Böjte Csaba testvér, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója, az
elesett erdélyi gyermekek gyámolítója életében kitüntetett helyet foglal
el a futball is.
Böjte Csaba testvér mindig úton van. Nemrégiben Ausztráliában is járt az ottani magyaroknál, december elején Budapesten, Miskolcon és Szegeden tartott előadásokat, beszélgetésünkkor pedig éppen a Székelyföldről tért vissza Dévára, a Maros partjára. Nos, ha valaki azt hinné, Isten szolgái naphosszat csak lelki életet élnek, az illető téved. Csaba testvér életében igenis fontos helyet foglal el a futball.
Kolozsváron született, Erdély legnagyobb városának mindig is
pezsgő volt a sportélete, ezen belül a labdarúgás. Mit tapasztalt ebből
gyermekként a hatvanas években?
Nem sokat, mert ötéves koromban a család Csíkszeredába költözött, ott cseperedtem fel, édesapám, édesanyám is csíkszeredai volt. Meg kell mondanom, Csíkban a hoki a „király”, a futball csak a jégkorong után következik. Nekem is volt hokikorim, ütőm, ahogy november végén beköszöntött a farkasordító hideggel a csíki tél, és befagyott az Olt, illetve felöntöttük az iskolaudvart, akkor beindult a márciusig tartó hokiszezon. De természetesen nyaranta becsülettel rúgtuk a labdát a környékbeli fiúkkal. Aztán a nyolcvanas években a gyulafehérvári teológián mi, kispapok rengeteget fociztunk az üres óráinkban. És hát azok az évek jelentették Bölöni Laci fénykorát a marosvásárhelyi csapatban, majd a Steauában, amelynek – nem győzöm hangsúlyozni – Jenei Imre volt az edzője. A saját győzelmünkként éltük meg, hogy Laciék megnyerték 1986-ban a BEK-et és a Szuperkupát.
Alapítványa kétezer-ötszáz árva gyermekről gondoskodik. Vajon fociznak a srácok?
Hogy futballoznak-e?! Néhány éve létrehoztam az árvaházak Európa-bajnokságát, s a mieink, a dévaiak másodikak lettek a tornán! A felkészülést úgy oldottam meg, hogy kiírtam a Márton Áron-kupát, amit az ötvenes években börtönbe vetett hős püspökről neveztem el, akinek a szobra szülővárosom, Kolozsvár főterén áll a Fadrusz-féle Mátyás-szoborcsoport tőszomszédságában. Az Érmelléken minden falu válogatottjával összecsaptunk. Bár rendszerint alulmaradtunk, mert nálunk csak tizennyolc éven aluli fiúk játszottak, az ellenfeleknél pedig felnőttek, de a mérkőzéssorozattal olyan formába lendült a csapatunk, hogy eljutottunk a döntőig. Ugyanúgy készültünk a nagy megméretésre, ahogy Hosszú Katinka szokta a medencében: versenyzéssel. De rendeztem még egy kupát.
A jelek szerint szervezésben igencsak erős!
Hát, igyekszem. Ez volt a Gillemot Ferenc-kupa, amit a legendás labdarúgóról és edzőről neveztünk el, aki 1902 és 1904 között a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Őt tartjuk a magyar futball első szupersztárjának, de nem – csak – ezért tiszteljük annyira, hanem azért is, mert francia felmenői dacára derék magyar hazafi volt. Amikor a románok 1916 őszén betörtek Erdélybe, Gillemot – már negyvenegy évesen – önként elébük ment, és részt vett a petrozsényi csatában, ahol hősi halált halt. Mi is elmentünk a petrozsényi síkra, a város határába, és rendbe hoztuk az ott árválkodó magyar katonasírokat. Mindez 2016-ban volt, a kupa döntőjét november kilencedikén játszottuk, Gillemot hősi halálának századik évfordulóján.
Banális a kérdés, mégis felteszem: mit jelent önnek a futball?
Rengeteget tanultam a labdarúgástól, a labdarúgóktól, és ezt igyekszem átadni a reám bízott gyermekeknek is. Nos, a futball csapatjáték, azt kell megtanulnunk, hogy egyedül semmire sem megy az ember, csak akkor érhet el valamit, ha képes csapatban gondolkozni és dolgozni.
Természetesen Bölöni Laci. Ifjúkoromban volt a csúcson, lelkesedtem a játékáért, ahogy az erdélyi magyarság is. Ma is jóban vagyunk, rendszeresen beszélgetünk.
És melyik a kedvenc székelyföldi csapata?
Az FK Csíkszereda és a Sepsi OSK holtversenyben. Jómagam ötéves koromtól Csíkszeredában nőttem fel, gyermekkoromat a foci és hoki között osztottam meg.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. februári lapszámában.)
www.fourfourtwo.hu
Böjte Csaba testvér mindig úton van. Nemrégiben Ausztráliában is járt az ottani magyaroknál, december elején Budapesten, Miskolcon és Szegeden tartott előadásokat, beszélgetésünkkor pedig éppen a Székelyföldről tért vissza Dévára, a Maros partjára. Nos, ha valaki azt hinné, Isten szolgái naphosszat csak lelki életet élnek, az illető téved. Csaba testvér életében igenis fontos helyet foglal el a futball.
Nem sokat, mert ötéves koromban a család Csíkszeredába költözött, ott cseperedtem fel, édesapám, édesanyám is csíkszeredai volt. Meg kell mondanom, Csíkban a hoki a „király”, a futball csak a jégkorong után következik. Nekem is volt hokikorim, ütőm, ahogy november végén beköszöntött a farkasordító hideggel a csíki tél, és befagyott az Olt, illetve felöntöttük az iskolaudvart, akkor beindult a márciusig tartó hokiszezon. De természetesen nyaranta becsülettel rúgtuk a labdát a környékbeli fiúkkal. Aztán a nyolcvanas években a gyulafehérvári teológián mi, kispapok rengeteget fociztunk az üres óráinkban. És hát azok az évek jelentették Bölöni Laci fénykorát a marosvásárhelyi csapatban, majd a Steauában, amelynek – nem győzöm hangsúlyozni – Jenei Imre volt az edzője. A saját győzelmünkként éltük meg, hogy Laciék megnyerték 1986-ban a BEK-et és a Szuperkupát.
Alapítványa kétezer-ötszáz árva gyermekről gondoskodik. Vajon fociznak a srácok?
Hogy futballoznak-e?! Néhány éve létrehoztam az árvaházak Európa-bajnokságát, s a mieink, a dévaiak másodikak lettek a tornán! A felkészülést úgy oldottam meg, hogy kiírtam a Márton Áron-kupát, amit az ötvenes években börtönbe vetett hős püspökről neveztem el, akinek a szobra szülővárosom, Kolozsvár főterén áll a Fadrusz-féle Mátyás-szoborcsoport tőszomszédságában. Az Érmelléken minden falu válogatottjával összecsaptunk. Bár rendszerint alulmaradtunk, mert nálunk csak tizennyolc éven aluli fiúk játszottak, az ellenfeleknél pedig felnőttek, de a mérkőzéssorozattal olyan formába lendült a csapatunk, hogy eljutottunk a döntőig. Ugyanúgy készültünk a nagy megméretésre, ahogy Hosszú Katinka szokta a medencében: versenyzéssel. De rendeztem még egy kupát.
A jelek szerint szervezésben igencsak erős!
Hát, igyekszem. Ez volt a Gillemot Ferenc-kupa, amit a legendás labdarúgóról és edzőről neveztünk el, aki 1902 és 1904 között a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Őt tartjuk a magyar futball első szupersztárjának, de nem – csak – ezért tiszteljük annyira, hanem azért is, mert francia felmenői dacára derék magyar hazafi volt. Amikor a románok 1916 őszén betörtek Erdélybe, Gillemot – már negyvenegy évesen – önként elébük ment, és részt vett a petrozsényi csatában, ahol hősi halált halt. Mi is elmentünk a petrozsényi síkra, a város határába, és rendbe hoztuk az ott árválkodó magyar katonasírokat. Mindez 2016-ban volt, a kupa döntőjét november kilencedikén játszottuk, Gillemot hősi halálának századik évfordulóján.
Banális a kérdés, mégis felteszem: mit jelent önnek a futball?
Rengeteget tanultam a labdarúgástól, a labdarúgóktól, és ezt igyekszem átadni a reám bízott gyermekeknek is. Nos, a futball csapatjáték, azt kell megtanulnunk, hogy egyedül semmire sem megy az ember, csak akkor érhet el valamit, ha képes csapatban gondolkozni és dolgozni.
Villámkérdések:
Melyik csapatnak szurkol?
Évekkel ezelőtt Budapesten találkoztam egy kissé kapatos úrral, aki megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, s amikor mondtam, hogy ferences pap vagyok, rávágta, hogy akkor én csak a Ferencvárosnak szurkolhatok. És, kérem, fején találta a szöget!
Ki a kedvenc labdarúgója?Évekkel ezelőtt Budapesten találkoztam egy kissé kapatos úrral, aki megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, s amikor mondtam, hogy ferences pap vagyok, rávágta, hogy akkor én csak a Ferencvárosnak szurkolhatok. És, kérem, fején találta a szöget!
Természetesen Bölöni Laci. Ifjúkoromban volt a csúcson, lelkesedtem a játékáért, ahogy az erdélyi magyarság is. Ma is jóban vagyunk, rendszeresen beszélgetünk.
És melyik a kedvenc székelyföldi csapata?
Az FK Csíkszereda és a Sepsi OSK holtversenyben. Jómagam ötéves koromtól Csíkszeredában nőttem fel, gyermekkoromat a foci és hoki között osztottam meg.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. februári lapszámában.)
www.fourfourtwo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése