „annak útszéli hangja van.”10

New York 1965-ben

A döntés igen kényes területre tévedt. A belügyi szervek rettegtek a szurkolók haragjától, ezért a tartótisztek információkat kértek az ügynökeiktől a hangulatról. Dalnoki Jenő édesapja, amikor a szurkolók kifaggatták Mészáros menesztéséről, a következőket mondta. „Az egészet a szövetség csinálta. Mészárosnak különböző követelései voltak a szövetséggel és a vezetőséggel kapcsolatban is és elég agresszíven viselkedett. Ez nem tetszett a fejeseknek és kirúgták.” A csapat tagjairól szólva idősebb Dalnoki megjegyezte még: „az igaz, hogy ez a játékosoknak is jól jött, mert nagyon utálták őt.” E körül nagyobb vita támadt, mert a csalódott drukkerek hálátlannak titulálták a játékosokat. Szidták őket, „hogy semmi belátással nincsenek, mikor Mészáros hozta fel őket a középmezőnyből a bajnokságig. Nagyon hamar elfelejtették, hogy neki köszönhetnek mindent.”11

VÉGEZZE EL A PISZKOS MUNKÁT

Alig néhány héttel Mészáros József leváltása után, október 13-án felmentették tisztsége alól a Ferencváros elnökét, Végh Aladárt. Egy nappal korábban rendkívüli ülést tartott az MTS budapesti tanácsa, és elítélte az FTC elnökének és elnökhelyettesének a módszereit. Ami csak azért megmosolyogtató, mert az eljárást Kutas István elnökhelyettes tudtával és beleegyezésével hajtották végre. A sportszövetség megpróbálta áthárítani a felelősséget az FTC vezetőségére, és előre menekült. Szerették volna elkerülni a ferencvárosi szurkolók haragját, mivel ebben a helyzetben objektív eljárásról szó sem lehetett, hiszen Végh menesztését már korábban kitervelték.

Mindezt ők maguk árulták el hetekkel korábban, amikor az MTS budapesti tanácsában rendkívüli ülést tartottak, s ennek egyik napirendi pontja maga az ítélet volt. „Végh Aladár az FTC elnökének felmentése, az elnöki funkciója alól.” A jegyzőkönyv szövege szerint, „Végh elvtárs fáradtságára és idegkimerültségére való tekintettel kérte, hogy mentsék fel tisztsége alól.” Ez nyilvánvaló hazugság, mert, ha így lett volna, teljesen fölöslegesen illették utána megrovásban. Ám különös párhuzamot lehet találni az elnök és edzője felmentésében, mert még Mészáros távozása előtt elhangzott, hogy „az egyesület valóban szép csendbe kívánt elbúcsúzni Mészáros Józseftől, ezért kérte tőle Végh elvtárs, hogy hivatkozzon betegségére (ami nincs).”12 A jegyzőkönyv kitér arra is, hogy az MTS alapszabályának a „megsértését” kifogásolta a sportszövetség. „Végh elvtárs és Buruncz elvtárs nem kérték ki a BTST véleményét, Mészáros József munkaviszonyának a felfüggesztésében, csupán Kutas Imre (sic! – V. Cs.) elnökhelyettes elvtárssal tárgyaltak.”13
Az ügy pikantériája, hogy még a Mészáros József menesztése előtti napokban befutott egy jelentés, amely arról értekezett, hogy az új elnök érkezésével milyen átszervezéseket hajtsanak végre a klubnál. Magyarán hagyták, hogy Végh végezze el a piszkos munkát, pedig már a forgatókönyv is elkészült az eltávolítása utáni időszakra. Szeptember 20-i dátummal a következő olvasható. „Amennyiben meglesz az új elnök, úgy feltétlen szükséges lesz az átszervezés három munkakörben.” Ekkor még szó sem volt Végh távozásáról, de a jelentés akaratlanul elárulja, hogy itt politikai döntés született; az átszervezést ugyanis „az MSZMP 1964. dec. 10-i határozata szellemében kellene és kell végrehajtani.” S ami a legmegdöbbentőbb, hogy ekkor fű alatt már azt latolgatták, hogy ki kerüljön Végh Aladár helyére. Három személyt javasoltak: „Harangozó László ÉDOSZ munkatárs, elnökségi tag. Kiss József elnökségi tag és Wéber József a SZOT munkatársa.”14 Végül egyikőjük sem maradt, mert Kalmár István lett az elnök.

VÉG(H)JÁTÉK

Ha pusztán a teljesítményt vesszük alapul, akkor a Ferencváros a hosszú kényszerszünet után, mind a politikai, mind pedig a szakmai vezetőségben jó kezekbe került. Kétségtelen tény, hogy Mészáros Józsefnek és Végh Aladárnak jelentős szerepe volt abban, hogy a Fradi újra feljutott a csúcsra. Nyertek két bajnokságot (1963, 1964), és egyedülálló módon magyar csapatként európai kupát (VVK, 1965). Az események után a szurkolók heteken át próbálták megfejteni, mi is történhetett a csapatukkal. „Most már bizonyítottnak látják, hogy azért kellett a Mészárosnak és a Végh­nek menni, mert nem voltak hajlandók átadni a bajnokságot a Vasasnak. Szidták Hegyi elvtársat is (Hegyi Gyula ekkor az MLSZ elnöke, és az MTS elnökhelyettese volt – V. Cs.), hogy az ő keze mindig benne van ezekben a piszkos dolgokban.”15

Fradi-tabló, középen felül Végh Aladárral

A felpaprikázott Vasas-ellenes hangulatban nagyobb társaság verődött össze, tagjai kijelentették: „Vasárnap azért kimegyünk a mérkőzésre, s leköpködjük a Vasast a jugoszláv bíróval együtt, ha látjuk a csalást.” Ekkor odafordultak Rákosi Gyula édesapjához, aki „igyekezett csillapítani a kedélyeket, s mondta, hogy ne gondoljanak itt semmiféle csalásra. A fiúk szívvel-lélekkel küzdeni fognak a bajnokságért. Ezt egy páran hallgatták is, de többnek az volt a véleménye, hogy nem mondja meg az igazat.”16
Pontosan az történt, amit az elhárítás el akart érni: kevésbé szidták már Véghet, és szinte napok alatt más lett a téma. Sőt a Végh­ről alkotott negatív vélemények is szelídültek. „Az előző időszak szidásaihoz képest most elkezdték dicsérni, hogy milyen jó ember volt, mennyit tett az FTC-ért, milyen sok pénzt szerzett a játékosoknak és a játékosok, hogy szerették őt.” Még a leghangosabb kritikusok is megenyhültek, és közölték: „Nem látszott meg rajta, hogy »pártfejes« volt, és hogy a Párt küldte oda.” Persze azért akadtak olyanok is, akik szerint „nagy csibész volt, meggazdagodott az FTC-n.”17 Egyesek pedig „szidták Véghet, hogy nagyon önkényeskedett, királynak képzelte magát és mindenből saját magának húzott hasznot. Elnyomta és elüldözte a régi fradistákat.”18 A legszélsőségesebb szurkolók azonban kendőzetlenül minősítették a leváltott elnököt, és nem bánták, hogy eltávolították a klub éléről. „Végh egy jellemtelen, törtető, karrierista volt, aki azon igyekezett, hogy a régi fradistákat kiszorítsa a vezetőségből, nehogy az ő pozícióját veszélyeztessék.”19
Olvassa el sorozatunk első részét ide kattintva!
Hivatkozások
1 ÁBTL 3.1.2. M-31606 57. Feljegyzés „Kőműves” fn. inf-ral történt találkozóról, 1965. szeptember 24.
2 ÁBTL 3.1.2. M-31606 17. Jelentés FTC ügye, 1965. június 17.
3 ÁBTL 3.1.2. M-31606 25. Jelentés FTC ügye, 1965. július 15.
4 ÁBTL 3.1.2. M-31606 28. Jelentés FTC ügye, 1965. július 8.
5 ÁBTL 3.1.2. M-31606 59. Jelentés FTC ügye, 1965. október 8.
6 ÁBTL 3.1.2. M-31606 34. Jelentés FTC ügye, 1965. augusztus 3.
7 ÁBTL 3.1.2. M-32567 409. Jelentés FTC ügye, 1965. december 9.
8 ÁBTL 3.1.2. M-34523/5 241-242. Jelentés Mészáros Józsefől, 1965. október 2.
9 ÁBTL 3.1.2. M-32567 391. Jelentés FTC ügye, 1965. október 6.
10 ÁBTL 3.1.2. M-31606 59. Jelentés FTC ügye, 1965. október 8.
11 ÁBTL 3.1.2. M-32567 391. Jelentés FTC ügye, 1965. október 6.
12 ÁBTL 3.1.2. M-31606 59. Jelentés FTC ügye, 1965. október 8.
13 ÁBTL 3.1.2. M-31606 71-72. FTC ügye, 1965. október 16.
14 ÁBTL 3.1.2. M-31606 46. Jelentés FTC-ről, 1965. szeptember 20.
15 ÁBTL 3.1.2. M-32567 398. Jelentés FTC ügye, 1965. október 29.
16 ÁBTL 3.1.2. M-32567 398. Jelentés FTC ügye, 1965. október 29.
17 ÁBTL 3.1.2. M-32567 395. Jelentés FTC ügye, 1965. október 22.
18 ÁBTL 3.1.2. M-32567 405. Jelentés FTC ügye, 1965. december 2.
19 ÁBTL 3.1.2. M-32567 409. Jelentés FTC ügye, 1965. december 9.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. januári lapszámában.)
 www.fourfourtwo.hu