Fradista szemmel – Ünnep után győzelem

A Fradi család életében fantasztikus dolog történt, új otthont kapott a CSAPAT! Én a régi fatribünös lelátót koromnál fogva nem láthattam, de az 1974-ben átadott Üllői úti stadionban nagyon sok szép emléket élhettem át.
Ezért az egyik szemem sírt a másik pedig nevetett, amikor a markológépek beleharaptak a régi „szentélybe”. Egyfelől bíztam benne, hogy a régi stadion helyén egy pompás új létesítmény fog kinőni a földből, másfelől pedig vérzett a szívem a régi stadionért.

Nagyon boldog vagyok, hogy megélhettem, átélhettem a Ferencváros új, csodálatos stadionjának az átadását. A sok-sok évi hitegetés, ködösítés után végre megvalósult a csoda.

Köszönet érte mindenkinek, akinek része volt ebben a nagyszerű munkában.

Bízom benne, hogy a Fradi család ismét egységes lesz és el fogjuk simítani az ellentéteket, annak ellenére, hogy a jelen helyzetből igazán nem látom a megoldáshoz vezető utat. De reménykedem, hiszen a remény hal meg utoljára.

Az avató ünnepség látványos és magas színvonalú volt, a Chelsea elleni gálamérkőzésen pedig a srácok valóban komolyan vették, átérezték a pillanat nagyságát és úgy küzdöttek a náluk nagyságrendekkel erősebb ellenféllel szemben, mint az oroszlánok.

A Groupama Aréna első hivatalos gólját stílszerűen Gera Zoltán szerezte, aki ezzel a találattal mintegy megkoronázta eddigi pályafutását.

Csodálatos, feledhetetlen este volt.

Az élet azonban nem állt meg és a csapatra egy nagyon komoly feladat várt, hiszen a tavalyi ezüstérmes gárdához a Győrhöz látogattunk vasárnap. A hétközi könnyed hévízi Magyar Kupa túra jól illeszkedett az edzésprogramba, de a nyolcgólos győzelmünkből messzemenő következtetéseket nem lehetett levonni.

Sokan féltettük a csapatot a győri vendégjátéktól. Egyrészt azért, mert bizony nem volt túl acélos a játékunk az eddigi találkozókon, másrészt pedig a Győr az eddig lejátszott mérkőzéseken nem igazán hozta azokat az eredményeket, amelyeket joggal várt el tőlük a labdarúgó közvélemény.

Thomas Doll egy meglepőt húzott, - öt védővel a „fedélzeten” küldte pályára a csapatot. Bár ezt a felállást alkalmazta a Chelsea elleni találkozón is, mégis meglepte Horváth Ferit ezzel a lépésével.

A hazaiak nem igazán találták az ellenszert a hadrendünk ellen az első játékrészben. Kezünkben tartottuk a találkozót, sőt lélektanilag a lehető legjobb pillanatban egy Nagy – Böde akció végén Busai Attila meg is szerezte számunkra a vezetést.

A második játékrészben azonban a Győr mindent egy lapra feltéve rohamozott és valljuk be számos esetben csak a szerencse mentette meg a kapunkat a góltól. Ki kell emelni Dibusz Dénest, aki ezen a délutánon parádézott.

Beszorított minket a hazai csapat, de hősiesen védekeztünk, annak ellenére, hogy a 65.-70. perc környékétől nagyon fáradtnak tűnt a csapat.

Végül még kontrából növelhettük volna az előnyünket, de Cukic „elönzőzte” a ziccert.

Ez a győzelem a mázli kategóriáját erősen súrolta a második félidő alapján, de azt le kell szögeznünk, hogy a sikert nem kell megmagyarázni.

Győr-FTC 0-1 (0-1)
Győr: Kamenar - Svec (Dudás, 69.), Lipták, Lang, Völgyi - Kamber, Pátkai (Trajkovic, 81.) - Rudolf, Kronaveter (Andric, 54.), Varga R. - Priskin
FTC: Dibusz - Bönig, Mateos, Pavlovic, Nalepa - Gyömbér, Busai - Dilaver, Gera (Havojic, 78.), Nagy D. (Cukic, 65.) - Böde (Lauth, 78.)
Sárga: Völgyi (14.), Lang (23.), Pavlovic (63.), Böde (74.), Gyömbér (76.), Kamber (80.), Cukic (81.), Nalepa (84.), Busai (89.), Priskin (89.)
Piros: Varga R. (85.)
G.: Busai (45.)

Sokan bírálják a csapatot és Dollt, hogy ez nem támadófoci, fanyalognak a játék miatt.

Egy szikár adatsort citálnék a huhogóknak:

Thomas Doll eddig 16 bajnoki mérkőzésen ült a csapatunk kispadján, ebből 11 mérkőzést megnyert, három döntetlen született és mindössze két alkalommal veszített irányításával a Fradi.

A gólarány pedig a 16 lejátszott bajnoki találkozón: 24:9.

Ezek valljuk be nem rossz mutatók.

Most két hazai találkozó következik, először a Nyíregyháza, majd a Dunaújváros ellen. Nincs mese, hoznunk kell a kötelező pontokat.

Hajrá Fradi!