Botka Endre útja Kecskemétig: „Az első perctől kezdve éreztem, hogy nem fogom tudni meggyőzni Jansent”

Átmenetileg (?) lezárult Botka Endre ferencvárosi korszaka. 

A korábbi sajtóhírek ismeretében nem meglepetés, mégis a téli átigazolási időszak egyik meghatározó váltása Botka Endréé, aki a címvédő Ferencvárostól kölcsönbe a jelenleg kieső helyen álló Kecskeméthez került. A magyar válogatott hátvéd nyolc év után hagyta el a Fradit – interjúnkban részletesen elmondja, miért.

 

Átmenetileg (?) lezárult Botka Endre ferencvárosi korszaka. A 30 esztendős védő 2017 januárja óta erősítette a zöld-fehéreket, ám amint azt előre jeleztük, hétfőtől hivatalosan is a Kecskemét kölcsönjátékosa lett. Vasárnap még érzelmes posztban köszönt el a Ferencváros szurkolóitól Instagram-oldalán, hétfőn pedig munkába állt az élvonal utolsó helyén álló klubban. Első tapasztalatairól és a váltáshoz vezető útról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

Érzelmi hullámvasúton

– A napokban rengeteg minden történt önnel: elbúcsúzott a Ferencvárostól, a klubtól, amelyet nyolc évig szolgált, rengeteg pozitív üzenetet kapott a szurkolóktól, majd aláírt Kecskeméten, ahol hétfőn és kedden is a csapattal edzett. Hogyan élte meg mindezt?
– Nem is számítottam rá, hogy ennyi pozitív üzenetet fogok kapni, őszintén mondom, nem gondoltam, volna, hogy ennyien szeretnek engem.– Jólesett a szurkolók szeretete, de még nem örökre búcsúztam el tőlük, hiszen kölcsönbe kerültem Kecskemétre, továbbra is érvényes szerződésem van a Ferencvárossal. Az biztos, hogy az elmúlt néhány nap komoly érzelmi hullámvasút volt. Nyolc évig ugyanarra a helyre mentem minden nap, most pedig egy másik közösségbe csöppentem – egy rendkívül befogadó, normális, jó közegbe.

– Tíz évvel ezelőtt egyszer már szerepelt Kecskeméten, milyen emlékeket őriz a múltból?
– Sok kellemes emléket őrzök az első kecskeméti korszakomból, több barátot szereztem abban az időszakban. Hétfőn, amikor visszatértem a stadionba, rögtön eszembe jutottak a régi dolgok, találkoztam ismerős arcokkal, abszolút pozitívak voltak az első tapasztalataim.

– Hosszú utat járt be, mire megfogalmazódott önben a klubváltás gondolata?
– Ez most, az előző fél évben zajlott le bennem. Már korábban, Dejan Sztankovics edzősége idején is érződött, hogy nehézkesebben mennek a dolgok, de az előző edzőnél, Pascal Jansennél egyértelműen többet vártam. Valahogy az első perctől kezdve nem úgy indult a mi kapcsolatunk, ahogy az ideális lenne. 

Amikor visszatértem az Európa-bajnokságról, az edzőtáborban néhány nap után volt egy beszélgetésünk, én már akkor éreztem, hogy nincs meg irántam a bizalom részéről. Ő akkor azt mondta, hogy mivel nem voltam ott a csapattal az első edzőtábortól kezdve, minimálisan hátrányból indulok nála. Az akkor nem esett jól, bár elismerem, nem biztos, hogy jól kezeltem azt a helyzetet. Számomra a legfontosabb a bizalom, akkor tudok igazán jól teljesíteni, ha megkapom. Pascal Jansen részéről nem éreztem ezt.

Az Európa-ligában jött el a mélypont

– Az őszi szezonban mindössze 511 percnyi játéklehetőséget kapott, viszont olyan is előfordult, hogy nem tudott élni az eséllyel. Az Anderlecht elleni Európa-liga-mérkőzésen kezdőként játszott, de alulteljesített az öntől megszokotthoz képest. Ez mennyire volt annak betudható, hogy nem érezte az edzője bizalmát?
– Számomra az a mérkőzés volt a mélypont. Ott éreztem először azt magamon, hogy nem tudok már úgy teljesíteni, ahogy szeretnék, mert az én fejembe is beleférkőzött az, hogy nem élvezem a bizalmat. Szerintem nincs egyetlen olyan játékos sem a világon, aki bizalom nélkül hosszú távon jól tud teljesíteni. Ott sajnos ez százszázalékosan kijött, az a meccs komoly törés volt nekem is. De még akkor is azt éreztem, hogy lehet visszaút, ezt követően volt egy-két meccs, amikor játszottam, kezdtek jól alakulni a dolgok, de utána is volt mindig egy-egy törés, ami miatt nem tudtunk egyről a kettőre jutni.

– Aki kint volt a stadionban, láthatta, hogy nagyon nehezen viselte, amikor az október végi, Nice elleni, hazai El-meccsen Pascal Jansen a 96. percben, csupán néhány másodpercre cserélte be. Törés alatt az ilyen pillanatokra gondolt?
– Igazából ott nem is az viselt meg, hogy a vezetőedző csak pár másodpercre tett be, hanem az, hogy utána azt mondta nekem, hogy ő nem is tudta, hogy mennyi idő volt hátra. Mindez ráadásul úgy történt, hogy előtte nem is küldtek el melegíteni. Nem éreztem korrektnek azt a szituációt.

– Ezeket később megbeszélték a vezetőedzővel vagy akár a sportigazgatóval, Hajnal Tamással?
– Persze, az edző utóbb elnézést kért a dologért. Beszéltünk Hajnal Tamással is, ő nagyon korrektül állt hozzám, és próbált nyugtatni. 

Ettől függetlenül Pascal Jansenen az első perctől kezdve azt éreztem, hogy nem fogom tudni meggyőzni. Emiatt is alakult ki nagy küzdelem bennem, és időnként sajnos a játék sem úgy ment, ahogy azt elvártam volna magamtól.

– A Nice elleni utolsó pillanatos becserélése volt az utolsó csepp a pohárban? Akkor döntötte el végleg, hogy tovább kell lépnie?
– Igen, akkor.

Szereti, amikor nagy a kihívás

– Amikor szilveszterkor bejelentették Pascal Jansen távozását, megfordult a fejében, hogy marad, és megpróbálja kiharcolni a helyét az új edzőnél?
– Azért nem, mert most szükségem van egy olyan időszakra, amikor azt érzem, hogy fontos vagyok, amikor folyamatosan játékban vagyok. Fél évre szól a kölcsönszerződésem, ha minden jól alakul, adott esetben úgy tudok visszamenni a nyáron a Fradiba, hogy jó állapotban vagyok. Hiába érkezett új edző a Ferencvároshoz, úgy éreztem, hogy a jelenlegi állapotomban ott nem biztos, hogy a legjobbamat tudnám nyújtani.

– Sok lehetősége volt? Miért döntött végül a Kecskemét mellett?
– A menedzseremmel beszéltünk sok mindenről, de belejátszott a választásomba, hogy nem akartam teljesen elszakadni a Fraditól, ehhez pedig a Kecskemét volt a legkézenfekvőbb döntés. A vezetőedző, Gera Zoltán személye, a klubelnök meggyőző érvelése és korrektsége, a kecskeméti múltam és az, hogy így minden nap a saját otthonomból, a családomtól indulhatok el, mind-mind hozzátett ahhoz, hogy elfogadjam a Kecskemét ajánlatát. Számomra a legfőbb motiváció a játék volt. Imádok focizni, meccseken játszani. Ahhoz, hogy folyamatosan játékban legyek, tudtam, muszáj váltanom, és a Kecskemét tűnt a legjobb opciónak.

– Marco Rossitól tavaly a nehézségek ellenére is megkapta a bizalmat. A további válogatott szereplés lehetősége is beleszámított a döntésébe?
– Ez egyértelműen fontos szempont volt. Az átigazolás előtt Marco Rossival is beszéltem, ő is támogatta a döntésemet. Egyébként rengeteget köszönhetek neki. Az, hogy az elmúlt fél évben válogatott lehettem, kizárólag Marco Rossinak volt köszönhető. Mondhatom, hogy megmentette az elmúlt fél évemet, szeretném meghálálni a bizalmát.

– A Kecskemét helyzete nem könnyű, új csapata jelenleg a bajnokság utolsó helyén áll. Mennyiben lesz más a bajnoki cím helyett a kiesés elkerüléséért küzdeni?
– Én mindig is olyan voltam, aki utál veszíteni. Ha ez most nem változik, akkor nincs probléma. Remélhetőleg nagyobb szerepem lesz a csapatban, de én erre vártam, szeretem, amikor nagy a kihívás. A legfontosabb, hogy minden meccsen a maximumot tudjuk nyújtani, nem szabad arra gondolnunk, hogy kieshetünk.

www.magyarnemzet.hu

 

 

 

 

 

–