Hegyi Iván nagyon csúnyán beszélt a Fradiról

Szégyelld magad!
Az alábbiakban az Üllői 129 remek írását adjuk közre! Olvassák el! Minden szavuk arany!

Hegyi Iván a Népszava hasábjain fitymálja le a Ferencváros EL-csoportkörös, friss bajnok csapatát. Elsőre ez talán sokaknak nem tűnik furának: egy Vasas-hívő, politikailag és minden más módon hírhedten elfogult újságíró “cikizi” a Fradit egy ellenzéki lapban. Még déja vunk is lehet: 2009 augusztusában, miután a ZTE-t az NBI-be visszatéréskor simán 4-1-re vertük, mámoros hangulat közepette, Hegyi Iván az akkor még létező Népszabadság Onlineban tette ugyanezt, “Gyorsított személyek a Keletiből” címen.

Utóbbi cikkhez kapcsolódik első ‘Hegyi Ivános’ személyes élményem is egyébként: a régi Fradi-pálya vasszerkezetű sajtópáholyában dolgozva pontosan láthattam, hogy Hegyi a meccsből, annak hangulatából semmit nem érezve, a pályának háttal, a kisüstitől bátran ócsárolta komáival a Ferencvárost kilencven percen át. Hogy a szombati meccsből mennyit látott, azt nem tudhatom, gyanús azonban, hogy szintén az angyalföldi késdobálók szintjén ír arról, “az összevetésben 11-0 a hajdani Vasas javára… [azzal] egyenesen nevetséges… kegyeletsértő egy lapon emlegetni az FTC … jelenlegi alakulatát“.

Valóban felesleges az összehasonlítás: álmai Vasasát egy mai NBIII-as csapat is szétszedné. A mai futball egy egészen más sport, ahogy az edzésmódszerek és -lehetőségek változtak, valamint az is, hogy egy labdarúgó milyen életmódot engedhet meg magának. Ez nem Váradyék hibája, ők nem próbálhatták ki, milyen profi futballistának lenni. Ez a kor focistáinak jó részét tönkretette, de a bágyadt nosztalgia csak az “aranyos” kocsmai sztorikra emlékszik ebből.

Hegyi lenézi a koronavírus helyzetben két nap alatt összegyűlt “csak 15 ezer nézőt is”: megnéztem hát, hogy az általa emlegetett fergeteges, Baróti-vezette Vasasra 1973-74-ben az átlagos – tehát nem Fradi vagy Dózsa elleni – meccseken mennyien voltak kíváncsiak: 5200-an.

De még egyszer, nem az a baj, hogy a múltban ragadt Hegyi Iván könnyes szemmel fitymálja a mai labdarúgást. Mindannyian ismerünk ilyen embereket, a saját családunkban, a sarki kiskocsmából, vagy akár a lelátóról. A baj az, hogy Hegyi Iván ezt az “áldásos” tevékenységét az MLSZ (mely több könyvének kiadója volt az elmúlt évtizedben) és a Vasas (annak honlapjának szerkesztőjeként) által vastagon kistaffirungozva folytatja. Az, hogy legújabb munkáját a sportújságíró szövetség Nagy Béla programjának támogatásával jelentethette meg, már csak hab a keserű tortán és Nagy Béla emlékének meggyalázása.

Sokat beszélgetünk az Üllői129 kommentszekciójában, a meccsek előtt, után arról, hogy vajon miért kevés a néző a magyar futballpályákon, a Fradiét kivéve. Bár nyilván nem egyedül a Hegyi Ivánok a felelősek ezért, az biztos, hogy ez a megkeseredett, múltba révedő, alkoholgőzös, de a médiában rendre megjelenő hang fontos szerepet játszik ebben már évtizedek óta. És a legszomorúbb, hogy ehhez minden anyagi és egyéb segítséget megkap a magyar labdarúgástól. Belőle él és nem érte.

(Csak zárójelben jegyzem meg a cikk végén, hogy abban, hogy a magyar labdarúgás elindult jó pár évtizede a lejtőn, abban egy másik Hegyinek, Gyulának, az esztergályosból lett Vasas- majd MLSZ-vezetőnek is megkerülhetetlen szerepe van…)

Forrás: www.ulloi129.hu