Fantasztikus siker Monacóban!

 Elképesztő bravúr! Hajrá Fradi!

Vécsei Bálint góljával győzött a magyar bajnok a Ligue 1 bronzérmesének otthonában.

A Ferencváros labdarúgócsapata 1–0-ra megverte a Monacót az Európa-liga H-csoportjának 2. fordulójában.

Nyilatkozatok:

A labdarúgó Európa-liga H-csoportjának 2. fordulójában a Ferencváros a Monaco otthonában lép pályára. A mérkőzés előtt Sztanyiszlav Csercseszov, az FTC vezetőedzője kifejtette gondolatait a találkozóról.

– Elképzelhető, hogy öt védővel kezd a Ferencváros a Monaco otthonában, vagy örülnek, hogy egyáltalán van elég egészséges védő?
– A fejemben összeállt, mit szeretnénk játszani a Monaco otthonában, és igen, elképzelhető, hiszen a szabályok megengedik, nem?! Akár hat-hét védővel is felállhatunk. Na de valóban vannak sérültjeink, eltiltottjaink, meglátjuk, hogyan állunk fel, van még huszonnégy órám gondolkodni. Nem öt, hanem kilencven percre készülünk.

– A Trabzonspor legyőzésével szintet lépett a csapat?
– Talán fél lépcsőfokot léptünk előre… Ha netalán csütörtökön legyőznénk a Monacót is, akkor az újabb fél lépés lenne előre. Számomra csak az jelentené a teljes előrelépést.

– Mire számít az ellenféltől? Mi a legnagyobb erőssége?
– Alaposan kielemeztük házigazdánkat, a PSG elleni mérkőzését, a legutóbbi bajnokiját és a Crvena zvezda elleni Európa-liga-meccsét is megnéztük. Ha elkapja a fonalat, nehéz ellene játszani. Kemény mérkőzésre számítok, alighanem a csoport élén szeretnének végezni, ehhez odahaza be kell gyűjteniük a három pontot. De nem adjuk könnyen magunkat.

– A Monaco a legerősebb ellenfelük, mióta a Ferencváros élén dolgozik?
– Tény, nem játszunk a Monaco ellen minden héten. Sok kemény mérkőzés van a hátunk mögött, a Bajnokok Ligája-selejtezőben is nehéz dolgunk volt, a Monaco pedig talán a csoportunk favoritja. De nem hasonlítgatnám a csapatokat egymáshoz.

– A helyiek szerint hónapok óta nem esett Monacóban az eső. Örül a csapadékos időjárásnak?
– Tőlem süthet is a nap, a lényeg, hogy a csapatom hogyan játszik. Egyébként pedig a mérkőzés időpontjára nem mutat esőt az előrejelzés, szóval ennek túl nagy jelentősége nincsen.

„Szép feladat megmérkőzni olyan ellenféllel, amely minden bizonnyal frissebb lesz nálunk, mivel csak két olyan játékosa van, Dibusz Dénes és Samy Mmaee, aki a hét végén és a Trabzonspor ellen is végig játszott. A Ferencváros uralja a magyar bajnokságot, török vetélytársa ellen az emberhátrány ellenére kitűnően futballozott, úgy tűnik, kiváló támadói és minőségi cseréi vannak” – nyilatkozta Philippe Clement, az AS Monaco vezetőedzője a klub honlapján.

 

A mérkőzés:

Európa Liga, H-csoport, 2. forduló:

AS Monaco — Ferencváros: 0-1 (0-0)
Monaco, 18:45. 3.731 néző.
Vezette: Espen Eskas (asszisztensek: Engan, Bashevkin; tartalékjv.: Saggi – norvégok; VAR: Coote; VAR asszisztens: Hatzidakis – angolok)

AS Monaco: Nübel — Disasi, M. Sarr (Boadu, 81.), Badiashile — Vanderson (Aguilar, 46.), Yo. Fofana, Mo. Camara, Golovin (Jakobs, 73.), Caio Henrique — K. Diatta (Akliouche, 46.), Ben Yedder (Embolo, 65.)
kispad: Didillon, Jean Lucas, Matazo, Minamino, Magassa, Gelson Martins, Okou
vezetőedző: Philippe Clement

Ferencváros: Dibusz — Wingo, S. Mmaee, Knoester, Botka — Laidouni, Besic (Vécsei, 69.) — Zachariassen (Esiti, 90.), Nguen (Gojak, 64.), Traoré — R. Mmaee (Boli, 64.)
kispad: Bogdán, Őri, Mercier, Marquinhos
vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov

Gól: Vécsei (80.)
Sárga lap: Embolo (77.) illetve Besic (69.), Traoré (90+4.)

 

A KONTRASZT JELENTŐS. Míg Monte-Carlo utcáin semmi mást sem látni, mint dúsgazdag, méregdrága ruhákban járkáló helyieket és hangosan búgó luxusautókat, addig a II. Lajos Stadion minden, csak nem ultramodern. Hiába a lenyűgöző helyszín – a kikötő szomszédságában, a hegyek árnyékában megbújó terület –, maga az aréna a régi időket idézi. Ha az épület nem is romos, ám nélkülöz minden újkori technikát, és a pályát körülvevő atlétikai pálya is régies hangulatot kölcsönöz. De azért, hogy mennyire nem kell sajnálni a helyieket, a zsúfolt közlekedés miatt olyan autópályát építettek, amely a pálya alatt keresztben húz el, hogy könnyebben ki lehessen kerülni a város ezen szakaszát.

Ferencvárosi szurkolók viszont a szélrózsa minden irányából érkeztek. Volt, aki repülővel, más busszal, akadt, aki vonattal érkezett a Földközi-tenger partjára, sokan a közeli Nizzában szálltak meg, és onnan jöttek át a találkozóra. A csapatot elkísérő több mint 800 ultra közül sokan már délelőtt megjelentek az egyik fő nevezetesség, a monte-carlói kaszinó előtti téren, fotózkodtak, sört ittak, a kezdés előtt pedig vonultak a stadion szomszédságában.

A szűk utcák és a csúcsforgalom miatt az útvonal mindössze néhány száz méter volt, a hangolódás odabent az arénában folytatódott. Meglepő volt látni ugyanakkor, hogy hazai szurkolóból milyen kevés van a stadionban. Eleinte arra gyanakodtunk, hogy a helyi drukkerek az utolsó pillanatban esnek be, esetleg a többségük beragadt a szűk utcák okozta dugóba, ám kiderült, a Ferencváros vendégjátéka nem hozta lázba őket, a Lyon elleni hétvégi mérkőzésen (2–1) többen voltak a lelátókon…

A ferencvárosiakat persze ez a legkevésbé sem érdekelte. Sztanyiszlav Csercseszov együttese magabiztosan kezdte a mérkőzést, szó sem volt arról, hogy a Monaco azonnal magához ragadta volna a kezdeményezést, és a kapuja elé szegezte volna a magyar bajnokot. Sőt, az első félidőben a vendégek játszották a veszélyesebb futballt.

Sok helyzet ugyan nem volt a negyvenöt perc alatt, ám az a kevés is inkább a zöld-fehérek előtt adódott. A félidő közepén Tokmac Nguen lőtt mesterien a kifutó kapus mellett a bal sarokba, kár, hogy lesről tette, és hosszas várakozás után a videobíró megerősítette a játékvezető ítéletét. Innentől még inkább érezhető volt, a francia bronzérmes hátsó alakzata abszolút zavarba hozható, különösen Adama Traoré oldalán szerzett kellemetlen pillanatokat a Ferencváros a hazaiaknak. A kirobbanó formában lévő szélső mesteri lövése kis híján beakadt a jobb felsőbe, az első negyvenöt percben egyértelműen az ő megmozdulása volt a legszebb.

A magyar bajnok bal oldalán Botka Endrének viszont sokszor amiatt kellett izgulnia, nehogy elessen a fűben magokat csipegető három madárban, akik olyannyira elfoglalták magukat az evéssel, hogy még akkor sem repültek odébb, amikor a labda egy-két méterre húzott el mellettük. Az első félidőre jellemző volt, hogy a hazaiak legnagyobb helyzetüket akkor alakították ki, amikor Mats Knoester hátul könnyedén eladta a labdát, a hibát Dibusz Dénesnek kellett helyrehoznia. A Ferencváros határozott futballját látva a vendégszurkolók is egyre hangosabban dalolásztak a szektorukban, megállás nélkül tapsoltak, ugráltak, énekeltek, és ez a hangulat alighanem Monacóban is sokat segített a játékosoknak. A félidő előtti percekben az ő szurkolásuktól volt hangos a környék, és bár előzetesen arra lehetett számítani, hogy a labdát a hazaiak birtokolják többet, és megpróbálják akaratukat ráerőltetni a Fradira, a magyar együttes pedig jobbára kontratámadásokból veszélyeztet, ez a jóslat nem igazolódott be.

Összeszedetten, egységesen játszott a Ferencváros, csak azt lehetett bánni, hogy Adama Traoré lövése vagy éppen Aissa Laidouni szabadrúgása nem kötött ki a Monaco kapujában.

 

Csercseszovnak nem, kollégájának, a belga Philippe Clement-nek annál inkább volt oka cserélni. A hazaiak vezetőedzője a szünetben két helyen is változtatott, és az sem volt véletlen, hogy a támadószekcióban cserélt, hiszen a Monaco támadójátéka addig vérszegény volt. A hazaiak a fordulást követően jobban iparkodtak, nemcsak a labdát birtokolták többet, beadásokkal is próbálkoztak, ám a Ferencváros állta a sarat, és óriási bravúrt ért el.

A hajrában jött ugyanis a magyar gól!

Hátul ugyan addig becsúszott egy-két (hajmeresztő) hiba, de ott volt Dibusz, aki, ki tudja, hányadszor, bizonyította, valóban az egyik legjobb magyar kapus, a cserék pedig egyértelműen lendítettek a Ferencváros játékán. A gól előtti akcióból a beküldött Franck Boli is kivette a részét, a mindent eldöntő lövés pedig Vécsei Bálint nevéhez fűződött, a találat után az összes pályán lévő és cserejátékos, sőt a szakmai stáb tagjai is egy kupacban ünnepeltek – jól mutatta ez a mostani együttes egységességét.

A hazaiak az utolsó percekben mindent egy lapra feltéve jöttek előre, ám a védők minden lövésbe beleálltak, vagy belevetődtek, a Monaco képtelen volt bevenni a Ferencváros kapuját. A magyar bajnok játékosai nemcsak beszéltek arról, hogy magabiztosak, ezt a pályán is megmutatták, és a győzelmek számát tekintve máris túlszárnyalták az eddigi elmúlt három esztendő európai csoportköreinek szereplését.

A Ferencváros első két csoportmérkőzésén hat (!) pontot szerzett, ha a klubnál a tavaszi folytatás a cél, a mostani rajttal ez kézzel fogható közelségbe került. A csapat a következő körben – október 6-án – a szerb bajnok Crvena zvezda otthonába látogat, és immár tényleg van miért magabiztosnak lennie.

A Ferencváros két mérkőzést követően a H jelű csoport élén áll – bravúr ez a javából! 0–1

A H-CSOPORT ÁLLÁSA

1. FERENCVÁROS	2	2	–	–	4–2	+2	6
2. Trabzonspor	2	1	–	1	4–4	0	3
3. Monaco	2	1	–	1	1–1	0	3
4. Crvena zvezda	2	–	–	2	1–3	–2	0

A csoport másik mérkőzésén: Trabzonspor (török)–Crvena zvezda (szerb) 2–1

További képek: fradi.hu, Sportfotók

Nyilatkozatok:

A Ferencváros labdarúgócsapatának vezetőedzője, Sztanyiszlav Csercseszov a Monaco legyőzése után is visszafogottan értékelt az El-meccset követő sajtótájékoztatón.

– Nem csak a levegőbe beszéltek, amikor a magabiztosságról esett szó. Mekkora siker ez a mostani?
– Jó mérkőzést játszottunk, győztünk egy nullára, de eddig semmit sem értünk el. Mindössze annyit, hogy ezen az estén is fontos három pontot szereztünk. Hat pontunk van, de a csoportban ennél sokkal többet lehet gyűjteni – válaszolta a Monaco legyőzése utáni sajtótájékoztatón az FTC vezetőedzője, Sztanyiszlav Csercseszov.

– A mostani vagy a múlt heti, tíz emberrel kiharcolt Trabzonspor elleni győzelem a nagyobb?
– A török bajnok elleni győzelemre már nem gondolok. Számomra az már történelem. Sőt, a Monaco elleni kilencven perc is az némileg, hiszen már véget ért. Számomra a meccsek előtti napok, és maga a találkozó telik igazi munkával. Ahogy mondtam, a két sikerrel összességében léptünk előre egyet, ennyi történt.

– A csapat két kört követően hat ponttal áll a csoport élén. Meddig repítheti a lendület a Ferencvárost?
– Várjuk a következő mérkőzést. Arra is meglesz a tervünk, péntektől már azon töröm a fejem. A védőink elfogytak, alig vagyunk hátul, sok sérültünk is van, így nehéz készülni, de ezt is megoldjuk valahogy. Tesszük a dolgunkat és meglátjuk, meddig haladunk azzal előre. Monacóban hazai pályán érezhettük magunkat, lenyűgöző volt ennyi Fradi-szurkolót látni idegenben.

„Ezúttal hiányoztak az utolsó simítások és a nemzetközi porondon ez nagyon fontos dolog. Az első félidőben viszont nem játszottunk elég intenzíven” – kezdte értékelését Philippe Clement, az AS Monaco vezetőedzője a klub honlapjának. – A második játékrészre fokoztuk a tempót és nyomást helyeztünk az ellenfélre. Megvoltak a lehetőségeink a gólszerzésre, mint például Ismail Jakobs esetében is, de a Ferencváros megmutatta, hogy nagyon erős csapat, ezt láthattuk múlt héten is a Trabzonspor ellen. Csak jó befejezésekkel lehet meccset nyerni, ha ez nincs meg, akkor nagyon nehéz dolgod van. Nem voltunk elég pontosak a támadó harmadban. A második félidőben sokszor domináltunk és sok jó lehetőséget alakítottunk ki, de sajnos a kapu előtt már nem voltunk sikeresek. Egy korábbi sajtótájékoztatón már elmondtam, ez egy nagyon kiegyensúlyozott csoport, három bajnoki címet szerző csapattal. A Ferencváros múlt héten úgy nyert a Trabzonspor ellen, hogy 70 percet emberhátrányban játszott. Most legalább döntetlent érdemeltünk volna, de még négy mérkőzésünk van, hogy javítsunk és továbbjussunk a csoportból” – tette hozzá a hercegségbeliek vezetőedzője.

„Amikor Adama Traoré visszavette a bal lábára a labdát, éreztem, hogy lesz keresnivalóm a tizenhatos környékén, és jól is érkezett elém a labda – mondta a lefújást követően lapunknak Vécsei Bálint. – A lövésem talán a hosszú sarokba ment volna, de végül is örülök, hogy bement, még ha ilyen szerencsés körülmények között is… A labda lassan vánszorgott, ugyanakkor gyorsan lejátszódott bennem minden, kicsit elvakított a reflektor, de amikor a kapus nyúlt a labdáért, már láttam, hogy az a gólvonal mögött van. Indultam is ünnepelni. Pályafutásom egyik legfontosabb találata volt ez, annak idején a svájci Lugano játékosaként a Bukarest ellen szereztem hasonlóan fontos gólt, de ez a mostani most mindent visz.”

A középpályás belülről úgy érezte, nem volt annyira intenzív mérkőzés, mint a Trabzonspor elleni, nekik  és a Monacónak is voltak helyzeteik.

„Kontrákból akadtak veszélyesebb szituációk, a hazaiak jól cseréltek, és a fordulás után feljavultak, de azt az időszakot is jól megoldottuk. Le a kalappal a szurkolóink előtt, nagyon sokan elkísértek bennünket, hihetetlen hangulatot teremtettek a stadionban.”

A hat pont minden ferencvárosi szurkoló várakozását felülmúlja, kérdés, a játékosok hogyan látják a csoportot. Vécsei szerint most már nem csak álom továbbjutásról beszélni.

„Valós esélyünk van arra, hogy szintet lépjünk. Helyén kezeljük a sikereket, de nem tagadom, elkezdtünk azon is gondolkodni, hogy minél jobb helyen végezzünk a csoportban, hiszen az eredmények azt mutatják, tényleg van keresnivalónk!”