Évtizednél is öregebb sztori, és bevallom, bármikor hallom, hiszem is,
meg nem is, viszont már évek óta itt van a tollhegyen, hogy egyszer
megírom, s talán most jött el a megfelelő pillanat.
Amikor Szerhij Rebrovot kinevezték a Ferencváros vezetőedzőjének,
akkor – természetesen – a focirovatban elkezdődött a találgatás, vajon
milyen szakmai munícióval érkezett a zöld-fehérekhez az egykori kitűnő
játékos, aki ráadásul igencsak racionális ember hírében áll. E
beszélgetés(ek) során óhatatlanul is elhangzott a legendás Valerij
Lobanovszkij neve, mint az edzőé, aki „edzőistenségként” megteremtette
az ukrán labdarúgást, s aki a csapatainak a futballját, a taktikáját és
az edzéseit matematikai egyenletek alapján álmodta, majd valósította meg
– mégpedig olyan zsenialitással, amely ma is a legerősebb hagyatéka a
keleti ország focijának.
Na és akkor itt jön a szakállas sztori, Valerij Lobanovszkij nevének elhangzásakor ugyanis szinte karmesteri beintésre a tőlem kicsit jobbra ülő Vajda Gyuri persze elmondta ugyanazt a szöveget, mint amit korábban már legalább százszor, miszerint: „...és az öreg egyik titka volt az is, hogy gumiasztalon ugráltatta a játékosait, azért, hogy tökéletes legyen a mozgáskoordinációjuk”.
Mosolyognak ezen, ugye?
Pedig ne tegyék, az egyenletek, kódok, számok bűvöletében élő mester ezzel a trambulinos módszerrel is segíthette a labdarúgóit, hogy a kemény kiképzésnek is beillő edzések után képesek legyenek a rájuk jellemző dinamizmussal, varázslatos technikával és hatékonyan futballozni.
S most Szerhij Rebrov ezt az örökséget teszi elénk: ő ugyanis mindig hangsúlyozza, hisz benne, hogy a játékosok edzés- és meccsteljesítményét mérni és precízen elemezni nem hókuszpókusz, a statisztika, az elemzés adja meg neki az edzői munka alapját. A pulzusgörbék, a labdaérintéssel kapcsolatos adatok, a futómennyiség és -minőség számai csalhatatlanul jelzik, hol tartanak futballistái felkészültségben, terhelhetőségben, s hogy az eredménnyel párosuló profi teljesítmény csak így valósítható meg a pályán.
A Fradi játéka, őszi elsősége azt mutatja, a módszer tökéletes, nyerő, de leginkább a hozzáállás rendkívül szimpatikus, ahogyan Szerhij Rebrov komolyan veszi a futballunkat.
Szóval, ha én lennék a játékosa, s ha azt kérné, a plafonig ugranék a trambulinról.
Vincze András - www.nso.hu
Na és akkor itt jön a szakállas sztori, Valerij Lobanovszkij nevének elhangzásakor ugyanis szinte karmesteri beintésre a tőlem kicsit jobbra ülő Vajda Gyuri persze elmondta ugyanazt a szöveget, mint amit korábban már legalább százszor, miszerint: „...és az öreg egyik titka volt az is, hogy gumiasztalon ugráltatta a játékosait, azért, hogy tökéletes legyen a mozgáskoordinációjuk”.
Mosolyognak ezen, ugye?
Pedig ne tegyék, az egyenletek, kódok, számok bűvöletében élő mester ezzel a trambulinos módszerrel is segíthette a labdarúgóit, hogy a kemény kiképzésnek is beillő edzések után képesek legyenek a rájuk jellemző dinamizmussal, varázslatos technikával és hatékonyan futballozni.
S most Szerhij Rebrov ezt az örökséget teszi elénk: ő ugyanis mindig hangsúlyozza, hisz benne, hogy a játékosok edzés- és meccsteljesítményét mérni és precízen elemezni nem hókuszpókusz, a statisztika, az elemzés adja meg neki az edzői munka alapját. A pulzusgörbék, a labdaérintéssel kapcsolatos adatok, a futómennyiség és -minőség számai csalhatatlanul jelzik, hol tartanak futballistái felkészültségben, terhelhetőségben, s hogy az eredménnyel párosuló profi teljesítmény csak így valósítható meg a pályán.
A Fradi játéka, őszi elsősége azt mutatja, a módszer tökéletes, nyerő, de leginkább a hozzáállás rendkívül szimpatikus, ahogyan Szerhij Rebrov komolyan veszi a futballunkat.
Szóval, ha én lennék a játékosa, s ha azt kérné, a plafonig ugranék a trambulinról.
Vincze András - www.nso.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése