Sípszó előtt: Ferencváros – Diósgyőri VTK

Vasárnap a 98. bajnoki mérkőzésünk következik a DVTK ellen a Groupama-Arénában, a 2018/19 bajnoki szezon első fordulójában.

A két csapat először (majd rögtön két nap múlva másodszor) az 1924/25 évi bajnoki szezon lezárásaként, az országos bajnoki döntőben játszott egymással az Üllői úton. Az első mérkőzés döntetlennel zárult, így meg kellett ismételni a találkozót. Az újabb mérkőzésen 2:1-es ferencvárosi siker született. A történelmi, első összecsapáson az Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Sándor, Blum – Tóth, Lyka I., Kelemen, Nikolsburger, Kohut összetételű csapat lépett pályára, a gólokat Nikolsburger, Kelemen illetve Völker II. (2) szerezték. A megismételt mérkőzésen Tóth, Lyka I. és Kelemen helyett Müller, Földessy és Steczovits lépett pályára. Kohut gólja mellett egy öngól is született a zöld-fehérek győzelmével végződő mérkőzésen.

Az eddigi 97 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 60 győzelem, 18 döntetlen, 19 vereség, 200 lőtt és 101 kapott gól.

További érdekességek a két csapat közös múltjából:
A Diósgyőri VTK-t (Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre) 1910-ben a Diósgyőri Vasgyárban dolgozók hozták létre, ami csak a későbbiekben vált profi csapattá. 1940-ben szerepelt először a legfelsőbb osztályban, míg egyik fénykorát a 70-es évek végén, 80-as évek elején élte a csapat. Ekkor kétszer megnyerte a Magyar Kupát, és bronzérmes lett az NB I-ben. A klub “keresztneve” többször is változott, bár a vasgyári hagyományt csak 1992-2005 között hagyták el. A klub színe piros-fehér, 1938-1957 között, amikor a Vasas név szerepelt a klub nevében váltott piros-kékre.

 Az 1940/41-es szezonban került sor a két csapat első bajnokságban történt összecsapására. 1940 szeptemberében Diósgyőrből távozott két bajnoki ponttal a Ferencváros, miután Finta (4), Gyetvai és Kiszely góljára csak két hazai válasz érkezett Füzér és Berecz révén (a harmadik hazai gól Polgár Drumi lábáról került saját kapujába). Az FTC így állt fel: Csikós – Szoyka dr., Pósa – Sárosi III., Polgár, Lázár – Hámori, Sárosi, Finta, Kiszely, Gyetvai.
A hazaiak a következő bajnoki összecsapáson javítani tudtak, ugyanis 1942 májusában legyőzték odahaza a Fradit 3:2 arányban. A következő 27 évben egyszer sem osztoztak meg a pontokon, fej-fej mellett haladtak Borsodban. 1969-ig 16 alkalommal találkoztak a csapatok és 8-8 hazai illetve vendégsiker született.
A múltban Diósgyőrött szinte mindig teltház fogadta a Ferencvárost. A Képes Sport ezt írta az 1957. november 24-i, 2:1-re megnyert mérkőzésről: “Telt ház Diósgyőrött! 25000 jegy talált boldog tulajdonosra már a mérkőzés megkezdése előtt 2-3 órával. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a pálya bejáratai előtt álló autóbuszok teteje is tele volt, a közeli fákon pedig – a ködös, hideg idő ellenére is, mint a szőlőfürtök, úgy függtek az emberek.”

1967-ben még tavaszi-őszi lebonyolítási rendszerben rendezték a bajnokságot, így az augusztus 27-i diósgyőri látogatásunkra a 20. fordulóban került sor, amikor már szinte tényként kezelték, hogy a Fradi nyeri a bajnokságot. Ehhez nem is kellett túl nagy jóstehetség, hiszen a Lakat Károly doktor által dirigált Fradi két döntetlenen túl minden mérkőzését megnyerte, közel félszáz gólt szerzett és kilenc ponttal vezettük a bajnokságot. Még sem volt könnyű menet: zuhogó eső, húszezer szurkoló, diósgyőri vezetés, majd jött a Császár. A 40. percben Albert leszerelte az egyik tétovázó hazai védőt és higgadtan gurított Tamás kapujába, majd a 69. percben a rá jellemző módon úgy tört a kapura, hogy közben az előtte “őrt” álló hazai védők dőltek, mint a tekebábuk. A “végső megoldás” előtt a kifutó Tamás mellett is elhúzta a labdát majd az üres kapuba gurította a Fradi győztes gólját.
1969 és 1982 között mindössze egyszer (1973 márciusában Mucha remek játékával 4-1) tudott nyerni a Fradi Borsodban. Hét döntetlen mellett ötször is az aranykorukat élő piros-fehérek bizonyultak jobbnak. Ezek közül a hazaiak számára az 1980. június 14-i, 3-0-ra megnyert mérkőzés igazán emlékezetes, bár a Fradi aznapi játéka “nem ütötte meg az NB I-es színvonalat”.
A legnagyobb gólkülönbségű vendég győzelem 1993. május 2-án született meg: Páling, Gregor, Fodor és Wukovics góljaival nyertünk 4-0-ra. A kiesés ellen hadakozó diósgyőriek elszántan kezdtek, lendületük azonban csak félórányi ellenállást tett lehetővé. A Fradi ritmusváltásaival valósággal felőrölte a sokat hibázó ellenfelét (ezen a mérkőzésen is teltház volt, 20 ezren szorongtak a lelátón).
2014. október 4-én megtört az átok: a DVTK hazai pályán legyőzte a Ferencváros, ezzel megtörte 32 éve tartó hazai nyeretlenségi szériáját a zöld-fehérek ellen. Ezen a mérkőzésen már Thomas Doll ült a Fradi kispadján. Ez a vereség azért “emlékezetes”, mert ezután indult el a csapat 34 mérkőzéses veretlenségi sorozata. A Fradi mesterének ez lesz a 8. bajnokija a DVTK ellen, ebből 5 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlege. Érdekesség, hogy az eddigi 7 mérkőzésből csak kettőt játszottunk Diósgyőrben. Legutóbb idegenben a hazaiak Andrássy úti stadionjában 2015. október 24-én, Sesták és Lamah góljaival nyertünk 2-0-ra.
2016. július 30-án gólfesztivált rendezve, Trinks (33.), Leandro (51.), Djuricin (63., 86.), Dilaver (67.), Gera Z. (84.) góljaival nyertünk 6-2-re. 2016.10.29-én Diósgyőrött elrontottuk a DVTK stadionbúcsúztatóját. A diósgyőriek felálltak a 2–0-s hátrányból, ám Michal Nalepa fejesére már nem volt válaszuk.  A 2016/17-s szezonban a bajnoki mérkőzések mellett a magyar kupában is összesorsolták a csapatokat. Így fordulhatott elő, hogy 03.29 és 04.08 között három alkalommal is rendeztek Ferencváros-Diósgyőr mérkőzést.  2017.09.23-án a Groupama-arénában Varga, Détárit idéző szabadrúgásgóljával vezettünk, amit nyolc perc múlt Szpirovszki növelt kettőre. 2018.03.03-án Böde már a 9. percben betalált, de a DVTK a második félidőben három perc leforgása alatt fordított, így 2–1-re megnyerte mérkőzést. Az utolsó bajnoki találkozóra 2018.03.03-én került sor a Groupama-arénában, ahol a Ferencváros nem adott esélyt a Diósgyőrnek, fölényesen győzött 4–0-ra.
Felborítva az “idősíkot”, a végére maradt sokunk számára a legemlékezetesebb diósgyőri kirándulás. Ha azt mondod, Diósgyőr – kapásból vágjuk rá: 1992. június 20. “Azt beszéli már az egész város, bajnok lett a Ferencváros!” Ehhez azonban győzni kellett.

Az első „érzelmi bomba” már a harmadik percben robbant, amikor Fodor szögletéből, az apró termetű Wukovics a hazaiak hálójába fejelt. A teljes földindulás a 29. percben következett be, amikor a mérkőzés hőse ismételt, és Balogh fejese után néhány centiről kotorta be a labdát Knotz kapujába. Ami ezután történt, arra már nem lehet megfelelő jelzőket találni. A szurkolói öröm annyira elhatalmasodott, hogy majdnem baj is lett belőle, de Nyilasi Tibornak és Havasi Mihálynak végül is sikerült megfékezni, a „hatóság” által provokált közönséget. Nyíl szinte imára kulcsolt kezekkel könyörgött a rácsokat kitépni szándékozó szurkolóknak, miközben aki elérte a trénert, az simogatta, ölelgette, csókolgatta. Bizarr, de egyben érzelmes pillanatok voltak, melyeket soha nem lehet elfedni. Varázslatos és örökké emlékezetes nap volt 1992. június 20-a.
A diósgyőri fiesztát a budapesti karnevál követte, 11 év pauza után, több tízezer Fradista ünnepelte a 24. bajnoki címünket. Sokunk számára a mai napig ez csillog a legfényesebben.

Thomas Doll 16 alkalommal ült a Fradi kispadján a DVTK ellen, ebből 12 volt bajnoki: 8 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség, 30-13 gólkülönbség, ezzel átvette a “vezetést” az edzők örökranglistáján, utána Tátrai Sándor következik, aki 9 mérkőzésen dirigálta a csapatot a DVTK ellen.
Az eddig 97 bajnoki mérkőzést 5 helyszínen játszották a csapatok – Üllői út (38), Puskás stadion/Népstadion (13), Gyöngyös (1), Diósgyőr (44), Debrecen  (1).


A két csapat bajnoki mérkőzésein Rákosi Gyula szerepelt a legtöbbször a Fradiban, a Diósgyőr elleni képzeletbeli góllövőlistát Albert Flórián vezeti, a Császár mellett Finta Károly jutott négy találatig, aki ezt ráadásként egy mérkőzésen tette (1940 szeptemberében), így övé a párharc leghatékonyabb mesterlövésze címe. Minden tétmérkőzést figyelembe véve, a 111. találkozó következik a DVTK ellen. A részletes statisztikai adatokról “A Ferencváros, Diósgyőr elleni mérkőzései” bejegyzésünknél olvashatnak.