Mit mondott Östreicher Emilnek, amiből problémája lett? Miért kapott
felfüggesztett börtönt? Hány üveg sört ivott Törőcsikkel és Ebedlivel
a pesti éjszakában? A FourFourTwo olvasóinak kérdéseire válaszol:
Szokolai László.
Interjú Szilágyi László Fotó Mravik Gusztáv
Épp olyan alázatos és annyira vagány, mint a pályán volt egykor. Szokolai László, a Fradi gólerős csatára mindenekelőtt megköszönte, hogy az FFT gondolt rá, pedig nekünk volt megtiszteltetés találkozni a nyolcvanas évek egyik izgalmas figurájával. Szoki fura szerzet, ma már nincs a térképen olyan csatár, mint ő, aki 173 centi magasan fejelgeti a gólokat. Klasszikus grundfutballista, a kilencedik kerületben, pontosabban a Balassi utcában tanult meg fejelni, vetődni, berobbanni a kapu elé.
Újpesti kocsmájában egyetlenegy pohár sem tört össze, pedig a falon lógott az összes fradista csapatkép. Szokolainak több helyen van üzleti érdekeltsége, barátainak besegít itt-ott a városban, vasárnap délelőttönként focizik egyet a Népligetben, utána ultizik a cimborákkal. Szombatonként halálra izgulja magát a Fradi-meccsen, már a kezdés előtt kiveri a víz.
Ki gondolta volna, hogy egykor otthagyta volna a Fradit a
Zalaegerszeg hívására, és Nyilasi Tibor mentette meg a klubváltástól? Ez
is kiderült a Gogol és a Hegedűs Gyula utca sarkán található Rum
presszóban. Szokolai ott fogadta az FFT-t.
Amikor külföldre igazolt, a Graz csapatától kapta az egyetlen ajánlatot? A későbbiekben lett volna még lehetősége más bajnokságba is igazolnia?
Vasziliu Tamás, e-mail
Graz után már nem, de előtte óriási szerencsém volt. A teljhatalmú BM-es Csáki úr döntötte el, hogy ki hova mehet. Nyílért háromszázezer dollárt adott az Austria Wien, értem is ugyanennyit kínált a Sturm. Itt megállt a történet. Miután Pusztai Laci hazajött Kismartonból, ő lett nálunk, a Fradiban a technikai vezető. Mondtam neki, hogy ezzel a grazi ajánlattal valamit kellene kezdeni, mert ennyit sohasem fognak értem adni. Ebben nagyjából egyetértettünk, Laci bevitt Buda Pista bácsihoz az OTSH-ba, ők, lévén mindketten Csongrád megyeiek, remek kapcsolatban voltak. Pista bácsi hozta Lacit annak idején a Honvédhoz. Laci felvázolta a történetet, az volt a mázlink, hogy Csáki pont külföldön volt valamerre. Pista bácsi azonnal aláírta a papírokat, kétszázezer dollárt adott értem a Sturm, így tudtam kimenni, de ennek meglett az ára… Csáki úr nem felejtett, és kis híján börtönbe juttatott. Ezerkilencszáznyolcvanhat július ötödikén jöttem haza Ausztriából, a határon mindent, az autót, az útlevelet le kellett adnom, mert letartóztatási parancs volt ellenem. Letartóztattak csempészés miatt. Pedig soha semmivel sem fogtak meg, mindent legálisan hoztam át a határon. A határról felvittek a Tolnai utcába, és csak feltételesen engedtek szabadlábra, folyamatosan figyeltek, hogy merre vagyok, kivel találkozom. Előfordult egy-két vicces eset: Martos Győző volt akkoriban a Volán elnöke; kimentem a pályára a zöld Hondámmal, amin kék rendszám volt, mert kint vettem Ausztriában. Martos gyerekével elcseréltük az autót, én beültem az ő piros Golfjukba, és azzal mentem Dunakeszire. A kocsit követték, bekopogtattak Martoshoz, nem értették, hogy mit csinál. Utána eljöttek értem Dunakeszire. Ilyenek is voltak… A csempészést nem bírtak rám bizonyítani, végül kaptam két év börtönt egy évre felfüggesztve.
Volt-e a karrierjében olyan eset, amikor közel állt egy átigazoláshoz, de az mégsem valósult meg?
Bacskai János, Facebook
A ZTE 1982-ben keresett meg: azt szerették volna, hogy januártól májusig náluk futballozzak. A Ferencvárosban akkor ötezer forint volt a fizetésem, ezerhatszáz forint volt a prémium, de ezen kívül nem kaptam semmilyen juttatást. Kérdeztem az egerszegi vezetőket, hogy mit tudnának ajánlani. Mire ők: kétszázezer forintot, tízezer forint havi fizetést, és ötezer forint aláíráspénzt. Bőven a Fradi-pénzem fölé ígértek, és szó volt még egy zalaegerszegi lakásról. Kértem egy hét gondolkodási időt. Visszajöttek, kérdezték, hogyan döntöttem. Gondoltam, hogy mondok még valamit, s ha ez nekik megfelel, akkor elmegyek hozzájuk fél évre. Kértem huszonötezer forint havi fizetést, tízezer forint meccspénzt, hatezer forint pályára lépési díjat, egy lakást és egy balatoni telket, valamint egy Zsigulit. Majdnem leestek a székről. Ilyenről még nem is hallottak, ehhez képest egy hét múlva visszajöttek azzal, hogy rendben van, megadják, amit kérek. De nem mentem el. (FFT: Szívatta őket?) Nem, volt bennem sértődöttség. (FFT: Miért?) Nem fontos… Egyáltalán azt nem értettem, hogy a Fradi-vezetőknél milyen alapon került szóba, hogy lemondanának rólam. Mindenki nézett, hogy miért hívattak fel a klubházba. Mögötte volt egy pad, oda leültem, miután végeztem a megbeszéléssel, csorgott a könnyem. Jött Nyíl: figyelj, Szoki, te itt mit csinálsz? Mondom, most voltam fent, el akar vinni a ZTE. Ő teljesen kikelt magából: micsoda, ki mondta ezt, mi van? Felment az irodába, majd visszajött, leszögezte, hogy nem mehetek sehova. Na, azzal el is dőlt a sorsom. Maradtam a Fradiban. Ebedli Zolival meg Nyíllal. (FFT: A Sturm előtt befutott más ajánlat külföldről?) Hetvennyolcban állítólag vitt volna a Leeds United, huszonhat éves voltam akkor. Báró (Bálint László – a szerk.) volt az első hetvenkilencben, aki kimehetett, de ő már harmincegy éves volt. Disszidálnom kellett volna, ha kint akartam volna maradni. Hetvennégyben az Admira Wacker szerződtetett volna, de azt sem vállaltam. De egyiket sem sajnálom. Nem tudtam volna disszidálni, soha meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam a hazámat. Igazi magyarnak érzem magam. Nem akartam itt hagyni az országot.
Hogyan érintette, hogy elvileg három világbajnokságon is szerepelhetett volna, mégsem vitték ki egyikre sem? Pedig még góllal is segítette a csapatot a kijutásban!
Balasi Barnabás, e-mail
Az 1978-as világbajnokság évében Kozma Misivel ketten voltunk a gólkirályok. Egyikünk sem került be a keretbe, kicsit neheztelek ezért, de hát, volt egy Törőcsik… Persze nem Törőcsikre neheztelek. De ha nem születik meg, akkor én 70-szeres válogatott lehettem volna. Érvényben volt a szabály a labdarúgásban, hogy aki vb-selejtezőn vesz részt, az nem játszhat az olimpiai válogatottban. Lakat Karcsi bácsi volt az olimpiai, Baróti Lajos bácsi pedig az A-válogatott szövetségi kapitánya. Törőcsik lett az A-, én pedig az olimpiai válogatott centere. Nem volt cserebere. Az 1982-es vébén Kiss Laci és Törő volt a két középcsatár. 1986-ban nem lett volna kérdés, hogy engem is kivisznek Mexikóba. Gyuri (Mezey – a szerk.) nyilatkozta is a Ciprus elleni vb-selejtező és a kijutás után, amin gólt fejeltem, hogy majd kell neki a vébén egy ilyen típusú ember, mint én. Például Kanada ellen, akit beállít, és eldönti a mérkőzést. Meg is jött a kikérőm Grazba, a klubom elbúcsúztatott. Egy kapcsolatomon keresztül én szerveztem az ausztriai magaslati edzőtábort a válogatottnak. Úgy volt, hogy Grazban szállok fel a csapatbuszra; fel is szálltam volna, de nem állt meg a busz… Integettem, még azt sem mondták, hogy nem mehetek velük, csak álltam bambán az országúton. (FFT: Nyíl csak egy fokkal került beljebb…) Hát, igen, őt már időben leszállították, engem meg fel sem vettek. Nem haragszom Mezeyre, pedig azóta sem tisztáztuk a történteket. Az irapuatói nulla hat huszonöt éves évfordulóján volt egy „visszavágó mérkőzés” Telkiben. Gyuri meghívott, öt öt lett, három ötnél szólt nekem: „Te, nem akarsz beállni?” „Ha gondolod, akkor beállok” – válaszoltam. Bementem, adtam egy gólpasszt Kovács Kálmánnak, és én rúgtam az ötödik gólt. Mondtam neki: Gyuri, ez így lett volna Mexikóban is. Erre semmit sem szólt. Mondjuk lehet, hogy korábban volt egy rossz beszólásom, mikor itthon kettő nullára megvertük Ciprust, és a meccs után Östreicher Emil bejött az öltözőbe. „Senor, már megint maga?” – kérdezte. „Mar del Platán is megmondtam korábban, hogy adjanak nekem egy mezt, és negyvenöt perc alatt kiderül, hogy ki a jobb” – válaszoltam. Lehet, hogy Gyuri ezért nem vitt ki… Nagy hátrányom, hogy szókimondó vagyok.
Igaz, hogy egyszer Ebedlivel és Törőcsikkel ötvenhét kisüveges sört fogyasztottak az éjszakában?
Bruckmeister10, e-mail
Többet. A DAB sörözőben voltunk a Felszabadulás téren, a Kárpátia Étteremmel szemben. Hetvenhét-hetvennyolc környékén történt, és eléggé elterjedt azóta a sajtóban. Mindenki látta, Törő milyen volt a pályán, de a civil életben nagyon zárkózott volt, nehezen tudott feloldódni. Két-három óra alatt sem lehetett vele öt-hat mondatnál többet beszélni. Ha kicsit komolyabban veszi a focit, akkor nem is tudom, hova tudott volna eljutni. Messi-szintű futballista volt. (FFT: Ha már szóba hoztad: ki az, akit szívesen néz a tévében a maiak közül?) A sok külföldi miatt itthon a magyarok többsége nem tudja megmutatni a tehetségét. A Fradiból Ugrai, Radó, Busai és még sorolhatnám, hány magyar játékos ment el, talán Thomas Doll alatt körülbelül tizennégyen. Miután távoztak, négy vagy öt játékosból lett válogatott. (FFT: Van-e kedvenc játékosa, csapata?) Fradi-drukker vagyok. Minden hétvégén megyünk meccsre, a fél kilenckor kezdődő találkozó előtt már este hétkor folyik rólam a víz, annyira izgulok. Meg tudok őrülni. Izgulok, nehogy elveszítsük a bajnokságot. Dibusz Dénest és Bödét nagyon szeretem, Lanzafamét is kedvelem, Lovrencsicset is. Paintsil nagyon tetszett. Batik Bencében sokkal többet láttam. Inkább a magyarokat szeretem, de csodálattal nézem a külföldieket is. Ronaldo zseniális, de Messi négyszer annyi gólpasszt ad. A példaképem pedig a Flóri volt. Hadd meséljek el valamit! Onhauszt, Szabó Ferit és Néreit adta értem a Fradi. Mindenféle legendák keringtek arról, hogy én mennyi pénzért jöttem a Fradiba. Még az ETO játékosa voltam, amikor a Fradi-pályán egy elég kemény meccsen Bálint Laci odaszólt Martosnak, hogy rúgjanak már agyon. Amikor a Vépinek is szólt, akkor odamentem a Báróhoz: „Te, ha majd jössz Győrbe, akkor lerúgom a fejedet…!”. Négy hét múlva a Fradihoz igazoltam. Akkor elterjesztették rólam, hogy háromszázezer forintot kaptam, de ez nem volt igaz, csak harmincezret. Ebből fizettem vissza a győri lakáskölcsönömet. A Flóritól kaptam egy vadonatúj Adidas cipőt, ez döntött. A Tromos-pályán néha mondják, hogy én vagyok a kilences, de mindenkit ki kell ábrándítanom: én csak a fél kilences vagyok. Albert a kilences.
Nyilasi szerint ön rúgta az igazán szép, akrobatikus, ollózós
gólokat. Honnan jött ez a késztetés? Az alkata alapján ez nem biztos,
hogy adta magát.
Bronson11, e-mail
Általános iskolás koromban nagyon jól tornáztam, ügyes voltam. Csak egyszer sérültem meg, 1979. március huszonnyolcadikán megvertük három nullára az NDK-t, akkor agyonrúgott egy Baum nevezetű védő. Fél évre kiestem. Június közepén operáltak, október körül tértem vissza. (FFT: Melyik volt a legkedvesebb válogatott meccse?) Az egyik vb-, a másik Eb-selejtező volt. A szovjetek elleni Eb-selejtezőn Kovács Feri bácsi volt a kapitány, jól ismert engem, elég sokat játszottunk korábbi csapata, a Videoton ellen. Hetvennégyben öt nullára megvertük az ETO-val a Vidit, azon a meccsen rúgtam egy mesterhármast, onnantól kezdve Feri bácsi kedvence lettem. Semmi mást nem gyakoroltatott velünk a tatai edzőtáborban, mint hogy Várady Béla rúgja be a labdát a rövid sarok felé, és én oda érkezzek. Ez élesben is jól ment, ebből szereztem életem első válogatott gólját. Kétszer játszottam a szovjetek ellen, és mindkétszer gólt szereztem, az ifiválogatottban Pásztor József, a felnőttben Várady adta be a labdát.
Nyilasi Tiborral milyen a kapcsolata? Gyakran találkoznak?
Misiboy, sms
Felhőtlen. A Balatonon találkozunk, neki is, Bárónak és nekem is Akarattyán van nyaralónk. Ott szoktunk nyugodtan beszélgetni. Tibi nagyon zárkózott. Amikor Báró elment a Fradiból, Nyíl és Zoli (Ebedli – a szerk.) volt nálunk a numero uno. Köztük nem tennék különbséget. Ha döntést kellett hozni, akkor szólt Nyíl Zolinak meg nekem, és hárman kitaláltuk a megoldást. Pénteken a csapatkapitány és az edző elmentek sétálni, ez tradíció volt a Fradinál. Nyíl előtte kérdezgetett arról, hogy ki játsszon: Murai vagy a Szabadi? Mindent együtt döntöttünk el, aztán a közös álláspontot vitte tovább Novák Dezsőhöz. Én mindig mondtam, hogy nem tudtam futballozni, csak gólokat rúgtam, és ezt Nyílék kihasználták. (FFT: Az MLSZ-es munkáját Nyílnak köszönheti?) Hát, ebből annyi igaz, hogy bárhova is ment Nyíl, mindig vitt magával, mindenhol dolgoztunk együtt. Megbíztunk egymásban. Amikor elvégeztük az A-licences tanfolyamot, egy hűvösvölgyi vendéglőben volt a diplomaosztónk, de Nyíl nem jelent meg. Mezey Gyuri odahívott engem: „Beszélj a barátoddal, mert szeretném odavenni őt és téged is az utánpótlás-válogatottakhoz”. Így akarta korrigálni a Mexikó előtti esetet. Ahogy megkaptuk az A-licencet, ő lett az utánpótlás-koordinátor, én megkaptam az 1987-es korosztályt, Bartha Laci, Hegedűs Lajos, a kapus volt abban a generációban… hát, sokan már nincsenek közülük a futballban. (FFT: Mennyire viselte meg a búcsú az MLSZ-től?) Kisteleki úr felkérte Tibit szövetségi kapitánynak, de ő nemet mondott. Ezt sem Tibitől hallottam. Hamarosan elküldték, de utána nekem sem volt maradásom.
Novák Dezső ügynökmúltja hogyan érintette?
frankcity, e-mail
Átérzem a helyzetét, engem is többször próbáltak beszervezni, amikor Grazban voltam. Lehet, hogy ezért is álltak bosszút rajtam. Sohasem beszéltem erről Dezsővel, és sohasem fogok rá emiatt haragudni. Ezt csak az tudhatja, aki átélte ezt az egész rendszert.
El tudja-e képzelni, hogy Urbán vagy Véber a ferencvárosi piacon nyisson boltot? Hát ön mit keres Újpesten?
somevan005, e-mail
Már nem is vagyok ott. Tavaly március óta már nem én üzemeltetem azt a kávézót, sörözőt, lottózót, amit 1993-ban szereztem. Viszont nagyon büszke vagyok arra, hogy egy pohár sem tört el, amíg ott voltam. Pedig az összes régi képem, a bekeretezett bajnokcsapatos is például mind ott lógott a falon, Újpesten. Nem provokálni akartam, csak fontos volt. Az Elektromos-pálya büféjében is volt kitéve néhány kép. (FFT: Jelenleg hány érdekeltsége van?) Az újpesti üzlet kényszerből szűnt meg, az új piacon nem én nyertem meg a versenytárgyalást, nem én nyitottam lottózót. A Gogol és Hegedűs Gyula utca sarkán levő presszóba néha besegítek, a Váci út, Révész utca sarkán van egy lottózóm. A Margit körúton a Lipóti pékség melletti lottózóba szoktam még beugrani, ha kell egy kis segítség. Van három barátom, akinek mindig segítek. A Fradi étterembe enni járok, ott találkozom a barátaimmal, vasárnap reggel kilenctől tizenegyig van az Albert vasárnapi foci a Népligetben. Utána kajálunk egyet, ultizunk, ez már így megy harminc éve. Flóri találta ki, én viszem tovább a hagyományt. Én szervezem.
Kritikus volt Thomas Doll-lal szemben. És nem volt kibékülve a játékvezetőkkel sem…
Cs. Béla, sms
Itt volt a Puskás-meccs, egyértelmű, szabályos gólt nem kaptunk meg. A tizenegyes meg nem volt tizenegyes.
Büszke arra, hogy ön az egyetlen ferencvárosi labdarúgó, aki mesterhármast rúgott az Újpest ellen?
Kelemen Ábel, sms
Ha nem is az egyetlen, de igen, erre vagyok a legbüszkébb. Rúgtam a Videotonnak és a ZTE-nek, Győrben két gólt rúgtam az Újpestnek az égimeszelő Horváth, Harsányi kettős mellől. Ezekre mind nagyon büszke vagyok. De azért a bajnoki cím, a Magyar Kupa-győzelem és az Év csapata-tagság is megadatott.
Igaz, hogy Kocsis Lajoshoz hasonlították?
kingfranzie, e-mail
Ő másképp, erőből fejelt. Én inkább berobbantam, csukafejesből szereztem gólokat. Gyerekkoromban a Balassa utcai bejárati kapura felfestettük krétával a focikaput, és ott fejelgettünk a pöttyös labdával.
Melyik kettős rangadó volt a legnagyobb élménye? Jó ötletnek tartaná, ha újra lennének ilyenek?
davidlincs, e-mail
A kedvencem az 1982-es Honvéd elleni meccsünk volt: kettő kettőre álltunk, Garabánál volt a labda, én ráordítottam, hogy „Jó, itthon”, erre hazaadta a labdát, amit elcsíptem, és a végén Nyíl Andrusch lába között berúgta a labdát a kapuba, ezzel nyertünk három kettőre. (FFT: Megint legyenek kettős rangadók?) Jó lenne. Erre van egy tanmesém: régen a Springer-szobor mögött voltak az öltözők, onnan be lehetett látni a pályát és a nézőteret. Ha jó idő volt, az Üllői úton játszott a tarcsicsapat. Jött az elnök, kérdezte, látom-e, hogy már a mérkőzés félidejénél tartunk, és még mindig csak tizenötezren vannak a lelátón. Más világ volt. Ma már nagyon kevés a magyar játékos, az akadémiák nem egyik percről a másikra ontják a tehetségeket. Nyolcvan-százezer gyerekből lehet egy Európa-klasszis. Vannak korszakok, mindig van egy-egy sikeres garnitúra. A Fradiban legutóbb a kilencvenes években volt ilyen. És van még egy gondom: túl gyorsan írták le a nyolcvanas évek játékosait, akik edzőként próbáltak érvényesülni. Az én korosztályomban csak Nyíl van előtérben, de ő is „díszpinty”. Minket azért küldtek ki Nyugatra, hogy nézzük meg, mi az a profizmus, és majd itthon megmutatjuk. (FFT: Döme megkapta a lehetőséget, de nem élt vele…) Jó, de nem tudom, Nyíl miért nem vállalta a kapitányságot. Mindenbe nehezen fog bele. Én elvállaltam volna a helyében. De van másik: korábban mondtam, hogy adják oda nekem azt a tizennégy magyar játékost, akit Thomas Doll elküldött, én három hét alatt felkészítem őket, és utána engedjük őket össze a Fradival. Válogatott lett Ugrai, a kis Bognár virul az MTK-ban. Oké, a Fradi egy másik közeg. Máshol el lehet vegetálni, itt nem.
www.fourfourtwo.hu
Interjú Szilágyi László Fotó Mravik Gusztáv
Épp olyan alázatos és annyira vagány, mint a pályán volt egykor. Szokolai László, a Fradi gólerős csatára mindenekelőtt megköszönte, hogy az FFT gondolt rá, pedig nekünk volt megtiszteltetés találkozni a nyolcvanas évek egyik izgalmas figurájával. Szoki fura szerzet, ma már nincs a térképen olyan csatár, mint ő, aki 173 centi magasan fejelgeti a gólokat. Klasszikus grundfutballista, a kilencedik kerületben, pontosabban a Balassi utcában tanult meg fejelni, vetődni, berobbanni a kapu elé.
Újpesti kocsmájában egyetlenegy pohár sem tört össze, pedig a falon lógott az összes fradista csapatkép. Szokolainak több helyen van üzleti érdekeltsége, barátainak besegít itt-ott a városban, vasárnap délelőttönként focizik egyet a Népligetben, utána ultizik a cimborákkal. Szombatonként halálra izgulja magát a Fradi-meccsen, már a kezdés előtt kiveri a víz.
A sörpult mögött is szép karriert futott be
Amikor külföldre igazolt, a Graz csapatától kapta az egyetlen ajánlatot? A későbbiekben lett volna még lehetősége más bajnokságba is igazolnia?
Vasziliu Tamás, e-mail
Graz után már nem, de előtte óriási szerencsém volt. A teljhatalmú BM-es Csáki úr döntötte el, hogy ki hova mehet. Nyílért háromszázezer dollárt adott az Austria Wien, értem is ugyanennyit kínált a Sturm. Itt megállt a történet. Miután Pusztai Laci hazajött Kismartonból, ő lett nálunk, a Fradiban a technikai vezető. Mondtam neki, hogy ezzel a grazi ajánlattal valamit kellene kezdeni, mert ennyit sohasem fognak értem adni. Ebben nagyjából egyetértettünk, Laci bevitt Buda Pista bácsihoz az OTSH-ba, ők, lévén mindketten Csongrád megyeiek, remek kapcsolatban voltak. Pista bácsi hozta Lacit annak idején a Honvédhoz. Laci felvázolta a történetet, az volt a mázlink, hogy Csáki pont külföldön volt valamerre. Pista bácsi azonnal aláírta a papírokat, kétszázezer dollárt adott értem a Sturm, így tudtam kimenni, de ennek meglett az ára… Csáki úr nem felejtett, és kis híján börtönbe juttatott. Ezerkilencszáznyolcvanhat július ötödikén jöttem haza Ausztriából, a határon mindent, az autót, az útlevelet le kellett adnom, mert letartóztatási parancs volt ellenem. Letartóztattak csempészés miatt. Pedig soha semmivel sem fogtak meg, mindent legálisan hoztam át a határon. A határról felvittek a Tolnai utcába, és csak feltételesen engedtek szabadlábra, folyamatosan figyeltek, hogy merre vagyok, kivel találkozom. Előfordult egy-két vicces eset: Martos Győző volt akkoriban a Volán elnöke; kimentem a pályára a zöld Hondámmal, amin kék rendszám volt, mert kint vettem Ausztriában. Martos gyerekével elcseréltük az autót, én beültem az ő piros Golfjukba, és azzal mentem Dunakeszire. A kocsit követték, bekopogtattak Martoshoz, nem értették, hogy mit csinál. Utána eljöttek értem Dunakeszire. Ilyenek is voltak… A csempészést nem bírtak rám bizonyítani, végül kaptam két év börtönt egy évre felfüggesztve.
1983 nyarán igazolt Grazba
Bacskai János, Facebook
A ZTE 1982-ben keresett meg: azt szerették volna, hogy januártól májusig náluk futballozzak. A Ferencvárosban akkor ötezer forint volt a fizetésem, ezerhatszáz forint volt a prémium, de ezen kívül nem kaptam semmilyen juttatást. Kérdeztem az egerszegi vezetőket, hogy mit tudnának ajánlani. Mire ők: kétszázezer forintot, tízezer forint havi fizetést, és ötezer forint aláíráspénzt. Bőven a Fradi-pénzem fölé ígértek, és szó volt még egy zalaegerszegi lakásról. Kértem egy hét gondolkodási időt. Visszajöttek, kérdezték, hogyan döntöttem. Gondoltam, hogy mondok még valamit, s ha ez nekik megfelel, akkor elmegyek hozzájuk fél évre. Kértem huszonötezer forint havi fizetést, tízezer forint meccspénzt, hatezer forint pályára lépési díjat, egy lakást és egy balatoni telket, valamint egy Zsigulit. Majdnem leestek a székről. Ilyenről még nem is hallottak, ehhez képest egy hét múlva visszajöttek azzal, hogy rendben van, megadják, amit kérek. De nem mentem el. (FFT: Szívatta őket?) Nem, volt bennem sértődöttség. (FFT: Miért?) Nem fontos… Egyáltalán azt nem értettem, hogy a Fradi-vezetőknél milyen alapon került szóba, hogy lemondanának rólam. Mindenki nézett, hogy miért hívattak fel a klubházba. Mögötte volt egy pad, oda leültem, miután végeztem a megbeszéléssel, csorgott a könnyem. Jött Nyíl: figyelj, Szoki, te itt mit csinálsz? Mondom, most voltam fent, el akar vinni a ZTE. Ő teljesen kikelt magából: micsoda, ki mondta ezt, mi van? Felment az irodába, majd visszajött, leszögezte, hogy nem mehetek sehova. Na, azzal el is dőlt a sorsom. Maradtam a Fradiban. Ebedli Zolival meg Nyíllal. (FFT: A Sturm előtt befutott más ajánlat külföldről?) Hetvennyolcban állítólag vitt volna a Leeds United, huszonhat éves voltam akkor. Báró (Bálint László – a szerk.) volt az első hetvenkilencben, aki kimehetett, de ő már harmincegy éves volt. Disszidálnom kellett volna, ha kint akartam volna maradni. Hetvennégyben az Admira Wacker szerződtetett volna, de azt sem vállaltam. De egyiket sem sajnálom. Nem tudtam volna disszidálni, soha meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam a hazámat. Igazi magyarnak érzem magam. Nem akartam itt hagyni az országot.
Hogyan érintette, hogy elvileg három világbajnokságon is szerepelhetett volna, mégsem vitték ki egyikre sem? Pedig még góllal is segítette a csapatot a kijutásban!
Balasi Barnabás, e-mail
Az 1978-as világbajnokság évében Kozma Misivel ketten voltunk a gólkirályok. Egyikünk sem került be a keretbe, kicsit neheztelek ezért, de hát, volt egy Törőcsik… Persze nem Törőcsikre neheztelek. De ha nem születik meg, akkor én 70-szeres válogatott lehettem volna. Érvényben volt a szabály a labdarúgásban, hogy aki vb-selejtezőn vesz részt, az nem játszhat az olimpiai válogatottban. Lakat Karcsi bácsi volt az olimpiai, Baróti Lajos bácsi pedig az A-válogatott szövetségi kapitánya. Törőcsik lett az A-, én pedig az olimpiai válogatott centere. Nem volt cserebere. Az 1982-es vébén Kiss Laci és Törő volt a két középcsatár. 1986-ban nem lett volna kérdés, hogy engem is kivisznek Mexikóba. Gyuri (Mezey – a szerk.) nyilatkozta is a Ciprus elleni vb-selejtező és a kijutás után, amin gólt fejeltem, hogy majd kell neki a vébén egy ilyen típusú ember, mint én. Például Kanada ellen, akit beállít, és eldönti a mérkőzést. Meg is jött a kikérőm Grazba, a klubom elbúcsúztatott. Egy kapcsolatomon keresztül én szerveztem az ausztriai magaslati edzőtábort a válogatottnak. Úgy volt, hogy Grazban szállok fel a csapatbuszra; fel is szálltam volna, de nem állt meg a busz… Integettem, még azt sem mondták, hogy nem mehetek velük, csak álltam bambán az országúton. (FFT: Nyíl csak egy fokkal került beljebb…) Hát, igen, őt már időben leszállították, engem meg fel sem vettek. Nem haragszom Mezeyre, pedig azóta sem tisztáztuk a történteket. Az irapuatói nulla hat huszonöt éves évfordulóján volt egy „visszavágó mérkőzés” Telkiben. Gyuri meghívott, öt öt lett, három ötnél szólt nekem: „Te, nem akarsz beállni?” „Ha gondolod, akkor beállok” – válaszoltam. Bementem, adtam egy gólpasszt Kovács Kálmánnak, és én rúgtam az ötödik gólt. Mondtam neki: Gyuri, ez így lett volna Mexikóban is. Erre semmit sem szólt. Mondjuk lehet, hogy korábban volt egy rossz beszólásom, mikor itthon kettő nullára megvertük Ciprust, és a meccs után Östreicher Emil bejött az öltözőbe. „Senor, már megint maga?” – kérdezte. „Mar del Platán is megmondtam korábban, hogy adjanak nekem egy mezt, és negyvenöt perc alatt kiderül, hogy ki a jobb” – válaszoltam. Lehet, hogy Gyuri ezért nem vitt ki… Nagy hátrányom, hogy szókimondó vagyok.
Igaz, hogy egyszer Ebedlivel és Törőcsikkel ötvenhét kisüveges sört fogyasztottak az éjszakában?
Bruckmeister10, e-mail
Többet. A DAB sörözőben voltunk a Felszabadulás téren, a Kárpátia Étteremmel szemben. Hetvenhét-hetvennyolc környékén történt, és eléggé elterjedt azóta a sajtóban. Mindenki látta, Törő milyen volt a pályán, de a civil életben nagyon zárkózott volt, nehezen tudott feloldódni. Két-három óra alatt sem lehetett vele öt-hat mondatnál többet beszélni. Ha kicsit komolyabban veszi a focit, akkor nem is tudom, hova tudott volna eljutni. Messi-szintű futballista volt. (FFT: Ha már szóba hoztad: ki az, akit szívesen néz a tévében a maiak közül?) A sok külföldi miatt itthon a magyarok többsége nem tudja megmutatni a tehetségét. A Fradiból Ugrai, Radó, Busai és még sorolhatnám, hány magyar játékos ment el, talán Thomas Doll alatt körülbelül tizennégyen. Miután távoztak, négy vagy öt játékosból lett válogatott. (FFT: Van-e kedvenc játékosa, csapata?) Fradi-drukker vagyok. Minden hétvégén megyünk meccsre, a fél kilenckor kezdődő találkozó előtt már este hétkor folyik rólam a víz, annyira izgulok. Meg tudok őrülni. Izgulok, nehogy elveszítsük a bajnokságot. Dibusz Dénest és Bödét nagyon szeretem, Lanzafamét is kedvelem, Lovrencsicset is. Paintsil nagyon tetszett. Batik Bencében sokkal többet láttam. Inkább a magyarokat szeretem, de csodálattal nézem a külföldieket is. Ronaldo zseniális, de Messi négyszer annyi gólpasszt ad. A példaképem pedig a Flóri volt. Hadd meséljek el valamit! Onhauszt, Szabó Ferit és Néreit adta értem a Fradi. Mindenféle legendák keringtek arról, hogy én mennyi pénzért jöttem a Fradiba. Még az ETO játékosa voltam, amikor a Fradi-pályán egy elég kemény meccsen Bálint Laci odaszólt Martosnak, hogy rúgjanak már agyon. Amikor a Vépinek is szólt, akkor odamentem a Báróhoz: „Te, ha majd jössz Győrbe, akkor lerúgom a fejedet…!”. Négy hét múlva a Fradihoz igazoltam. Akkor elterjesztették rólam, hogy háromszázezer forintot kaptam, de ez nem volt igaz, csak harmincezret. Ebből fizettem vissza a győri lakáskölcsönömet. A Flóritól kaptam egy vadonatúj Adidas cipőt, ez döntött. A Tromos-pályán néha mondják, hogy én vagyok a kilences, de mindenkit ki kell ábrándítanom: én csak a fél kilences vagyok. Albert a kilences.
A Sturm sztárja
Bronson11, e-mail
Általános iskolás koromban nagyon jól tornáztam, ügyes voltam. Csak egyszer sérültem meg, 1979. március huszonnyolcadikán megvertük három nullára az NDK-t, akkor agyonrúgott egy Baum nevezetű védő. Fél évre kiestem. Június közepén operáltak, október körül tértem vissza. (FFT: Melyik volt a legkedvesebb válogatott meccse?) Az egyik vb-, a másik Eb-selejtező volt. A szovjetek elleni Eb-selejtezőn Kovács Feri bácsi volt a kapitány, jól ismert engem, elég sokat játszottunk korábbi csapata, a Videoton ellen. Hetvennégyben öt nullára megvertük az ETO-val a Vidit, azon a meccsen rúgtam egy mesterhármast, onnantól kezdve Feri bácsi kedvence lettem. Semmi mást nem gyakoroltatott velünk a tatai edzőtáborban, mint hogy Várady Béla rúgja be a labdát a rövid sarok felé, és én oda érkezzek. Ez élesben is jól ment, ebből szereztem életem első válogatott gólját. Kétszer játszottam a szovjetek ellen, és mindkétszer gólt szereztem, az ifiválogatottban Pásztor József, a felnőttben Várady adta be a labdát.
Ebedli Zoltán
Misiboy, sms
Felhőtlen. A Balatonon találkozunk, neki is, Bárónak és nekem is Akarattyán van nyaralónk. Ott szoktunk nyugodtan beszélgetni. Tibi nagyon zárkózott. Amikor Báró elment a Fradiból, Nyíl és Zoli (Ebedli – a szerk.) volt nálunk a numero uno. Köztük nem tennék különbséget. Ha döntést kellett hozni, akkor szólt Nyíl Zolinak meg nekem, és hárman kitaláltuk a megoldást. Pénteken a csapatkapitány és az edző elmentek sétálni, ez tradíció volt a Fradinál. Nyíl előtte kérdezgetett arról, hogy ki játsszon: Murai vagy a Szabadi? Mindent együtt döntöttünk el, aztán a közös álláspontot vitte tovább Novák Dezsőhöz. Én mindig mondtam, hogy nem tudtam futballozni, csak gólokat rúgtam, és ezt Nyílék kihasználták. (FFT: Az MLSZ-es munkáját Nyílnak köszönheti?) Hát, ebből annyi igaz, hogy bárhova is ment Nyíl, mindig vitt magával, mindenhol dolgoztunk együtt. Megbíztunk egymásban. Amikor elvégeztük az A-licences tanfolyamot, egy hűvösvölgyi vendéglőben volt a diplomaosztónk, de Nyíl nem jelent meg. Mezey Gyuri odahívott engem: „Beszélj a barátoddal, mert szeretném odavenni őt és téged is az utánpótlás-válogatottakhoz”. Így akarta korrigálni a Mexikó előtti esetet. Ahogy megkaptuk az A-licencet, ő lett az utánpótlás-koordinátor, én megkaptam az 1987-es korosztályt, Bartha Laci, Hegedűs Lajos, a kapus volt abban a generációban… hát, sokan már nincsenek közülük a futballban. (FFT: Mennyire viselte meg a búcsú az MLSZ-től?) Kisteleki úr felkérte Tibit szövetségi kapitánynak, de ő nemet mondott. Ezt sem Tibitől hallottam. Hamarosan elküldték, de utána nekem sem volt maradásom.
Fiatalok és tehetségesek: Ebedli, Szokolai, Pogány, Takács és Rab
frankcity, e-mail
Átérzem a helyzetét, engem is többször próbáltak beszervezni, amikor Grazban voltam. Lehet, hogy ezért is álltak bosszút rajtam. Sohasem beszéltem erről Dezsővel, és sohasem fogok rá emiatt haragudni. Ezt csak az tudhatja, aki átélte ezt az egész rendszert.
