Néhány renitens gazember a futballban is mindig megtalálja
a szabályszegés legjobb módját. Az FFT felidézi a legszebb játék
legpiszkosabb csalásait.
Koporsós csalás a Herthánál
A ’60-as évek közepén a Hertha BSC mesteri módon fogott hozzá a csaláshoz. Korábban a német labdarúgásban felső határt szabtak a
béreknek, az átigazolási költségeknek és a bónuszoknak is. Mivel Berlint fal vette körül, a
Hertha feketén kényszerült fizetni a szerződtetni kívánt játékosoknak, hogy meggyőzze őket. De honnan jött a pénz, és miért nem tűnt fel a könyvelésben? Az ékszerész végzettségű, temetkezési vállalkozóként dolgozó Günter Herzog ötvenötezer meccsbelépőt nyomtatott ki feketén, és rejtette oda, ahol a hatóságok legutoljára keresnék, a koporsókba.
Souness szűkös győzelme
1987 szeptemberében Graeme Souness egykori mestere, Jack Charlton trükkjei közül kényszerült válogatni, hogy segítsen a Rangersnek a Dinamo Kijev elleni ütközetben, a BEK első fordulójában. Így emlékszik vissza az eseményekre: „Egy nullára vesztettünk idegenben a tehetséges játékosokból álló Kijev ellen. Úgy gondoltam, az Ibroxban akkor nyerhetünk, ha fizikailag fölénybe kerülünk. Akkoriban a pályák szélességének csupán a minimumát határozták meg. Úgy döntöttem, a lehető legkisebbre keskenyítem a pályánkat.” Hogy teljes legyen a meglepetés, mindezt a meccs előtti napon. „Kedden a Kijev játékosai rendes pályán edzettek. Szerda este biztosan sokkot kaptak, amikor meglátták, hogy tizenöt lépésnyire van a partvonal.” A Rangers 2–0-ra nyert. Ezek után szigorítottak a szabályokon: a csapatok az idény elején kötelesek közölni a pálya paramétereit. Souness így összegzett: „Nem volt egyszerű, de nem szegtük meg az előírásokat. Jack Charlton azt tanította nekem: legfontosabb a győzelem.”
Álomszuszék peruiak
2010-ben a perui másodosztályban játszó Hijos de Acosvinchos 3–0-ra lebőgött a nagy rivális Sport Áncash ellen, miután négy játékosa elájult a második félidőben. A helyi kórházban megvizsgált négy futballista vérében benzodiazepin-származékot, az álmatlanság kezelésére használt pszichoaktív szer nyomait találták. Az Áncash embereit azzal vádolták, hogy a félidőben valamit belekevertek az ellenfél ivóvízébe. „Ez botrány, gyalázat!” – emelte fel hangját a Hijos egyik munkatársa. Pele Mallqui, az Áncash elnöke szerint viszont a meccs előtt elfogyasztott fűszeres csirke miatt dőltek ki a játékosok. „A csapatom nevében minden vádaskodást visszautasítok” – jelentette ki. Érdekes.
Kókler kondorkeselyű
A chilei kapus, Roberto Rojas, akit csak Kondorkeselyűnek becéztek, az 1990-es vb egyik selejtezőjén szövetségi kapitánya és orvosa biztatására összeesett egy bedobott tűzijáték mellett, és a hitelesség kedvéért még egy rejtett borotvapengével is megvágta magát. A csapattársak leviharzottak a pályáról, a csatár Patricio Yánez provokáció céljából még a biztonságiakat is a hazai, brazil szurkolótábor felé lökdöste, de hiába, mert a visszajátszásból kiderült a turpisság. Rojas életre szóló eltiltást kapott, amit 2001-ben, 44 éves korában visszavontak.
A Tapie-botrány
Bernard Tapie, a Marseille hírhedt tulajdonosa nem makulátlan jellem, de fösvénynek semmiképp sem nevezhető. A rendőrség nyomozni kezdett a Marseille háza táján, mivel megpróbálták megvenni a Valenciennes-től az 1992–93-as idény utolsó meccsét. A pénzt tartalmazó borítékot a címzett egyik rokonának kertjéből ásták elő. Tapie egymás után öt baj
noki győzelemhez segítette a csapatot azzal, hogy több millió frankot költött a legjobb játékosok beszerzésére, és százezreket az ellenfél megvesztegetésére. Az ügy iróniája abban rejlik, hogy a botrány a csapat legnagyobb eredménye, az első BL-cím megszerzése után tört ki. A kupát már nem volt alkalmuk megvédeni. A Marseille-t a másodosztályba száműzték, Tapie-t pedig hat hónapra a börtönbe. A botrány átírta a francia és az angol labdarúgás történelmét. Az Arséne Wenger vezette Monaco az 1991–92-es idényben a második lett a Marseille mögött. Wenger megundorodva a korrupciótól Japánba utazott, hogy visszanyerje hitét a futballban. E nélkül valószínűleg sohasem jutott volna az Arsenalig.
A Bilbao hentese
A legtöbb pályára lépő mészáros titokban próbálja véghezvinni aljas húzásait. Andoni Goikoetxea baszk szeparatista volt, a szónak abban az értelmében, hogy a többi játékos lábfejét próbálta szeparálni a lábszáruktól. Különösen a Barcelonára szeretett vadászni, 1981-ben egy alkalommal Bernd Schustert úgy letarolta, hogy a német sohasem nyerte vissza régi formáját. Leglátványosabb rombolása két évvel később történt, amikor belerepült Diego Maradona bokájába, és eltörte azt. Tizenhat meccsre szóló eltiltást kapott, de a mészárlás során használt cipőjét egy ideig még mutogatta is.
Az erőszak bajnokai
Hat piros lappal, 51 szabálytalansággal és a montevideói rohamrendőrök kétszeri beavatkozásával a Racing Club 1:0-s győzelme a Celtic felett az 1967-es Interkontinentális Kupa rájátszásában minden stadionbotrány őseként marad nevezetes. Időrendben a következő játékosokat állították ki: Alfio Basile argentin védő (miután összeverekedett John Clarkkal, és leköpte Bobby Lennoxot), Lennox (tévedésből valaki más helyett), Jimmy Johnstone (mert megbosszult egy csomó erőszakos támadást és egy rögbis ütközetet), John Hughes (Agustín Cejas, a Racing kapusának felrúgásáért, aki korábban teljes erővel belerúgott a szenvedő Johnstone-ba, és aki miatt leküldték Basilét), Juan Carlos Rulli (mert behúzott egyet Clarknak) és Bertie Auld (civakodásért). Ez utóbbi nem volt hajlandó lemenni a pályáról, mivel állítása szerint semmit sem csinált, így végül a paraguayi bíró hagyta őt játszani. De nem csak az erőszak volt feltűnő. A félidőben Johnstone haja olyan nedves volt a köpésektől, hogy meg kellett mosnia. Egy francia lap „Racing: az erőszak, árulás és színészkedés bajnokai” címmel számolt be az eseményekről. A botrány kapcsán Jock Stein, az első brit edző, aki Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert, lekerült a lovagi kitüntetésre jelölt személyek listájáról.
Möller győztes műugrása
Andreas Möller nem is próbált finomkodni 1995. április 13-án. Az égbekiáltó kifejezés sem fedi le teljesen azt a meccs végi mozdulatot, amivel a játékos végigcsúszott a gyeptéglákon a Dortmund Karlsruhe elleni meccsén. Utóbbi csapat védője szerint egy kisebb autó is elfért volna kettőjük között, és ezzel nem túlzott. Az egyetlen ember a stadionban, aki nem kezdett röhögni a mozdulat láttán, a Karlsruhe pechére, a játékvezető volt. Helyette a büntetőpontra mutatott. Möller színészi teljesítménye annyira kiemelkedő, hogy ő volt az első, és eddig egyetlen német játékos, akit műesésért megbüntettek és felfüggesztettek. Talán érezte, hogy érdemes kockáztatni, ugyanis gyakorlatilag ezzel a góllal nyerte meg a Dortmund a bajnokságot.
Gólzápor Goában
Az 1994-es indiai Goa másodosztályú bajnokság vége felé a Curtorim Gymnek ugyanannyi pontja volt, mint helyi riválisának, a Wilfred Leisure-nek. A feljutásért a Gymnek több gólt kellett szereznie az ellenfélnél. Sikerült is: 61–1-re győzött. Ez nem rossz teljesítmény, mivel a másik csapat 55–1-re nyert. A futballszövetség mindkét csapatot és a második félidőben látványosan összeomló ellenfeleiket is kizárta egy évre. „Ez már gyalázatos szintű csalás” – nyilatkozta a testület egyik hivatalnoka. A négy megbírságolt csapatot egyenként 60 fontra büntették. Szörnyű.
El Diego gumibránere
A ’80-as években a Napoli vezetői szemet hunytak Maradona drogfogyasztási szokásai felett, de muszáj volt kitalálniuk valami igazán jó trükköt, hogy a véletlenszerű drogteszteket megússzák. Így történt, hogy a futball-legenda kapott egy gumiból készült, pénisz formájú pumpát, amibe valaki másnak a (kábítószertől mentes) vizelete került, és ezt a tárgyat húzta elő alsónadrágjából, amikor mintát kellett adnia. A 15 hónapos eltiltást eredményező 1991-es lebukása előtt a műpénisz számtalan alkalommal megmentette őt a drogteszteken. „Azt hiszem, mindenkit átvertem.” A feleségét biztosan.
Pofátlan játékvezető a Forest ellen
Annak ellenére, hogy a hírhedt 1970-es El Clásico után mindenki rossz szájízzel gondolt vissza a gyanús körülményekre, Emilio Guruceta vezethette az 1984-es UEFA-kupa elődöntőjét is, amelyben az Anderlecht a Brian Clough vezette Nottingham Forest ellen játszott. Az első mérkőzés után 2–0-s előnybe kerülő angol csapat végül 3–0-ra kikapott Belgiumban, miután szabályos gólját és két jogos büntetőjét nem adta meg a játékvezető. Tíz évvel később, az Anderlecht egyik nyugdíjba vonult tisztségviselője bevallotta, hogy „tizenötezer fontos kamatmentes kölcsönnel” segítette ki Gurucetát cserébe azért, hogy egyengesse a csapat útját a döntőig. A bíró sohasem állt bíróság elé, mert 1987-ben, útban egy újabb Clásicóra, amit vezetett volna, autóbalesetben meghalt.
„Néhány barom felment a pályára…”
S most következzen a világ legértelmetlenebb berohanása. A 88. percben 4–2-es hátrányban a Tottenham Hotspur ellen a ’93-as FA-kupa elődöntőjében mintegy 400 Manchester City-szurkoló özönlött a pályára. Azért jöttek, hogy hergeljék a Spurs boldogan ünneplő szurkolóit, a City ultrái ugyanis úgy vélték, hogy az akcióval érvénytelenné válhat a meccs, és így kiharcolnak még egy esélyt. Bár a játékvezető 12 percre megállította a mérkőzést, az eredmény nem változott. A City elnöke, Peter Swales „totál idiótáknak” nevezte a berohanó ultrákat. Nem tévedett.
Lövészárkok a pályán
Amint az Excursionistas megközelítette a Buenos Airest a Primera B Metropolitana tabelláján, a klub elnöke, Julio Ferraris kijelentette, hogy a helyi rivális Chacaritát „le kell csapni, mint egy legyet”. Erre feldühödtek a Chacarita emberei is, fogták lapátjaikat, és az éj leple alatt gödröket ástak az ellenfél pályáján, remélve, hogy azok majd kitörik a lábukat. Nem jött össze, mert – feltételezhetően a gödröket kikerülve – megnyerték a meccset a Chacarita ellen. Jó tudni, hogy a csalás nem mindig jövedelmez.
Az Estudiantes piszkos kis húzásai
Az argentin válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Carlos Bilardo akkor sem lehetne hitványabb szereplője a futball sötét oldalának, ha minden sajtótájékoztató elején az ölében dédelgetett fehér macskához gügyögne. A ’60-as években az Estudiantes középpályásaként tűket rejtett a zoknijába, hogy titokban az ellenfelet szurkálja velük. Edzőként arra biztatta a játékosokat, hogy kenjenek mentolos krémet az ellenfél szemébe, valamint a ’90-es vb-n doppingszerrel vegyített vízzel kínálta a brazilokat. Mi lesz hát a következő lépés? Irány a politika világa. Az ellenfelei retteghetnek.
Arcátlan esés
A legjobb színészi alakításért járó díjat pedig… Rendben, legyünk méltányosak, lehet, hogy Rivaldo térde tényleg érzékeny. Az egyébként briliáns brazil éppen szöglethez készülődött a 2002-es vb-n, amikor a török Hakan Ünsal kissé mérgesen odapöccintette neki a labdát, ami eltalálta a brazil térdét. Erre Rivaldo arcát keze közé temetve, hatalmas kínok között esett össze, Ünsal pedig mehetett zuhanyozni. Rivaldo 4500 fontos büntetést kapott az ominózus mozdulatért, ami emlékezetessé tette pályafutását.
A trükközés királya
Kétségtelen, hogy a néhány centivel hosszabbra hagyott gyep a szögletzászló körül, ami kissé lelassítja az elrúgott labdát, hivatalosan nem számít csalásnak. A Cambridge United edzője, John Beck, azonban nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy „sohasem szegett meg semmilyen szabályt” munkája során a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején. Ronggyá áztatott labdát adott az ellenfélnek a bemelegítéskor az ellenfél öltözőjét brutálisan befűttette, a cukrot sóra cserélte a félidőben. Érthető: Beck végső soron nem vált különösebben népszerűvé. Mostanság a futballszövetség felkérte őt, hogy vegyen részt a következő edzőgeneráció képzésében. Biztató, nem?
Az elátkozott stadion
A 2002-es Afrika-kupán a kameruni edző, Winnie Schäfer nélkülözni kényszerült segédjét, Thomas N’Konót. Kilencven perccel a házigazda Mali elleni negyeddöntő előtt rajtakapták a korábbi kiváló kapust, amint csontokat temet a gyeptéglák alá, miközben egy furcsa ital szétlocsolásával átkot szór a játéktérre. Ez olyan rituálé, amit arrafelé nagyon komolyan vesznek. N’Kono számára nem az volt a rossz, hogy bilincsben vitték el, és az éjszakát a rendőrségi fogdában töltötte, hanem az, hogy a házigazdák szurkolói kijelentették, meg fogják ölni őt. A varázsló tagadta, hogy bármilyen hókuszpókuszt csinált volna, Kamerun pedig így is nyert 3–0-ra.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. szeptemberi számában.)
www.fourfourtwo.hu
Koporsós csalás a Herthánál
A ’60-as évek közepén a Hertha BSC mesteri módon fogott hozzá a csaláshoz. Korábban a német labdarúgásban felső határt szabtak a
béreknek, az átigazolási költségeknek és a bónuszoknak is. Mivel Berlint fal vette körül, a
Hertha feketén kényszerült fizetni a szerződtetni kívánt játékosoknak, hogy meggyőzze őket. De honnan jött a pénz, és miért nem tűnt fel a könyvelésben? Az ékszerész végzettségű, temetkezési vállalkozóként dolgozó Günter Herzog ötvenötezer meccsbelépőt nyomtatott ki feketén, és rejtette oda, ahol a hatóságok legutoljára keresnék, a koporsókba.
Souness szűkös győzelme
1987 szeptemberében Graeme Souness egykori mestere, Jack Charlton trükkjei közül kényszerült válogatni, hogy segítsen a Rangersnek a Dinamo Kijev elleni ütközetben, a BEK első fordulójában. Így emlékszik vissza az eseményekre: „Egy nullára vesztettünk idegenben a tehetséges játékosokból álló Kijev ellen. Úgy gondoltam, az Ibroxban akkor nyerhetünk, ha fizikailag fölénybe kerülünk. Akkoriban a pályák szélességének csupán a minimumát határozták meg. Úgy döntöttem, a lehető legkisebbre keskenyítem a pályánkat.” Hogy teljes legyen a meglepetés, mindezt a meccs előtti napon. „Kedden a Kijev játékosai rendes pályán edzettek. Szerda este biztosan sokkot kaptak, amikor meglátták, hogy tizenöt lépésnyire van a partvonal.” A Rangers 2–0-ra nyert. Ezek után szigorítottak a szabályokon: a csapatok az idény elején kötelesek közölni a pálya paramétereit. Souness így összegzett: „Nem volt egyszerű, de nem szegtük meg az előírásokat. Jack Charlton azt tanította nekem: legfontosabb a győzelem.”
Álomszuszék peruiak
2010-ben a perui másodosztályban játszó Hijos de Acosvinchos 3–0-ra lebőgött a nagy rivális Sport Áncash ellen, miután négy játékosa elájult a második félidőben. A helyi kórházban megvizsgált négy futballista vérében benzodiazepin-származékot, az álmatlanság kezelésére használt pszichoaktív szer nyomait találták. Az Áncash embereit azzal vádolták, hogy a félidőben valamit belekevertek az ellenfél ivóvízébe. „Ez botrány, gyalázat!” – emelte fel hangját a Hijos egyik munkatársa. Pele Mallqui, az Áncash elnöke szerint viszont a meccs előtt elfogyasztott fűszeres csirke miatt dőltek ki a játékosok. „A csapatom nevében minden vádaskodást visszautasítok” – jelentette ki. Érdekes.
Kókler kondorkeselyű
A chilei kapus, Roberto Rojas, akit csak Kondorkeselyűnek becéztek, az 1990-es vb egyik selejtezőjén szövetségi kapitánya és orvosa biztatására összeesett egy bedobott tűzijáték mellett, és a hitelesség kedvéért még egy rejtett borotvapengével is megvágta magát. A csapattársak leviharzottak a pályáról, a csatár Patricio Yánez provokáció céljából még a biztonságiakat is a hazai, brazil szurkolótábor felé lökdöste, de hiába, mert a visszajátszásból kiderült a turpisság. Rojas életre szóló eltiltást kapott, amit 2001-ben, 44 éves korában visszavontak.
A Tapie-botrány
Bernard Tapie, a Marseille hírhedt tulajdonosa nem makulátlan jellem, de fösvénynek semmiképp sem nevezhető. A rendőrség nyomozni kezdett a Marseille háza táján, mivel megpróbálták megvenni a Valenciennes-től az 1992–93-as idény utolsó meccsét. A pénzt tartalmazó borítékot a címzett egyik rokonának kertjéből ásták elő. Tapie egymás után öt baj
noki győzelemhez segítette a csapatot azzal, hogy több millió frankot költött a legjobb játékosok beszerzésére, és százezreket az ellenfél megvesztegetésére. Az ügy iróniája abban rejlik, hogy a botrány a csapat legnagyobb eredménye, az első BL-cím megszerzése után tört ki. A kupát már nem volt alkalmuk megvédeni. A Marseille-t a másodosztályba száműzték, Tapie-t pedig hat hónapra a börtönbe. A botrány átírta a francia és az angol labdarúgás történelmét. Az Arséne Wenger vezette Monaco az 1991–92-es idényben a második lett a Marseille mögött. Wenger megundorodva a korrupciótól Japánba utazott, hogy visszanyerje hitét a futballban. E nélkül valószínűleg sohasem jutott volna az Arsenalig.
A Bilbao hentese
A legtöbb pályára lépő mészáros titokban próbálja véghezvinni aljas húzásait. Andoni Goikoetxea baszk szeparatista volt, a szónak abban az értelmében, hogy a többi játékos lábfejét próbálta szeparálni a lábszáruktól. Különösen a Barcelonára szeretett vadászni, 1981-ben egy alkalommal Bernd Schustert úgy letarolta, hogy a német sohasem nyerte vissza régi formáját. Leglátványosabb rombolása két évvel később történt, amikor belerepült Diego Maradona bokájába, és eltörte azt. Tizenhat meccsre szóló eltiltást kapott, de a mészárlás során használt cipőjét egy ideig még mutogatta is.
Az erőszak bajnokai
Hat piros lappal, 51 szabálytalansággal és a montevideói rohamrendőrök kétszeri beavatkozásával a Racing Club 1:0-s győzelme a Celtic felett az 1967-es Interkontinentális Kupa rájátszásában minden stadionbotrány őseként marad nevezetes. Időrendben a következő játékosokat állították ki: Alfio Basile argentin védő (miután összeverekedett John Clarkkal, és leköpte Bobby Lennoxot), Lennox (tévedésből valaki más helyett), Jimmy Johnstone (mert megbosszult egy csomó erőszakos támadást és egy rögbis ütközetet), John Hughes (Agustín Cejas, a Racing kapusának felrúgásáért, aki korábban teljes erővel belerúgott a szenvedő Johnstone-ba, és aki miatt leküldték Basilét), Juan Carlos Rulli (mert behúzott egyet Clarknak) és Bertie Auld (civakodásért). Ez utóbbi nem volt hajlandó lemenni a pályáról, mivel állítása szerint semmit sem csinált, így végül a paraguayi bíró hagyta őt játszani. De nem csak az erőszak volt feltűnő. A félidőben Johnstone haja olyan nedves volt a köpésektől, hogy meg kellett mosnia. Egy francia lap „Racing: az erőszak, árulás és színészkedés bajnokai” címmel számolt be az eseményekről. A botrány kapcsán Jock Stein, az első brit edző, aki Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert, lekerült a lovagi kitüntetésre jelölt személyek listájáról.
Möller győztes műugrása
Andreas Möller nem is próbált finomkodni 1995. április 13-án. Az égbekiáltó kifejezés sem fedi le teljesen azt a meccs végi mozdulatot, amivel a játékos végigcsúszott a gyeptéglákon a Dortmund Karlsruhe elleni meccsén. Utóbbi csapat védője szerint egy kisebb autó is elfért volna kettőjük között, és ezzel nem túlzott. Az egyetlen ember a stadionban, aki nem kezdett röhögni a mozdulat láttán, a Karlsruhe pechére, a játékvezető volt. Helyette a büntetőpontra mutatott. Möller színészi teljesítménye annyira kiemelkedő, hogy ő volt az első, és eddig egyetlen német játékos, akit műesésért megbüntettek és felfüggesztettek. Talán érezte, hogy érdemes kockáztatni, ugyanis gyakorlatilag ezzel a góllal nyerte meg a Dortmund a bajnokságot.
Gólzápor Goában
Az 1994-es indiai Goa másodosztályú bajnokság vége felé a Curtorim Gymnek ugyanannyi pontja volt, mint helyi riválisának, a Wilfred Leisure-nek. A feljutásért a Gymnek több gólt kellett szereznie az ellenfélnél. Sikerült is: 61–1-re győzött. Ez nem rossz teljesítmény, mivel a másik csapat 55–1-re nyert. A futballszövetség mindkét csapatot és a második félidőben látványosan összeomló ellenfeleiket is kizárta egy évre. „Ez már gyalázatos szintű csalás” – nyilatkozta a testület egyik hivatalnoka. A négy megbírságolt csapatot egyenként 60 fontra büntették. Szörnyű.
El Diego gumibránere
A ’80-as években a Napoli vezetői szemet hunytak Maradona drogfogyasztási szokásai felett, de muszáj volt kitalálniuk valami igazán jó trükköt, hogy a véletlenszerű drogteszteket megússzák. Így történt, hogy a futball-legenda kapott egy gumiból készült, pénisz formájú pumpát, amibe valaki másnak a (kábítószertől mentes) vizelete került, és ezt a tárgyat húzta elő alsónadrágjából, amikor mintát kellett adnia. A 15 hónapos eltiltást eredményező 1991-es lebukása előtt a műpénisz számtalan alkalommal megmentette őt a drogteszteken. „Azt hiszem, mindenkit átvertem.” A feleségét biztosan.
Pofátlan játékvezető a Forest ellen
Annak ellenére, hogy a hírhedt 1970-es El Clásico után mindenki rossz szájízzel gondolt vissza a gyanús körülményekre, Emilio Guruceta vezethette az 1984-es UEFA-kupa elődöntőjét is, amelyben az Anderlecht a Brian Clough vezette Nottingham Forest ellen játszott. Az első mérkőzés után 2–0-s előnybe kerülő angol csapat végül 3–0-ra kikapott Belgiumban, miután szabályos gólját és két jogos büntetőjét nem adta meg a játékvezető. Tíz évvel később, az Anderlecht egyik nyugdíjba vonult tisztségviselője bevallotta, hogy „tizenötezer fontos kamatmentes kölcsönnel” segítette ki Gurucetát cserébe azért, hogy egyengesse a csapat útját a döntőig. A bíró sohasem állt bíróság elé, mert 1987-ben, útban egy újabb Clásicóra, amit vezetett volna, autóbalesetben meghalt.
„Néhány barom felment a pályára…”
S most következzen a világ legértelmetlenebb berohanása. A 88. percben 4–2-es hátrányban a Tottenham Hotspur ellen a ’93-as FA-kupa elődöntőjében mintegy 400 Manchester City-szurkoló özönlött a pályára. Azért jöttek, hogy hergeljék a Spurs boldogan ünneplő szurkolóit, a City ultrái ugyanis úgy vélték, hogy az akcióval érvénytelenné válhat a meccs, és így kiharcolnak még egy esélyt. Bár a játékvezető 12 percre megállította a mérkőzést, az eredmény nem változott. A City elnöke, Peter Swales „totál idiótáknak” nevezte a berohanó ultrákat. Nem tévedett.
Lövészárkok a pályán
Amint az Excursionistas megközelítette a Buenos Airest a Primera B Metropolitana tabelláján, a klub elnöke, Julio Ferraris kijelentette, hogy a helyi rivális Chacaritát „le kell csapni, mint egy legyet”. Erre feldühödtek a Chacarita emberei is, fogták lapátjaikat, és az éj leple alatt gödröket ástak az ellenfél pályáján, remélve, hogy azok majd kitörik a lábukat. Nem jött össze, mert – feltételezhetően a gödröket kikerülve – megnyerték a meccset a Chacarita ellen. Jó tudni, hogy a csalás nem mindig jövedelmez.
Az Estudiantes piszkos kis húzásai
Az argentin válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Carlos Bilardo akkor sem lehetne hitványabb szereplője a futball sötét oldalának, ha minden sajtótájékoztató elején az ölében dédelgetett fehér macskához gügyögne. A ’60-as években az Estudiantes középpályásaként tűket rejtett a zoknijába, hogy titokban az ellenfelet szurkálja velük. Edzőként arra biztatta a játékosokat, hogy kenjenek mentolos krémet az ellenfél szemébe, valamint a ’90-es vb-n doppingszerrel vegyített vízzel kínálta a brazilokat. Mi lesz hát a következő lépés? Irány a politika világa. Az ellenfelei retteghetnek.
Arcátlan esés
A legjobb színészi alakításért járó díjat pedig… Rendben, legyünk méltányosak, lehet, hogy Rivaldo térde tényleg érzékeny. Az egyébként briliáns brazil éppen szöglethez készülődött a 2002-es vb-n, amikor a török Hakan Ünsal kissé mérgesen odapöccintette neki a labdát, ami eltalálta a brazil térdét. Erre Rivaldo arcát keze közé temetve, hatalmas kínok között esett össze, Ünsal pedig mehetett zuhanyozni. Rivaldo 4500 fontos büntetést kapott az ominózus mozdulatért, ami emlékezetessé tette pályafutását.
A trükközés királya
Kétségtelen, hogy a néhány centivel hosszabbra hagyott gyep a szögletzászló körül, ami kissé lelassítja az elrúgott labdát, hivatalosan nem számít csalásnak. A Cambridge United edzője, John Beck, azonban nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy „sohasem szegett meg semmilyen szabályt” munkája során a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején. Ronggyá áztatott labdát adott az ellenfélnek a bemelegítéskor az ellenfél öltözőjét brutálisan befűttette, a cukrot sóra cserélte a félidőben. Érthető: Beck végső soron nem vált különösebben népszerűvé. Mostanság a futballszövetség felkérte őt, hogy vegyen részt a következő edzőgeneráció képzésében. Biztató, nem?
Az elátkozott stadion
A 2002-es Afrika-kupán a kameruni edző, Winnie Schäfer nélkülözni kényszerült segédjét, Thomas N’Konót. Kilencven perccel a házigazda Mali elleni negyeddöntő előtt rajtakapták a korábbi kiváló kapust, amint csontokat temet a gyeptéglák alá, miközben egy furcsa ital szétlocsolásával átkot szór a játéktérre. Ez olyan rituálé, amit arrafelé nagyon komolyan vesznek. N’Kono számára nem az volt a rossz, hogy bilincsben vitték el, és az éjszakát a rendőrségi fogdában töltötte, hanem az, hogy a házigazdák szurkolói kijelentették, meg fogják ölni őt. A varázsló tagadta, hogy bármilyen hókuszpókuszt csinált volna, Kamerun pedig így is nyert 3–0-ra.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. szeptemberi számában.)
www.fourfourtwo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése