Gondoltátok volna? - Karácsonyi Dibusz interjú!
Dibusz Dénes a válogatott és a Ferencváros sikereinek is részese, sőt aktív szereplője volt, összesen huszonnyolc mérkőzésen védett az ősszel. A harmincéves kapus is úgy gondolja, mindent elért, amiről magyar labdarúgó csak álmodhat, de továbbra sincs gondja a motivációval, a világbajnoki szereplés kivívása óriási cél.
– Kulisszatitok, ezért is árulkodó. Csütörtökön küldtem
üzenetet önnek, hogy hétfőn szeretnék interjút kérni. S hétfőn – már a
szabadsága alatt – a harmadik csengésre felvette a telefont. Ez messze
nem szokásos a sport, különösen a labdarúgás világában. Minden
sajtóérdeklődésnek eleget tesz?
– Tisztában vagyok vele, hogy ez is hozzátartozik a labdarúgáshoz, ha úgy tetszik, a munkám része.
– S milyen gyakorisággal kell megfelelnie ilyen felkéréseknek?
– Hetente átlagosan háromszor-négyszer. Ez belefér, csak az nehezíti a
dolgomat, ha valamilyen lényeges esemény, fontos meccs után ugyanazt
kell elmondanom többször is.
– Érezhetően mindannyiszor ügyel a pontos fogalmazásra. Ez
neveltetés, iskolázottság, intelligencia vagy a sokat emlegetett
profizmus dolga?
– Mindegyik együttvéve.
Úgy nőttem fel, hogy mindenkinek illik megadni a tiszteletet, erről a sikerek közepette sem akarok megfeledkezni. Ebben nyilván megerősítettek a tanulmányaim, az egyetemi évek is, s ahogy említettem, tudom, hogy a média kiszolgálása része a labdarúgólétnek.
– Kijárási korlátozás van érvényben, külföldre nem lehet
utazni, ráadásul már január másodikán megkezdik a felkészülést. Hogyan,
hol tölti a rövid szabadságot, az ünnepeket?
– Kedden utazunk haza a szülőkhöz, nagyszülőkhöz Pécsre, Komlóra, ott,
családi körben töltjük az ünnepeket. Nagyon várjuk már, mert nagyon sűrű
volt az elmúlt néhány hónap, nem jutott idő családlátogatásra.
– Szergej Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője a Budafok elleni
mérkőzés után tréfásan úgy fogalmazott, a játékosok őrültnek tartanák,
ha az ünnepek alatt is edzéseket írna elő. Talán fel is lázadnának?
– Azt azért biztosan nem, elvégeznénk a feladatot, de ezt tényleg csak
tréfából mondta a mester. Évek óta az a rend, hogy az utolsó bajnoki
után egy hét teljes pihenőt kapunk, csak utána kell önállóan, adott
program alapján mozogni. Idén annyival speciálisabb a helyzet, hogy
később kezdődött és nagyon sűrű volt a szezon, későn is ért véget,
viszont nagyon hamar jön a folytatás, január huszonharmadikán már
tétmeccset játszunk. Ennek megfelelően a felkészülést is időben meg kell
kezdeni, de persze pihenésre azért szükség van.
– S képes egy hetet pihenni, vagy néhány nap után már van igénye a mozgásra, kocogásra, gimnasztikára?
– Teljes pihenésről, leépülésről szó sem lehet, mert a kisfiam már szaladgál, ezért folyamatosan mozgásban tart.
Vele éppenséggel felsőtestre is tudok erősíteni, mert emelgetem eleget, vagy éppen a nyakamban ül. Azért szervezetten is igyekszem mozogni, pécsi barátommal például már egyeztettünk, hogy a két ünnep között lejárunk majd teniszezni.
– Számolja, számon tartja, hogy hány mérkőzésen védett az ősszel?
– Közel harminc, huszonhét-huszonnyolc lehetett…
– Egész pontosan huszonnyolc. Tizennégy bajnoki, öt Bajnokok
Ligája-selejtező-, hat BL-csoport- és három válogatott meccs. De persze a
válogatott további öt meccsén is ott volt. Az európai elithez mérten is
csúcsterhelés. Érezte, érzi ennek a hatását?
– Igen, sűrűbb volt, mint azt elmúlt években bármikor, bár tavaly az
Európa-liga-szereplés alkalmával már belekóstolhattunk ebbe, csak most
még rövidebb idő alatt kellett legalább annyi mérkőzést játszani.
Mentálisan talán még fárasztóbb volt, mint fizikálisan, egyszerűen nem
volt idő sem a sikereket, sem a kudarcokat megélni, feldolgozni, mert
máris jött a következő feladat.
– A legkirívóbb eset talán az volt, amikor szerda este még
Moszkvában, péntek este aztán már Kisvárdán védett. Azt a meccset
átengedte volna Bogdán Ádámnak?
– Moszkvából egyből indultunk haza, a reptéren még PCR-teszten kellett
átesnünk, alig aludtam valamit. Csütörtökön még nehezen tudtam volna
elképzelni, hogy másnap megint kapuba álljak, de az edzőm megkért rá,
ezért kötelességem volt összeszednem magam. Szerencsére nem volt gond,
nyertünk, s még gólt sem kaptam.
– Ez az eset viszont mindennél jobban árulkodik arról, hogy Szergej Rebrov mennyire bízik önben, nemde?
– De igen.
Rebrov nem érzelgős alkat, aki hosszú elbeszélgetések alkalmával bizonygatja, mennyire lényeges neki egy-egy játékos. Ez az eset valóban arról árulkodott, hogy fontos szerepet szán nekem.
– Bogdán Ádám Gróf Dávidot váltotta második számú kapusként. Vele milyen a kapcsolata?
– Dávid távozása miatt volt szükség hasonló kaliberű kapus igazolására.
Akár csak Dáviddal, Ádámmal is kiváló a munkakapcsolatom. Már korábbról,
a válogatottból ismerjük és nagyon jól megértjük, sőt segítjük egymást.
– Az állandósághoz az is kell, hogy akárcsak tavaly, úgy idén sem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon.
– Igen, kapus poszton nem szokás változtatni. Általában csak akkor kerül
erre sor, ha valaki többször betlizik. Nem azt mondom, hogy hibátlanul
védtem az ősszel, de több jó meccsem volt, mint rossz.
– Melyik a csúcs, s ha van ilyen egyáltalán, melyik a mélypont?
– A selejtezőben a Celtic és a Dinamo Zagreb elleni bravúros továbbjutás
mindenképpen kiemelendő. A Celtic kiverése, ráadásul Glasgow-ban,
túlzás nélkül hatalmas fegyvertény, a zágrábiakkal szemben pedig
leszűrhettük, egy év alatt mennyit fejlődtünk. A selejtezőbeli
menetelést a Molde elleni hazai mérkőzés teljesítette be, amely nekem
azért is jelent sokat, mert a végén fontos védéssel járultam hozzá a csoportkörbe jutáshoz.
Mélypont? Kudarcot semmi esetre sem említenék, inkább csak némi
hiányérzetet, hogy idehaza nem tudtunk éles meccset játszani a
Juventusszal és a Barcelonával sem, ott tapasztaltuk meg igazán, milyen
magasabb színvonallal szembesülni.
– A torinói találkozó ezeket felülírhatta volna. A rendkívül peches vereség után minitragédiát emlegetett. Ma is így látja?
– Tragédiának már nem, inkább elszalasztott nagy lehetőségnek. A
döntetlennel olyan eredményt érhettünk volna el, amire senki sem
számított, s amire mindenki felkapta volna a fejét.
Többször visszanéztem az esetet, s elemeztem, lehetett volna-e valamit másként tenni. Arra jutottam, hogy nem nagyon. Öt méterről jött az erős fejes, tudatos védésre már nem volt lehetőség, belekaptam a labdába, de pechem volt, becsorgott a kapuba.
– Már utalt rá, a megpróbáltatásoknak a folyamatos tesztelés is része volt. Hány ellenőrzésen esett át?
– Tavasz óta hetente legalább kétszer, de inkább háromszor, a
válogatottal pedig minden egyes nap. Szerintem a nyolcvan, de talán a
száz is összejön. Nem volt kellemes, de az a legfontosabb, hogy egyelőre
megúsztam a járványt, nem fertőződtem meg.
– Ezen az őszön szinte mindent elért, amiről csak magyar labdarúgó álmodozhat. Hogyan tovább, mi motiválja ezután?
– Egy kapusnak ez sosem jelent gondot, mert egy-egy bekapott gólt után
mindig azon kell agyalni, dolgozni, min lehetne még javítani, szóval ez
folyamatosan fenntartja a motivációt. Az igaz, hogy Magyarországon
játszó labdarúgóként a legtöbbet kihoztuk ebből az őszből, amit reálisan
ki lehet hozni.
Legközelebb a Nemzetek Ligájában már az elitben szerepelhetünk, a legerősebb válogatottak ellen, ami komoly kihívás, s bár ez tényleg már-már az álom kategóriája, de a selejtezők vagy akár csak a pótselejtezők során azért a világbajnoki szereplést is elérhetjük. Ez kellően nagy cél.
S persze a Fradival is jó lenne jövőre újra elérni a Bajnokok Ligája csoportkörét.
– Időről időre mindig összeboronálják valamelyik külföldi csapattal. Foglalkoztatja ez a kérdés?
– Cseppet sem. Amíg nincs konkrét ajánlat, amíg a két klub legalább nem
jut a megegyezés közelébe, addig semmi értelme sincs ezzel foglalkoznom.
Novák Miklós - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése