Henryvel beszélgetett a sportnapilap.
– Seattle-ben született, a város egyik híressége a csaknem kétszáz méter magas Space Needle-torony. Járt odafent?
– Naná! Szerintem nincs olyan seattle-i ember, aki ne járt volna a toronyban. Hihetetlenül szép onnan a kilátás, jó időben messzire ellátni. Ikonikus építménye a városnak, de megmondom őszintén, miután félek a magasságtól, mindössze egyszer-kétszer voltam odafent.– És a zene? Lefogadom, a Nirvana volt a kedvenc együttese…
– Kurt Cobain is Seattle-ben élt, a zenéje nagy hatással volt rám. Gyerekkorom meghatározó élménye volt a Nirvana, több lemezem volt tőle, a mai napig szívesen hallgatom. De mondhatnám Jimi Hendrixet is, ő ugyancsak a város szülöttje.
– Szeretett ott élni?
– Nagyon. Két bátyámmal éjjel-nappal fociztunk a kert végében, az utcán, a nappaliban. Alighanem ők fertőztek meg a labda szeretetével.– A tengerentúlon népszerű a jégkorong, a kosárlabda és a baseball is. Egyik sem vonzotta?
– A kosárlabdát kipróbáltam, de hamar rá kellett jönnöm, nincs hozzá tehetségem. Egyszerűen nem voltam jó benne, ettől függetlenül az NBA-t a mai napig szeretem és figyelemmel követem. De nekem mindig is a labdarúgás volt az első, a szüleim hétévesen vittek le először a Seattle edzésére, ott is ragadtam. A városban a labdarúgást is kedvelik. Felnőttként a helyi Soundersben mutatkoztam be, bajnoki címet szereztünk az MLS-ben. Minden meccsünket telt ház előtt játszottuk.– Mégis belevágott az európai kalandba, kétezertizenkilenc augusztusában Norvégiába igazolt. Miért döntött a váltás mellett?
– Úgy éreztem, több van bennem. Mindenképpen ki akartam magam próbálni Európában, tapasztalni, milyen az itteni futball. Életemben akkor voltam először ilyen távol a családomtól, a barátaimtól, és bár eleinte nem volt könnyű, nem bántam meg, hogy meghoztam ezt a döntést.– Hogyan került a Molde együtteséhez? Menedzserek révén?
– Seattle-ben volt egy norvég csapattársam, Magnus Wolff Eikrem, aki korábban megfordult a Moldéban, és tőlünk is oda igazolt. Jó barátok voltunk, tartottuk a kapcsolatot, és úgy alakult, hogy a klub felvette velem a kapcsolatot. A menedzserem itt kapcsolódott be, onnantól ő intézett mindent. Új közegbe kerültem, új élet várt rám, és elsőre talán nem is kerülhettem volna jobb helyre. A Moldéval sikeresek voltunk, bajnokok lettünk, bejutottunk az Európa-ligába, másfél évig tartott ez az időszak.– A Ferencvárossal újabb szintet lépett?
– Egyértelműen.– Melyik a jobb, a magyar vagy a norvég bajnokság?
– Erre egyelőre nem szívesen válaszolnék. Nem vagyok itt olyan régóta, hogy állást foglaljak. Tisztelem a norvég bajnokságot, szerettem ott futballozni, jó csapatok ellen léphettem pályára. A Moldénak köszönhetem, hogy végül a Ferencvárosban kötöttem ki.– Hogy érzi magát Magyarországon?
– Minden nagyon tetszik. Budapest igazi világváros, szép történelemmel, hagyományokkal, gyönyörű épületekkel. Egyedül érkeztem, és annak ellenére jól érzem magam, hogy jelenleg senkinek sem könnyű a járványhelyzet miatt. Minden napomat a futball tölti ki, csakis a munkámra összpontosítok, nekem most ez a fontos.– A Ferencvárosnál a csapatkapitány Lovrencsics Gergővel, valamint az ugyancsak válogatott Botka Endrével kell megküzdenie a csapatba kerülésért. Nem túl nehéz kihívás ez?
– Ha annak tartanám, nem lennék itt. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű a kezdőcsapatba kerülni, Gergő és Endre is kitűnő futballista, mind a ketten magyar válogatottak. Harcolnom kell a helyemért, de máshol is így van ez. Egyetlen márkás csapatnál sem adják ingyen a lehetőséget, mindenhol meg kell küzdeni a csapatba kerülésért.– Szerhij Rebrov egyenes edző, aki sokat követel a játékosaitól. Mit gondol róla?
– Pontosan tudja, mit akar. Rendkívül sokrétű edző, többféle taktikai variációt képes bármikor felvázolni előttünk. Ráadásul győztes típus. Nekem ez rendkívül szimpatikus, mert én is ilyen vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése