Ő Rebrov bizalmi embere a csapatban

Gondoltátok volna? - Karácsonyi Dibusz interjú!

Dibusz Dénes a válogatott és a Ferencváros sikereinek is részese, sőt aktív szereplője volt, összesen huszonnyolc mérkőzésen védett az ősszel. A harmincéves kapus is úgy gondolja, mindent elért, amiről magyar labdarúgó csak álmodhat, de továbbra sincs gondja a motivációval, a világbajnoki szereplés kivívása óriási cél.  

– Kulisszatitok, ezért is árulkodó. Csütörtökön küldtem üzenetet önnek, hogy hétfőn szeretnék interjút kérni. S hétfőn – már a szabadsága alatt – a harmadik csengésre felvette a telefont. Ez messze nem szokásos a sport, különösen a labdarúgás világában. Minden sajtóérdeklődésnek eleget tesz?
– Tisztában vagyok vele, hogy ez is hozzátartozik a labdarúgáshoz, ha úgy tetszik, a munkám része.

– S milyen gyakorisággal kell megfelelnie ilyen felkéréseknek?
– Hetente átlagosan háromszor-négyszer. Ez belefér, csak az nehezíti a dolgomat, ha valamilyen lényeges esemény, fontos meccs után ugyanazt kell elmondanom többször is.

 

– Érezhetően mindannyiszor ügyel a pontos fogalmazásra. Ez neveltetés, iskolázottság, intelligencia vagy a sokat emlegetett profizmus dolga?
– Mindegyik együttvéve.

Úgy nőttem fel, hogy mindenkinek illik megadni a tiszteletet, erről a sikerek közepette sem akarok megfeledkezni. Ebben nyilván megerősítettek a tanulmányaim, az egyetemi évek is, s ahogy említettem, tudom, hogy a média kiszolgálása része a labdarúgólétnek.

– Kijárási korlátozás van érvényben, külföldre nem lehet utazni, ráadásul már január másodikán megkezdik a felkészülést. Hogyan, hol tölti a rövid szabadságot, az ünnepeket?
– Kedden utazunk haza a szülőkhöz, nagyszülőkhöz Pécsre, Komlóra, ott, családi körben töltjük az ünnepeket. Nagyon várjuk már, mert nagyon sűrű volt az elmúlt néhány hónap, nem jutott idő családlátogatásra.

– Szergej Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője a Budafok elleni mérkőzés után tréfásan úgy fogalmazott, a játékosok őrültnek tartanák, ha az ünnepek alatt is edzéseket írna elő. Talán fel is lázadnának?
– Azt azért biztosan nem, elvégeznénk a feladatot, de ezt tényleg csak tréfából mondta a mester. Évek óta az a rend, hogy az utolsó bajnoki után egy hét teljes pihenőt kapunk, csak utána kell önállóan, adott program alapján mozogni. Idén annyival speciálisabb a helyzet, hogy később kezdődött és nagyon sűrű volt a szezon, későn is ért véget, viszont nagyon hamar jön a folytatás, január huszonharmadikán már tétmeccset játszunk. Ennek megfelelően a felkészülést is időben meg kell kezdeni, de persze pihenésre azért szükség van.

– S képes egy hetet pihenni, vagy néhány nap után már van igénye a mozgásra, kocogásra, gimnasztikára?

– Teljes pihenésről, leépülésről szó sem lehet, mert a kisfiam már szaladgál, ezért folyamatosan mozgásban tart.

Vele éppenséggel felsőtestre is tudok erősíteni, mert emelgetem eleget, vagy éppen a nyakamban ül. Azért szervezetten is igyekszem mozogni, pécsi barátommal például már egyeztettünk, hogy a két ünnep között lejárunk majd teniszezni.

– Számolja, számon tartja, hogy hány mérkőzésen védett az ősszel?
– Közel harminc, huszonhét-huszonnyolc lehetett…

– Egész pontosan huszonnyolc. Tizennégy bajnoki, öt Bajnokok Ligája-selejtező-, hat BL-csoport- és három válogatott meccs. De persze a válogatott további öt meccsén is ott volt. Az európai elithez mérten is csúcsterhelés. Érezte, érzi ennek a hatását?
– Igen, sűrűbb volt, mint azt elmúlt években bármikor, bár tavaly az Európa-liga-szereplés alkalmával már belekóstolhattunk ebbe, csak most még rövidebb idő alatt kellett legalább annyi mérkőzést játszani. Mentálisan talán még fárasztóbb volt, mint fizikálisan, egyszerűen nem volt idő sem a sikereket, sem a kudarcokat megélni, feldolgozni, mert máris jött a következő feladat.

– A legkirívóbb eset talán az volt, amikor szerda este még Moszkvában, péntek este aztán már Kisvárdán védett. Azt a meccset átengedte volna Bogdán Ádámnak?
– Moszkvából egyből indultunk haza, a reptéren még PCR-teszten kellett átesnünk, alig aludtam valamit. Csütörtökön még nehezen tudtam volna elképzelni, hogy másnap megint kapuba álljak, de az edzőm megkért rá, ezért kötelességem volt összeszednem magam. Szerencsére nem volt gond, nyertünk, s még gólt sem kaptam.

– Ez az eset viszont mindennél jobban árulkodik arról, hogy Szergej Rebrov mennyire bízik önben, nemde?
– De igen.

Rebrov nem érzelgős alkat, aki hosszú elbeszélgetések alkalmával bizonygatja, mennyire lényeges neki egy-egy játékos. Ez az eset valóban arról árulkodott, hogy fontos szerepet szán nekem.

– Bogdán Ádám Gróf Dávidot váltotta második számú kapusként. Vele milyen a kapcsolata?
– Dávid távozása miatt volt szükség hasonló kaliberű kapus igazolására. Akár csak Dáviddal, Ádámmal is kiváló a munkakapcsolatom. Már korábbról, a válogatottból ismerjük és nagyon jól megértjük, sőt segítjük egymást.

– Az állandósághoz az is kell, hogy akárcsak tavaly, úgy idén sem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon.
– Igen, kapus poszton nem szokás változtatni. Általában csak akkor kerül erre sor, ha valaki többször betlizik. Nem azt mondom, hogy hibátlanul védtem az ősszel, de több jó meccsem volt, mint rossz.

– Melyik a csúcs, s ha van ilyen egyáltalán, melyik a mélypont?
– A selejtezőben a Celtic és a Dinamo Zagreb elleni bravúros továbbjutás mindenképpen kiemelendő. A Celtic kiverése, ráadásul Glasgow-ban, túlzás nélkül hatalmas fegyvertény, a zágrábiakkal szemben pedig leszűrhettük, egy év alatt mennyit fejlődtünk. A selejtezőbeli menetelést a Molde elleni hazai mérkőzés teljesítette be, amely nekem azért is jelent sokat, mert a végén fontos védéssel járultam hozzá a csoportkörbe jutáshoz. Mélypont? Kudarcot semmi esetre sem említenék, inkább csak némi hiányérzetet, hogy idehaza nem tudtunk éles meccset játszani a Juventusszal és a Barcelonával sem, ott tapasztaltuk meg igazán, milyen magasabb színvonallal szembesülni.

– A torinói találkozó ezeket felülírhatta volna. A rendkívül peches vereség után minitragédiát emlegetett. Ma is így látja?
– Tragédiának már nem, inkább elszalasztott nagy lehetőségnek. A döntetlennel olyan eredményt érhettünk volna el, amire senki sem számított, s amire mindenki felkapta volna a fejét.

Többször visszanéztem az esetet, s elemeztem, lehetett volna-e valamit másként tenni. Arra jutottam, hogy nem nagyon. Öt méterről jött az erős fejes, tudatos védésre már nem volt lehetőség, belekaptam a labdába, de pechem volt, becsorgott a kapuba.

– Már utalt rá, a megpróbáltatásoknak a folyamatos tesztelés is része volt. Hány ellenőrzésen esett át?
– Tavasz óta hetente legalább kétszer, de inkább háromszor, a válogatottal pedig minden egyes nap. Szerintem a nyolcvan, de talán a száz is összejön. Nem volt kellemes, de az a legfontosabb, hogy egyelőre megúsztam a járványt, nem fertőződtem meg.

– Ezen az őszön szinte mindent elért, amiről csak magyar labdarúgó álmodozhat. Hogyan tovább, mi motiválja ezután?
– Egy kapusnak ez sosem jelent gondot, mert egy-egy bekapott gólt után mindig azon kell agyalni, dolgozni, min lehetne még javítani, szóval ez folyamatosan fenntartja a motivációt. Az igaz, hogy Magyarországon játszó labdarúgóként a legtöbbet kihoztuk ebből az őszből, amit reálisan ki lehet hozni.

Legközelebb a Nemzetek Ligájában már az elitben szerepelhetünk, a legerősebb válogatottak ellen, ami komoly kihívás, s bár ez tényleg már-már az álom kategóriája, de a selejtezők vagy akár csak a pótselejtezők során azért a világbajnoki szereplést is elérhetjük. Ez kellően nagy cél.

S persze a Fradival is jó lenne jövőre újra elérni a Bajnokok Ligája csoportkörét.

– Időről időre mindig összeboronálják valamelyik külföldi csapattal. Foglalkoztatja ez a kérdés?
– Cseppet sem. Amíg nincs konkrét ajánlat, amíg a két klub legalább nem jut a megegyezés közelébe, addig semmi értelme sincs ezzel foglalkoznom.

Novák Miklós - www.magyarnemzet.hu