Labdarúgó csapatunk vezetőedzőjét az orosz sajtó faggatta.
Minden a második meccsen dől el. Bakuban nehéz meccsre számítottunk, mert a Karabah megmutatta az elmúlt években, hogy otthon agresszíven és eredményesen játszik. Kielemeztük az ellenfelet, ehhez alakítottuk a rendszert és a taktikát.
Az első percekben a taktikai változtatásaink miatt a Karabah kényelmetlenül érezte magát – eddig nem játszottunk még így. Nem véletlen, hogy előnyt szereztünk a meccs elején, egy korai gólt, miközben az ellenfélnek nem sikerültek a dolgai. De a szurkolóiktól hajtva mentek előre hazai pályán, mi területet adtunk nekik, miközben próbáltunk dominálni, amennyire lehet, megtartva a kezdeményezést.
A Karabahnak voltak veszélyes támadásai, de nekünk is. Azt hiszem, a közönség élvezte a meccset, csodás hangulatot teremtettek a stadionban. A hazai csapat számára ismerősebb lehetett a párás meleg, de nem hiszem, hogy befolyásolta a meccset – ráadásul az utolsó percekre elkészültek az erejükkel. A második félidőben volt két nem tervezett csere – gyakorlatilag tíz percen belül mindkét belső védőnket elvesztettük sérülés miatt. Akik beálltak a helyükre, hamar felvették a ritmust. A játékosaim nagyszerűek, megdicsértem a karakterüket a meccs után. Ugyanakkor van mit kielemezni és megbeszélni.
[Akkor sem dühöngtem volna a VAR-ral visszafújt gólnál,] ha számított volna – a meccs megy tovább. A mi gólunknál sem ünnepeltem. A meccs alatt az edzőnek nem a gólokra, hanem a pályán történtekre kell reagálnia: változtatni a játékon, cserélni, ha szükséges. Bakuba Románián keresztül utaztunk, 9:30-kor indultunk, egy órával az esti edzés előtt érkeztünk. Bejelentkeztünk a hotelbe, átöltöztünk, haraptunk valamit, aztán mentünk is a stadionba. Az út tehát megint egésznapos volt, ami nem a legkellemesebb.
De ez nem jelenti azt, hogy ne kéne megfelelően, minden feladatot elvégezve felkészülni a meccsre.Kezdünk belejönni [hat meccs után]. Nagyjából optimális állapotban kell lenni. De már vannak sérültjeink, más gondok is. És persze a hosszú utak is hatással vannak ránk. Pozsonyba két órát buszoztunk – nyertünk is 4-1-re. A bajnoki nyitófordulóban hét új játékost vetettünk be, jó, hogy a második meccset elhalasztották, van egy hetünk megfelelően kipihenni magunkat és felkészülni a visszavágóra.
[Ozobic-ot] megdicsértem a meccs után, hogy jól játszott. Filip 16 évesen került hozzánk a Szpartakhoz, láttuk benne a potenciált. Emlékezett azokra az időkre, örülök, hogy jó karriert fut és most az azeri válogatott játékosa.
A nyári felkészülés alatt a fél csapat elkapta a koronavírust, most, hála Istennek, nincs gondunk ezzel. Velem is minden rendben.
Ha egy játékos jó, nem számít, honnan jön. Van egy csapatunk, amiben hiszünk. Ha egy játékos érdekes lesz számunkra, persze elgondolkodunk rajta. Vannak átigazolási ötleteink, de nem orosz játékosokkal kapcsolatban. Dzjubának biztos lesz klubja, de nem egyszerű egy ilyen helyzet.
Egy lakásom van a belvárosban, ismerem az utat az edzőközpontig és vissza. A várost, bár nagyon szép, még nem fedeztem fel, nem volt rá időm. Az edző mindig dolgozik: edzés, meccsek, utazás – még ha nem is akkorák a távok, mint Oroszországban. A Ferencváros az ország legnépszerűbb csapata. Igen[, felismernek], de nagyon kulturáltan közelítenek meg. Van, aki zavarba is jön. A magyar sajtóval jó a munkaviszonyom. Ha jól játszunk, dicsérnek, ha nem, kritizálnak. Két nagy interjút adtam mostanában, és hamarosan lesz tévés is, de a kommunikáció elsősorban a sajtótájékoztatókon zajlik. [A magyar nyelv területén] rosszabb vagyok, mint Miroszlav [Romascsenko], én egyetlen magyar focikifejezést sem tanultam meg – elég az angol és a német.
Az [orosz bajnokság] meccseit nem nézem, persze az eredményeket követem, de azt nem tudnám megmondani, hogy ki milyen stílusban játszik. [Hogy mikor oldódhat meg az orosz foci nemzetközi helyzete], nem tudom megmondani. Természetesen nagyszerű lenne, ha csak egy szezont érintene. Most a fiatalokra kell koncentrálni mindenesetre… Még sosem voltam VB-n nézőként, csak edzőként vagy játékosként, ez idén sem változik szerintem. Ha a selejtezőkből indulunk ki, nem számíthatunk semmilyen rendkívüli [taktikai megoldásra]. Vannak nüanszok, amelyeket észrevettünk. Fundamentális változásra nem számítok. De persze mindig figyelni kell…
Nem tárgyaltunk [szerződéshosszabbításról]. Nem vagyok híve annak, hogy a dolgok elé menjünk. Megvannak a céljaink, azokat kell elérni. Minden mást majd az idő eldönt, ahogy szokták mondani. Szerdán kint volt a meccsen a klubelnök, beszéltünk a meccs után. Semmilyen specifikus feladatot nem adott, hogy tedd ezt vagy azt. De a mi klubunk a legnépszerűbb az országban, minden sorozatban győzni szokott, így az elvárások mindig itt a legnagyobbak.
– Sztanyiszlav Csercseszov
Megjegyzések
Megjegyzés küldése