A Ferencváros ellen győznünk kell! - mondta és közben remegett, mint a nyárfalevél...
Hajrá Fradi!
Simon Krisztián, a lila-fehérek szélsője nem tudja elképzelni magát más csapat mezében, és már most a Fradi elleni, nézők nélküli derbire készül.
– Túl a heti második teszten?
– Igen, szombatra lesznek meg az újabb eredmények – felelte lapunknak a 28 esztendős újpesti szélső, miután az orvosi stáb tagjai péntek délelőtt a keret összes tagjától újabb vírusmintát vettek. – A teszt után mentünk is az edzőpályára, odakint tréningezünk a Tábor utcai edzőközpontban.
– A centerpályán nem is jártak hónapok óta?
– Egyelőre nem. Szombaton a Szusza Ferenc Stadionban fogadjuk az MTK-t, furcsa lesz újra ott játszani. Eltelt néhány hét, amióta legutóbb pályára léptünk ott, de nem aggódom, úgy látom, minden csapattársam rendkívül elszánt. Várjuk, hogy újra meccset játsszunk, még ha egyelőre csupán felkészülési találkozót is... Két hétig kemény terhelést kaptunk, Nebojsa Vignjevics szokásához híven nem kímélt bennünket, mini felkészülésen vagyunk túl, és mindenki úgy is állt a munkához.
– Nebojsa Vignjevics úgy fogalmazott, aki fél, aggódik a vírus miatt, nyugodtan maradjon otthon: van ilyen labdarúgó a keretben?
– Nincs! Mindenki ott volt az öltözőben. Bennem biztosan nem vetődött fel, hogy esetleg odahaza maradjak. Úgy voltunk vele, a biztonsági intézkedések betartása mellett csapjunk a közepébe, csináljuk rendesen az edzéseket. Senkiben sem volt félelem.
– Az edzések megkezdése előtt hosszú hetekig nem értek labdához. Milyen volt újra hozzáérni, passzolni, kapura lőni?
– Amikor újra ott lehettünk a pályán, és egymáshoz passzolhattunk, abszolút nem éreztem azt, hogy bizonytalanabbul érek a labdához. Ezek szerint a futball olyan, mint a kerékpározás, nem lehet elfelejteni. Inkább az volt furcsa, hogy újra társakkal edzhettem együtt, egyáltalán közösségben lehettem. Ezen is átlendültünk, újra napi rutinná vált az edzés. Az MTK elleni első felkészülési mérkőzésünkre mondjuk kíváncsi leszek.
– Nehezen viselte a bezártságot?
– Viszonylag könnyen átvészeltem. A bokasérülésem miatt az utolsó bajnoki mérkőzésünket is ki kellett hagynom, rám egyébként is két-három hetes pihenő várt. Eleinte sokat pihentem, regenerálódott a lábam, aztán fokozatosan elkezdtem én is az egyéni edzést. Napi háromszor vittem le sétálni a kiskutyámat, és miután a barátnőm szeret lovagolni, gyakran a lovardába is kijártunk.
– Ön is lóhátra pattant?
– Kihagytam, habár tudok lovagolni, szeretek is, olyan kikapcsolódást nyújt, amit máshol nemigen érzek, de most jobbnak láttam, ha nem ülök fel.
forrás: www.nso.hu
Hajrá Fradi!
Simon Krisztián, a lila-fehérek szélsője nem tudja elképzelni magát más csapat mezében, és már most a Fradi elleni, nézők nélküli derbire készül.
– Igen, szombatra lesznek meg az újabb eredmények – felelte lapunknak a 28 esztendős újpesti szélső, miután az orvosi stáb tagjai péntek délelőtt a keret összes tagjától újabb vírusmintát vettek. – A teszt után mentünk is az edzőpályára, odakint tréningezünk a Tábor utcai edzőközpontban.
– A centerpályán nem is jártak hónapok óta?
– Egyelőre nem. Szombaton a Szusza Ferenc Stadionban fogadjuk az MTK-t, furcsa lesz újra ott játszani. Eltelt néhány hét, amióta legutóbb pályára léptünk ott, de nem aggódom, úgy látom, minden csapattársam rendkívül elszánt. Várjuk, hogy újra meccset játsszunk, még ha egyelőre csupán felkészülési találkozót is... Két hétig kemény terhelést kaptunk, Nebojsa Vignjevics szokásához híven nem kímélt bennünket, mini felkészülésen vagyunk túl, és mindenki úgy is állt a munkához.
– Nebojsa Vignjevics úgy fogalmazott, aki fél, aggódik a vírus miatt, nyugodtan maradjon otthon: van ilyen labdarúgó a keretben?
– Nincs! Mindenki ott volt az öltözőben. Bennem biztosan nem vetődött fel, hogy esetleg odahaza maradjak. Úgy voltunk vele, a biztonsági intézkedések betartása mellett csapjunk a közepébe, csináljuk rendesen az edzéseket. Senkiben sem volt félelem.
– Az edzések megkezdése előtt hosszú hetekig nem értek labdához. Milyen volt újra hozzáérni, passzolni, kapura lőni?
– Amikor újra ott lehettünk a pályán, és egymáshoz passzolhattunk, abszolút nem éreztem azt, hogy bizonytalanabbul érek a labdához. Ezek szerint a futball olyan, mint a kerékpározás, nem lehet elfelejteni. Inkább az volt furcsa, hogy újra társakkal edzhettem együtt, egyáltalán közösségben lehettem. Ezen is átlendültünk, újra napi rutinná vált az edzés. Az MTK elleni első felkészülési mérkőzésünkre mondjuk kíváncsi leszek.
– Nehezen viselte a bezártságot?
– Viszonylag könnyen átvészeltem. A bokasérülésem miatt az utolsó bajnoki mérkőzésünket is ki kellett hagynom, rám egyébként is két-három hetes pihenő várt. Eleinte sokat pihentem, regenerálódott a lábam, aztán fokozatosan elkezdtem én is az egyéni edzést. Napi háromszor vittem le sétálni a kiskutyámat, és miután a barátnőm szeret lovagolni, gyakran a lovardába is kijártunk.
– Ön is lóhátra pattant?
– Kihagytam, habár tudok lovagolni, szeretek is, olyan kikapcsolódást nyújt, amit máshol nemigen érzek, de most jobbnak láttam, ha nem ülök fel.
forrás: www.nso.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése