Puskás Öcsi zöld-fehérben

Honvédosok figyelmébe! Ilyen is volt...

Még csak két évvel volt túl Magyarország a nagy világégésen, a főváros háromnegyed része romokban állt, a világháború pusztításait nem lehetett egyik napról a másikra eltüntetni. A futballélet azonban már javában virágzott, a Fradi például 1947 nyarán kifejezetten rossz évet zárt, az utolsó fordulóban az Üllői úton kapott ki a Haladástól, és végül negyedik lett. Senki sem gondolta volna akkor, hogy ez a zöld-fehér gárda az 1948–49-es bajnoki esztendőt olyan parádés futballal játssza majd végig, hogy azt azóta is könnyek között emlegetik a klub háza táján, ez volt az a mérkőzéssorozat, amikor összeállt a Henni – Rudas, Kispéter, Szabó – Kéri, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összeállítású, a bajnokságot jószerivel változtatás nélkül (vigyázat: még nem volt csere…) végigjátszó „verhetetlen” tizenegy.

Legendák egy sorban, balról: Mike István, az Újpesttől kölcsönkapott Szusza Ferenc, a legkiválóbb magyar hátvédek egyik, Rudas Ferenc, a kispesti Puskás Ferenc és a sor végén Lakat Károly a mexikói túra egyik állomásán. (Fotó: Szabó József / FORTEPAN)

 

Történetünk idején azonban még „csak” Henni, Rudas, Kispéter, Szabó, Kéri és Lakat „volt meg”, hiszen Budai Laci a Hutter Olajban játszott, Kocsis olyan fiatal volt, hogy összesen háromszor került be a kezdőcsapatba, Deák még nem volt a Fradi játékosa, éppen a mexikói túra alatt intézték átigazolását a SZAC Barátságból (jól sikerült transzfer volt, hiszen „Bamba” első fradista évét 59 góllal zárta), Mészáros „Dodó” József pedig a Kispest színeiben vívta a maga csatáját a balösszekötő posztján, ahol nem lehetett könnyű dolga, hiszen egy bizonyos Puskás Ferenc volt a riválisa. A sohasem feledhető bajnokcsapat balszélsője, Czibor Zoltán pedig a Komáromi MÁV együttesében kergette a labdát.

Mindez azért érdekes, mert a minden idők addigi legnagyobb túráját létrehozó dr. Berke József nevű menedzser azt mondta, hogy azzal a Fradival, ami momentán van, ő nem mert kiutazni Mexikóba. Így aztán olyan lépésre szánta el magát, ami végül klubtörténelmire sikeredett, hiszen az Újpestet rábeszélte arra, hogy engedje el az útra Szusza Ferencet, a Kispestnél pedig kijárta, hogy Puskás is zöld-fehérbe öltözzön, sőt mehessen vele klub- és vetélytársa, Mészáros József is.

Nem egy röpke kirándulásról, hanem több mint egy hónapos útról volt szó, amelyen útban Mexikó felé még Brnóban is kellett játszani egy mérkőzést, aztán eljutni Prágába, ahonnan a nagy kaland végül elstartolt, Mexikóból hazafelé pedig a New York Hungáriával is játszottak úgynevezett bemutató meccset, amelynek 11:1-es végeredménye fényesen igazolja, hogy kik voltak a bemutatók. Vannak esetek, amikor egy túrának az előzményei, létrejöttének körülményei vagy a meccsek közben történtek szinte érdekesebbek, mint maga a játék, ami a gyepen zajlott. Ez történt a Fradival is, hiszen már az indulás tele volt faramuci esetekkel. Megszokott törzshelyükön, a Valéria kávéházban találkoztak, ahova nem érkezett meg Káldi Gyula, aki a második csapatban játszott, de a mexikói útra elvitték volna. Ő azonban – mint később kiderült – elaludt, és mire eszmélt, a csapat már árkon-bokron túl járt.

Volt azonban egy másik sztenderd tartaléka is a zöld-fehéreknek, Szőke János, aki teljes pályafutása alatt összesen 12 meccset játszott a Fradiban, de a Valéria kávéházba elment, hogy elbúcsúztassa a többieket. Amikor Káldira hiába vártak, valaki azt mondta neki: „Jani, gyere velünk!”. Bizarr volt a helyzet, Szőke „egy ingben, egy gatyában” érkezett, váltóruhák, szerelés, de ami a legfontosabb okmányok nélkül (útlevél, vízum, orvosi igazolás), ennek ellenére volt mersze felszállni a vonatra. Számára volt a legszerencsésebb a brnói és a prágai kitérő, mert ezalatt a szakosztályvezető Nagy László az indulásra mindent beszerzett és utána vitt. 

 

Csapatfotó a túra második állomásán, a Montezuma ellen elért 5:1-es győzelem után. Felső sor: Csandái Árpád, Kispéter Mihály, Puskás Ferenc, Ónody Arnold, Hernádi Pál, Opata Zoltán. Alsó sor: Kéri Károly, Csikós Gyula, Mészáros József, Lakat Károly, dr. Sárosi György. (Fotó: Szabó József / FORTEPAN)

A mai atomizált világban az sem mindennapi, hogyan lehetett akkoriban Budapestről Mexikóba eljutni. Prágáig nem volt gond, oda elvonatoztak. A cseh fővárosból a Pan American World Air lines Clippers típusú gépén indultak, majd Köln és Amszterdam érintésével jutottak el Londonba, ahol rövid pihenő után folytatták útjukat az írországi Shannonba, mert egy tankolásra még szükség volt. Nem ez volt azonban az utolsó üzemanyag-felvétel Mexikóig, hiszen egy feltöltéssel a gépek akkor még nem tudták átrepülni az óceánt, ezért a következő „benzinkút” Új-Fundland szigete, egészen pontosan Gander városa volt.

Innen repültek New Yorkig, amit a texasi Houston követett, ahol egy napot töltött a társaság (ennek repülőterén, közvetlenül az indulás előtt készült ez a talán egyszer publikált felvétel, amelyen olyan játékosok állnak, guggolnak egymás mellett, akik, ha nincs a mexikói túra, így soha az életben nem verődnek össze), hogy aztán összesen 26 órányi levegőben töltött utazással megérkezzen túrájának fő helyszínére, Mexikóvárosba. Innen aztán már csak a csodálatos mérkőzések, a remek élmények (ebéd Orth Gyuri házában, hogy csak egyet említsek a sok közül), a fantasztikusnál fantasztikusabb kalandok következtek.

Azokat azonban bárki elolvashatja a vonatkozó irodalomban, azt viszont nem, hogy olyan dolgok történtek, amelyek fejezetért kiáltanak a magyar futballtörténelemben, jelesül: egy csapatban játszott a kor legendája, a már visszavonulásra készülő Sárosi dr. és a jövő zsenije Puskás Ferenc, és hogy ki tudja, milyen edzői elgondolásból, de több meccsre is összeállhatott a Mészáros, Szusza, Sárosi dr., Puskás, Lakat csatársor. Mészáros Dodó, az echte balösszekötő a jobbszélen, a balfedezeten kívül más poszton nem igazán bevethető Lakat a támadósor bal oldalán.

Egyszer talán majd az ott lejátszott tíz mérkőzésről, Puskás zöld-fehér mezben rúgott góljairól, no meg a „potyautas” Szőke János találatáról is jó lenne mesélni. Azt a gólt a túra utolsó meccsén, a New York Hungária elleni 11:1 során 11-esből rúgta.

Lakat T. Károly

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. szeptemberi számában.)

A Ferencváros a mexikói túrán a következő eredményeket érte el:
1947.07.21. Vera Cruz válogatott–FTC 3:2
1947.07.27. FTC–Montezuma 5:1
1947.07.31. FTC–Atlas 2:2 1947.08.03. FTC–Mexikó válogatott 3:3
1947.08.07. Guadalajara–FTC 2:1
1947.08.10. FTC–Atalante 2:1
1947.08.14. FTC–Atlas 6:4
1947.08.17. Mexikó válogatott–FTC 4:3