Fradista szemmel: Félidőben

Döntetlent játszottunk a bajnokságot magabiztosan vezető Videoton otthonában, úgy, hogy a Székesfehérváriak bombaerős támadógépezetét le tudtuk nullázni. Ez úgy gondolom pozitív.
A mérkőzésre nem is szeretnék sok szót vesztegetni. Dibusz Dénesnek megköszönhetjük ezt a bravúrpontot. Sok mindent elmond a találkozóról, hogy mindössze négy alkalommal vettük célba a Vidi kapuját. De azért halkan megjegyzem, a most károgóknak: amikor a Haladás és a Paks ellen végig támadtuk a mérkőzést, és nem sikerült gól szereznünk ugyan úgy 1 pontot kaptunk, csak akkor pechünk volt, most szerencsénk.  

 Igazán egyébként Fortuna akkor állt volna maximálisan mellénk, ha a teljesen egyedül kilépő Lauthot  tévesen (!) nem állítja meg lesen a játékvezető a második játékrészben…

Ilyen a foci!

Jegyzőkönyv:
NB I, 15. forduló
Videoton-FTC 0-0 (0-0)
Videoton: Calatayud - Szolnoki, Juhász, Vinicius, Tavares - Sándor Gy., Simon Á. - Gyurcsó (Alvarez, 75.), Kovács I., De Oliveira (Trebotic, 83.) - Nikolics
FTC: Dibusz - Dilaver, Pavlovic, Mateos (Nalepa, 55.), Bönig - Gyömbér, Somalia - Lauth (Ugrai, 84.), Gera, Lamah (Nagy D., 75.) - Böde
Sárga: Szolnoki (12.), Juhász (23.), Pavlovic (33.), Mateos (41.), Gera (77.)Ligakupa, F-csoport, 6. forduló
FTC-Paks 2-1 (2-0)
FTC: Jova - Batik, Nalepa (Valencsik, 46.), Cukic (Nagy Á., 54.), Bosnjak - Busai (Kovács K., 46.), Kukuruzovic - Holman (Dragóner, 71.), Nagy Dominik, Nagy Dániel (Kárász, 46.) - Ugrai
Paks: Máté - Bagó, Gévay, Kovács G., Hahn - Nagy R. (Tamási, 37.), Kesztyűs (Szekszárdi, 76.), Vági (Kulcsár, 57.), Könyves N. (Bartha, 57.) - Kiss T. (Bor, 57.), Simon A.
G.: Busai (28.), Nagy Dániel (36.) ill. Simon A. (50.)

Tudom számos bíráló, becsmérlő, számos esetben sértő hozzászólás lát napvilágot a csapatról és nem csupán a mostani döntetlen miatt, hiszen az voltaképpen megsüvegelendő teljesítménynek számít, sokkal inkább az egész őszi teljesítményünk kritikájaként. Valljuk be legalább magunknak, van is benne sok-sok igazság.

Okos, felépített, ötletes támadójáték nélkül hoztuk le úgy ezt az őszi szezont, hogy gyakorlatilag csak a rutinból hozható találkozókat tudtuk behúzni, sőt akadtak kínos eredmények is úgy, mint a pápai vereség és a Haladás, illetve a Paks elleni hazai pontvesztés.

Félidőben járunk, bár még hátra van két bajnoki találkozó. Minden csapattal megmérkőztünk egyszer.

A 15 mérkőzésből hét alkalommal győztünk, négy döntetlent játszottunk és szintén négy alkalommal vesztesen hagytuk el a játékteret.

Ez közepes teljesítmény, mondom ezt annak a vitathatatlan ténynek a tudatában, hogy a Fradi általában tavasszal produkált története során jobb teljesítményt.

A csapat negatív megítélésében három szempont játszik szerepet.

1. A gyenge teljesítmény, annak ellenére, hogy bajnok aspiráns csapatként lettünk beharangozva.

2. A vezetőség és a szurkolói csoportok közötti elmérgesedett helyzet.

3. A négy vereségünk közül három lélektanilag, stratégiailag és gyakorlatilag is mély sebeket okozott. (Dózsa, DVTK, MTK) Gondoljuk bele, ha a három riválisunk helyett, mondjuk a Pécs,  a Nyíregyháza és a Dunaújváros ellen kapunk ki…

Le kell vonni a tanulságokat valamennyi mérkőzésből, a hibáinkból lehet és kell is tanulni!

De hátra van még két hazai bajnoki találkozó, plusz a Liga Kupában két derbi a Dózsa ellen. Maximálisan oda kell tennünk magunkat, hogy ezen a négy találkozón olyan eredményeket produkáljunk, hogy minden Fradista úgy tudjon a hosszú téli szünetre elmenni, hogy ez a mostani, kicsit keserű szájíz édesebbre változzon!

Úgy kell felfognunk, hogy idén még négy DÖNTŐT játszunk!

Az elsőt szombat este a Kecskemét ellen!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs