A világbajnok pólókapitány a siker áráról: „Ki kellett vetkőznöm önmagamból”

 Gratulálunk Zsolt! Hajrá Magyarország! Hajrá Fradi!

Gyarmati Dezső, Kemény Dénes, Benedek Tibor, Varga Zsolt. Mindössze négyen vannak, akik a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként az első két világversenyükön egyaránt döntőbe vezették a csapatot. Varga Zsolt tavaly Európa-bajnoki ezüsttel nyitott, most pedig 2013 óta az első magyar világbajnoki aranyérmet szerezte meg a válogatottal Fukuokában. A görögök elleni döntőn kívül kérdésünkre arról is mesélt a kapitány, hogy hosszú és gyötrelmes évekig tartott, mire azt tudta mondani magáról: edző vagyok. Most már világbajnok edző.

Varga Zsolt aranyéremmel a nyakában jelent meg a fukuokai Marine Messe Hall B mobillelátói alatt kialakított vegyes zónában helyi idő szerint szombat este, a Görögország ellen őrületes ötméteres-párbajban megnyert vb-döntő után. Addigra már túl volt egy fürdetésen (a játékosok a világért sem hagyták volna ki a szövetségi kapitány hagyományos vízbe rántását a világbajnoki cím megszerzése után), a díjátadón és a győzelem pillanatait konzerváló fotók egész során.

 

– Nagyon kiélezett meccs volt, úgy éreztem, hogy jól, határozottan, lendületesen kezdtünk, de a görög erős csapat, nem véletlenül játszott olimpiai döntőt, és volt meghatározó tagja az élvonalnak az elmúlt években – értékelte a finálét Varga Zsolt. – Fantasztikus kvalitású játékosokból áll a keretük, nehéz őket távol tartani a kaputól, vissza is jöttek a meccsbe, átvették a vezetést. Fordulatos találkozó volt, aminek a végén igazságos volt az iksz, mert így a vízben dőlhetett el az aranyérem sorsa a kihagyott, illetve a belőtt ötméteresekkel, nem pedig egy bírói ítélettel.

Lelkileg hatalmas fejlődésen ment át a csapat

Varga Zsolt tavaly egy romokban heverő csapat irányítását vette át, amely még Märcz Tamás vezetésével a magyar férfivízilabda történetének második legrosszabb vb-eredményét elérve hetedik lett hazai közönség előtt Budapesten. A friss vb-győztes csapatkapitány, Jansik Szilárd nyilatkozta lapunknak Fukuokában, hogy utána hetekig még csak gondolni sem bírt a vízilabdára, akkora égés volt.

– Messziről indultunk mind csapatként, mind lelkileg – ismerte el Varga Zsolt is. – Nem volt egyszerű ezeknek a játékosoknak újra egy csapatként funkcionálniuk, de mérkőzésről mérkőzésre jobban működtek az egymás közötti viszonyok és maga a játék is. Jó úton járunk, büszke vagyok a fiúkra, mert óriásit fejlődtek lelkileg is. Látom, hogy a védekezésen mennyit kell még dolgoznunk, hogy stabilabb legyen, és kevesebb gólon tartsuk az ellenfeleket, ugyanakkor a másik oldalon a nehéz pillanatokban fontos gólokat tudunk szerezni, amiben benne van az egyéni kvalitás és a belső erő is, amivel a játékosok hozzáálltak ehhez a tornához. Csak így lehet világbajnokságot nyerni.

A rossz Fukuoka és a jó Fukuoka

Érdekesség, hogy Varga Zsolt játékosként a 2001-ben szintén Fukuokában rendezett vb-n szerepelt utoljára a válogatottban, és abban nem volt sok köszönet: az olimpiai címvédő csapat ötödik helye nagy csalódást keltett, különösen, hogy Kemény Dénes irányítása alatt az első tizenkét év huszonöt világversenye közül ez volt az egyedüli, amelyen nem jutottunk a legjobb négy közé. 

Az a rossz emlék kitörlődött Varga Zsolt emlékezetéből, a mostani szép élményt ugyanakkor viszi magával élete végéig.

– Akkor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó meccsem a válogatottban, ez csak utólag derült ki – tekintett vissza. – Nagyon érdekes, mert olyan szinten kitörlődött az a 2001-es világbajnokság az emlékeimből, hogy csak az uszoda maradt meg, tulajdonképpen egy teniszpályán felállított medencében játszottunk, harmincöt fokos vízben. De maga a város, ahol az utóbbi hetekben laktunk, az teljes spektrumában új élményt adott. Idesorolva Kiotót is, ahol a vb előtt edzőtáboroztunk, Japán most belém ivódott. A fantasztikus templomok, a hihetetlen páratartalom, amiben fél óra séta után úgy nézel ki, mintha szaunáztál volna, az itteni emberek sajátságos életstílusa… Mind szép emlékké válnak egy ilyen nagy világverseny megnyerésével.

Lassan találta meg az örömöt az edzői létben

Varga Zsolt játékosként vb-t ugyan nem nyert (1998-ban ezüstérmes volt), de olimpiát igen Sydney-ben. Arról kérdeztük, hogy az érzéseit tekintve mennyiben más most edzőként megélni egy ilyen szép aranyérmet, mint annak idején volt.

– Teljesen más edzőként – szögezte le Varga Zsolt. – Ugyanaz a sport, mégis más munka. El kellett tudnom engedni azt a mentalitást, ami játékosként jellemzett, hogy napi sok-sok órát dolgoztam, mert ezt nem szabad ráerőltetni senki másra, attól csak szétforgácsolódnának. Egyszerűen meg kellett tanulnom egy új utat bejárni, ki kellett vetkőznöm önmagamból, éveken keresztül foglalkoztam azzal, hogyan tudom magam újragondolni. A megértés folyamata körülbelül öt évig tartott, ennyi idő kellett, mire rájöttem, mégis miről szól edzőnek lenni. Azt, hogy végül edző lettem, a Fradinak köszönhetem. Ott irányítottam először a partról, de akkor fejben még játékos voltam, hiába hívtak edzőbának.

– Lassan alakult át bennem az érzés, mire megtaláltam az örömöt az edzői létben. Hosszú út volt, mire eljutottam odáig, hogy azt tudtam mondani magamról: edző vagyok. Most már nem játékosként élek meg szituációkat, ezt a világbajnoki címet sem, de azért visszaszüremkednek az emlékek, hogy milyen volt a vízben megtapasztalni hasonló élményeket.

Világbajnokként a magyar vízilabda-válogatott máris megváltotta a jegyét a jövő nyári párizsi olimpiára, de addig még két világversenyt is rendeznek: a világjárvány miatt még mindig feltorlódott versenynaptárban januárban lesz egy Eb Netanyában, majd februárban egy újabb vb Dohában.

Varga Zsolt már előre is tekint

– A megszerzett kvótának természetesen örülünk, de az, hogy ilyen korán megvan, és még van két világverseny Párizsig, felvet majd bizonyos kérdéseket – jegyezte meg Varga Zsolt. – Az biztos, hogy szeptembertől újra keményen beleállunk a munkába, hétfőnként és keddenként közös edzések lesznek azoknak, akik itthon vannak, és lesz egy fiatalabb csapat is, amelynek tagjaival reggelente készülünk majd a Margitszigeten. Szükség van erre a munkára, hogy tovább fejlődjünk.

Madaras Norbert nem bánja, hogy osztozkodnia kell A Fukuokában aratott szombati vb-győzelemig Madaras Norbert volt a férfiak között egyedüli kétszeres világbajnok magyar játékos, ám most csatlakozott hozzá a 2013-ban már aranyérmes Varga Dénes és Vámos Márton. – Egyáltalán nem bánom ezt, és biztos voltam benne, hogy egyszer bekövetkezik – válaszolta lapunk kérdésére Madaras. – Bízom abban is, hogy ez csapat nem tíz év múlva ismétel majd.  A Magyar Vízilabda-szövetség elnökeként Madaras így értékelte a világbajnokságot: – Ebben a két hétben mi voltunk a legjobbak, mintha ezt a győzelmet mindenki másnál egy picit jobban akartuk volna, óriási szívvel és hittel küzdött a csapat. Most azért kell dolgoznunk tovább, hogy még biztosabban ott legyünk az élmezőnyben.

Borítókép: Varga Zsolt olyan legendás edzők útját járja, mint Gyarmati Dezső, Kemény Dénes, Benedek Tibor (Fotó: World Aquatics/Derencsényi István)

Szalay Attila (Fukuoka) - www.magyarnemzet.hu