Hová tűnt a Fradi BL-vagyona?

2010 óta, amióta Kubatov Gábor átvette a klub irányítását, végre rend van a Ferencvárosban. Szinte hónapról hónapra érezhető a fejlődés. Ennek minden Fradi érzelmű ember nagyon örül, hiszen REND van a kedvenc egyesületünknél. De korábban sok furcsaság történt...
A Ferencváros 1995-ben bejutott az akkor még csupán tizenhat csapatnak helyet adó Bajnokok Ligájába, és öt pontot gyűjtve, nagyszerűen helytállt a címvédő Ajax, a Real Madrid és a Grasshoppers alkotta négyesben. Teljesítményéért a zöld-fehér klub az UEFA-tól 508 millió forintnak megfelelő svájci frankot kapott 1996 tavaszán, és a jegybevételekből, a szponzori támogatásokból, valamint a sorozat után ifjabb Albert Flórián, Kecskés Zoltán, Zoran Kuntics, Goran Kopunovics és Babatunde Fatusi eladását is ide számítva, összesen 706 millió forinttal gazdagodott. Mivel a klub éves költségvetése akkoriban 160–180 millió forint volt (a szintén NB I-es Békéscsabának például 38 millió), mindenki úgy gondolta, hogy ezzel az összeggel akkor is jól megél a Fradi az ezredfordulóig, ha a következő években már egyetlen fillér sem kerül a kasszába.

Ám néhány hónappal később, az 1996. augusztus 7-i, Göteborg elleni idegenbeli BL-selejtező előtt Havasi Mihály, a futballszakosztály „mindenese” (menedzser, technikai vezető, titkár) rögtönzött sajtótájékoztatót a magyar újságíróknak, kijelentve: „Ha nem verjük ki a Göteborgot, a Fradi csődbe jut!”.
Mindenki azt hitte, hogy megbolondult vagy viccelődik. Ám aztán a Göteborg 3–0-s győzelme után egyébként sem volt kedve senkinek viccelődni. De akkor hová tűnhetett el néhány hónap alatt több mint félmilliárd forint?
„Százmillió elment banki kölcsönök visszafizetésére – kezdte magyarázatát a sajtóban Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke, olimpiai bajnok vízilabdázó, aki kifejtette, hogy a bejutásért, majd a jó szereplésért összesen 80 millió forint prémiumot ígértek a csapatnak, és mivel nem volt ennyi pénz a kasszában, banki kölcsönt vettek fel, és kamatostul 100 milliót kellett visszafizetni. Az mondjuk talány, hogy miért nem lehetett várni a prémiumok kifizetésével, amíg megérkezik a pénz az UEFA-tól, hiszen azzal 20 milliót spórolt volna a klub, mindenesetre megvan 100 millió, rendben.
Mire ment el a többi? Aranyos Imre, Horváth Ferenc, Vasile Miriuta és Meziane Touati megvásárlása 94 millióba került, folytatta Szívós. Máris 194 milliónál tartunk.
És a többi? „Felemésztette a klub költségvetése” – fogalmazott talányosan a klubelnök, és ezt már nem fejtette ki részletesen. A létesítmények fejlesztése vitte el? – kérdezték tőle. „Nem, arra máshonnan jön a pénz.” A többi szakosztály fenntartására kellett? „Nem, a Bajnokok Ligája-pénzt a labdarúgók szerezték, a labdarúgásra is költjük.”
De maradtak azért még forintok. A klub 1996 augusztusának végén a média nyomására hivatalosan bejelentette, hogy a BL-pénzből még 230 millió forint megvan. „Csak” több mint 400 millió ment el két hónap alatt… És mivel a Fradi már mindenkit kifizetett, mindenkit megvett, akit akart, minden prémiumot kiosztott, és minden adósságot törlesztett, abból a 230 millióban még mindig dúskálhatott volna. Mégis hamar elillant az is. Hová? Hosszú évekig jelentek meg erről újságcikkek, találgatások. Bocsák Miklós 260 oldalas könyvet is szentelt a témának.
A kutatások, nyomozások során aztán jó néhány csontváz is kihullott a szekrényből. Az ügy egyik izgalmas mellékszálaként napvilágra került: játékosai eladásából alig valami csurrant-cseppent a Fradinak, mert ők ifjabb Albert Flóriántól Lisztes Krisztiánon át Lipcsei Péterig nem is a klub tulajdonában álltak, hanem egy külsős cég vagy magánszemély birtokolta a játékjogukat, a futballisták értékéhez képest filléres összegekért, és a szerződés értelmében az eladásuk után 70-80 százalékban ők részesültek az értük kapott vagyonokból. És mindezt úgy, hogy erről a focistáknak fogalmuk sem volt. (Lisztes például egy tartozás fejében, tudta nélkül egy időre a később meggyilkolt alvilági alak, Prisztás József „tulajdonában” volt.) Amikor erről cikkek kezdtek megjelenni, Havasi Mihály felesége maga jelentkezett a Sport pluszban, és mentegetőzni kezdett, hogy az ő nevén lévő Boy Kft.-nek semmi köze nincsen ilyen tranzakciókhoz – holott ezzel senki sem vádolta, nem is voltak nevesítve sehol ezek a cégek, arról sem tudott senki, hogy van egyáltalán ilyen üzlete.
De nemcsak emiatt terelődött a gyanú az elnökre és az ő jobbkezeként funkcionáló Havasira, aki két évvel korábban maga nyilatkozta: „Nálunk sikerült végre eljutni oda, hogy nem kell minden kérdésben összehívni az elnökséget. Itt végre egy személyben Szívós István dönt a futballistákat érintő minden kérdésben, legyen az átigazolás vagy új szerződés.” Emiatt az elnökségből olyan klublegendák álltak fel, mint Dalnoki Jenő vagy Mátrai Sándor. (Az utóbbi úgy fogalmazott: „Mindenben Szívósék, Havasiék döntenek, az elnökségben mi már csak bábok, holt lelkek vagyunk”.) Másrészt Szívóst és Havasit az egy építőipari cégnek „kiszervezett” Lisztes eladása kapcsán hazugságon is érték, egymástól függetlenül két ellentétes dolgot állítottak a szerződésről, miközben a dokumentum aztán egy harmadikat bizonyított.
Szintén rejtélyes a Fradisták a Fradiért Alapítvány létrehozása, amelybe elhelyezték a BL-pénzekből még meglévő 173 millió forintot. De miért kellett a pénzt alapítványi kezelésbe venni? Mert az így kezelt összegek nem képezhetik pénzügyi vizsgálat tárgyát, csak az ügyészségnek volt ellenőrzési joga. Az alapítvány létrehozásakor kikötötték, hogy az ott kezelt összegből csak Furulyás János, a labdarúgó-szakosztály vezetőjének jóváhagyásával lehet pénzt utalni, ám ő esküszik rá, hogy őt egyetlen fillér átutalásáról sem tájékoztatták, pedig dr. Turai Gábor kuratóriumi elnök a 173-ból 167 milliót rövidesen átutalt a klubnak Szívós István kérésére. A kérdésre, hogy mi történt ezzel a 173 millióval, Szívós azt felelte, hogy a részletekről Turai tud információkat adni, Turai pedig azt, hogy ő csak utalt…
Az is kiderült, hogy a számlához két embernek aranykártyája volt, bármikor hozzáférést engedve a pénzhez: Szívósnak és Deák László elnökhelyettesnek. Tehát mint egy jó Agatha Christie-krimi közepe táján: mindenki gyanús…
Az olvasó itt viszont nem tudhatja meg a végkifejletet. Bár volt 1998 tavaszán egy ügyészi vizsgálat, amely számtalan hiányosságot tárt fel az FTC működésében, a pénzügyeket nem vizsgálta, így Szívós örömmel mondhatta a Nemzeti Sportban május 7-én: „Örülök, hogy nincsenek visszaélések, hogy a klub jól működik”. Pedig alig két évvel a BL-szereplést követően, 1997 végén a deficit 439 milliót tett ki, a köz­tartozások pedig 154 millióra rúgtak – úgy, hogy ebben az időszakban az FTC állami támogatást is kapott az OTSH-­tól, miközben fenntartója a földművelésügyi tárca volt.
Nem volt mit tenni, sürgősen befektetőt kellett találni. De az már egy másik, hasonlóan gubancos történet.
Veszprémi Linda





Megjegyzések