El tudja-e képzelni, hogy Urbán vagy Véber a ferencvárosi piacon nyisson boltot? Hát ön mit keres Újpesten?
somevan005, e-mail
Már nem is vagyok ott. Tavaly március óta már nem én üzemeltetem azt a kávézót, sörözőt, lottózót, amit 1993-ban szereztem. Viszont nagyon büszke vagyok arra, hogy egy pohár sem tört el, amíg ott voltam. Pedig az összes régi képem, a bekeretezett bajnokcsapatos is például mind ott lógott a falon, Újpesten. Nem provokálni akartam, csak fontos volt. Az Elektromos-pálya büféjében is volt kitéve néhány kép. (FFT: Jelenleg hány érdekeltsége van?) Az újpesti üzlet kényszerből szűnt meg, az új piacon nem én nyertem meg a versenytárgyalást, nem én nyitottam lottózót. A Gogol és Hegedűs Gyula utca sarkán levő presszóba néha besegítek, a Váci út, Révész utca sarkán van egy lottózóm. A Margit körúton a Lipóti pékség melletti lottózóba szoktam még beugrani, ha kell egy kis segítség. Van három barátom, akinek mindig segítek. A Fradi étterembe enni járok, ott találkozom a barátaimmal, vasárnap reggel kilenctől tizenegyig van az Albert vasárnapi foci a Népligetben. Utána kajálunk egyet, ultizunk, ez már így megy harminc éve. Flóri találta ki, én viszem tovább a hagyományt. Én szervezem.
FTC-bankett Novák Dezsővel, Pusztaival, Nyilasival és Ebedlivel
Cs. Béla, sms
Itt volt a Puskás-meccs, egyértelmű, szabályos gólt nem kaptunk meg. A tizenegyes meg nem volt tizenegyes.
Östreicher Emil
Kelemen Ábel, sms
Ha nem is az egyetlen, de igen, erre vagyok a legbüszkébb. Rúgtam a Videotonnak és a ZTE-nek, Győrben két gólt rúgtam az Újpestnek az égimeszelő Horváth, Harsányi kettős mellől. Ezekre mind nagyon büszke vagyok. De azért a bajnoki cím, a Magyar Kupa-győzelem és az Év csapata-tagság is megadatott.
Igaz, hogy Kocsis Lajoshoz hasonlították?
kingfranzie, e-mail
Ő másképp, erőből fejelt. Én inkább berobbantam, csukafejesből szereztem gólokat. Gyerekkoromban a Balassa utcai bejárati kapura felfestettük krétával a focikaput, és ott fejelgettünk a pöttyös labdával.
Melyik kettős rangadó volt a legnagyobb élménye? Jó ötletnek tartaná, ha újra lennének ilyenek?
davidlincs, e-mail
A kedvencem az 1982-es Honvéd elleni meccsünk volt: kettő kettőre álltunk, Garabánál volt a labda, én ráordítottam, hogy „Jó, itthon”, erre hazaadta a labdát, amit elcsíptem, és a végén Nyíl Andrusch lába között berúgta a labdát a kapuba, ezzel nyertünk három kettőre. (FFT: Megint legyenek kettős rangadók?) Jó lenne. Erre van egy tanmesém: régen a Springer-szobor mögött voltak az öltözők, onnan be lehetett látni a pályát és a nézőteret. Ha jó idő volt, az Üllői úton játszott a tarcsicsapat. Jött az elnök, kérdezte, látom-e, hogy már a mérkőzés félidejénél tartunk, és még mindig csak tizenötezren vannak a lelátón. Más világ volt. Ma már nagyon kevés a magyar játékos, az akadémiák nem egyik percről a másikra ontják a tehetségeket. Nyolcvan-százezer gyerekből lehet egy Európa-klasszis. Vannak korszakok, mindig van egy-egy sikeres garnitúra. A Fradiban legutóbb a kilencvenes években volt ilyen. És van még egy gondom: túl gyorsan írták le a nyolcvanas évek játékosait, akik edzőként próbáltak érvényesülni. Az én korosztályomban csak Nyíl van előtérben, de ő is „díszpinty”. Minket azért küldtek ki Nyugatra, hogy nézzük meg, mi az a profizmus, és majd itthon megmutatjuk. (FFT: Döme megkapta a lehetőséget, de nem élt vele…) Jó, de nem tudom, Nyíl miért nem vállalta a kapitányságot. Mindenbe nehezen fog bele. Én elvállaltam volna a helyében. De van másik: korábban mondtam, hogy adják oda nekem azt a tizennégy magyar játékost, akit Thomas Doll elküldött, én három hét alatt felkészítem őket, és utána engedjük őket össze a Fradival. Válogatott lett Ugrai, a kis Bognár virul az MTK-ban. Oké, a Fradi egy másik közeg. Máshol el lehet vegetálni, itt nem.
Fent & Lent
Fent: 1979
A Szovjetunió ellen megszerzi első gólját a válogatottban
Lent: 1979
Súlyos sérülést szenved az NDK elleni válogatott meccsen
Fent: 1981
Bajnokságot nyer a Ferencvárossal
Lent: 1982
A Rába ETO mögött csak második a Fradival az NB I-ben
Fent: 1983
Szerződteti a Sturm Graz
Lent: 1986
Kimarad a vb-re utazó keretből
A Szovjetunió ellen megszerzi első gólját a válogatottban
Lent: 1979
Súlyos sérülést szenved az NDK elleni válogatott meccsen
Fent: 1981
Bajnokságot nyer a Ferencvárossal
Lent: 1982
A Rába ETO mögött csak második a Fradival az NB I-ben
Fent: 1983
Szerződteti a Sturm Graz
Lent: 1986
Kimarad a vb-re utazó keretből
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi lapszámában.)
www.fourfourtwo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése