Fradista szemmel: Büntetőpárbaj 2.0

A válogatott mérkőzések miatti szünet előtt ahhoz a Honvédhoz látogattunk, ahol drámai körülmények között, valljuk be Fortuna segédletével vívtuk csupán ki a Magyar Kupa továbbjutásunkat.
A Paks elleni, hazai döntetlen miatt felértékelődött, létfontosságúvá vált a Honvéd elleni találkozó három pontjának a megszerzése. A már említett MK találkozó tapasztalatai miatt nagyon nehéz mérkőzésre számítottam. A Honvéd nagyon rég óta nem nyert már találkozót, ráadásul az új edző Csábi József összekapta annyira csapatot, hogy bizony a Vidi is megszenvedett ellenük Székesfehérváron a 13. fordulóban.

A Paks elleni, hazai döntetlen miatt felértékelődött, létfontosságúvá vált a Honvéd elleni találkozó három pontjának a megszerzése. A már említett MK találkozó tapasztalatai miatt nagyon nehéz mérkőzésre számítottam. A Honvéd nagyon rég óta nem nyert már találkozót, ráadásul az új edző Csábi József összekapta annyira csapatot, hogy bizony a Vidi is megszenvedett ellenük Székesfehérváron a 13. fordulóban.

Nem úgy kezdődött a találkozó, ahogy elvártuk volna. Nem igazán sikerült magunkhoz venni a kezdeményezést, sőt a piros-feketék támadói rendre kellemetlen helyzetbe hozták, főként a szélső védőinket. Böde Dani még így is, egy lecsúszott beadásból adódóan eltalálta a hazaiak kapufáját, de nem volt szerencsénk a labda ezúttal kifelé pattant.
Egy kétes szituáció után (Lauthot ellökték a 16-osunkon belül, így ért bele kézzel a labdába) a Honvéd büntetőt kapott, amit Souleymane be is vágott a kapunkban.  Nagyon gyenge első játékrészt produkáltunk. A második félidőt viszont már úgy kezdtük, ahogy illik, nagyon gyorsan egyenlítettünk Böde révén, majd a vezetést is megszereztük: Lauth mesteri gólt szerzett a félidőben beállt Lamah nagyszerű labdájából.
Ekkor úgy tűnt, hogy végre mi irányítjuk a találkozót, de az ezen a találkozón füttyös kedvében lévő játékvezető ismét büntetőt ajándékozott a hazaiaknak, Csukics által elkövetett lerántás miatt. Sajnos Souleymane ezúttal is biztos lábbal értékesítette a megítélt 11-est. Ismét egyenlő lett az állás. Innentől kezdve mind a két csapat meg szerette volna szerezni a győzelmet, nyílt lett a találkozó.
Végül a 90. percben nekünk is fütyült egyet a bíró, ezúttal jogosan, Bödét rántotta le Alcibiade. A mi büntetőnket a mérkőzés legjobbja Lamah végezte el és ő sem hibázott. Így, ha nehezen is, de behúztuk a három pontot. Ismét egy büntető párbaj döntött a Honvéd otthonában, de ezúttal ez három bajnoki pontot eredményezett.
Jegyzőkönyv:
Honvéd-FTC 2-3 (1-0)
Honvéd: Kemenes - Baráth, Ignjatovic, Ikenne-King, Alcibiade - Godoy (Czár, 81.), Hidi, Herve (Holender, 58.), Vécsei - Prosser (Bobál), Souleymane
FTC: Dibusz - Dilaver, Mateos, Nalepa, Bönig - Cukic, Gyömbér (Lamah, 46.) - Gera (Ugrai, 85.), Böde, Somalia - Lauth (Nagy Dániel, 88.)
Sárga: Nalepa (14.), Alcibiade (21., 89.), Lauth (27.), Prosser (43.), Godoy (44.), Holander (67.), Ikenne-King (68.), Mateos (74.)
Piros: Alcibiade (89.)
G.: Souleymane (28., 55, mindkettő 11-esből) ill. Böde (47.), Lauth (48.), Lamah (90., 11-esből)
Az ősz talán legnehezebb mérkőzése következik vasárnap, Székesfehérvárra látogatunk a tabellát magabiztosan vezető Videotonhoz, ez lesz az igazi fokmérő.
Természetesen Mi is gratulálunk a válogatott sikeréhez, és persze Gera Zoli parádés játékához!
Hajrá Magyarország! Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs

Megjegyzések