Hosszú idő után hagyta el ismét három ponttal a Fradi a Kaposvár otthonát, és most sem volt könnyű dolga.
A Ferencváros 1977 után tudott újra győzni egyik „mumusa″, a Kaposvár otthonában (2–3) a labdarúgó NB I 14. fordulójának záró mérkőzésén.
Nyilatkozatok:
Waltner Róbert: — Nekünk is van veszíteni valónk, mert nem úgy megyünk fel a pályára, hogy ki akarunk kapni. A mérkőzés esélyese a Ferencváros, de, ha veszítünk akkor bánkódni fogunk a vereség miatt, ha nem lenne veszíteni valónk, akkor nem lennénk szomorúak. Azon [szerk: az előző] a mérkőzésen a Fradi a tíz helyzetéből egyet rúgott be, mi meg a kettőből egyet sem, lehetett volna iksz is a meccs, de az összkép alapján az nem egy egygólos találkozó volt, de ez nézőpont kérdése. A Ferencváros az ország legnépszerűbb csapata, az egyik legjobb szurkolótáborral, amely idegenben is elkíséri a csapatot. Ezt sok klub megirigyelhetné. Az előző szezonban sikerült megteremtenünk annak a lehetőségét, hogy feljussunk, s most Kaposvárra hozzuk az ország legnépszerűbb csapatait. Ez nekünk egy plusz. Tudjuk, hogy erős keretük van, Tokmac és Isael értéke nagyjából annyi, mint a mi teljes keretünkké. Ebből is látszik, hogy válogatott, jó játékosaik vannak. Ennek ellenére meglepetést szeretnénk okozni. Abban mindenki biztos lehet, hogy nem úgy fogunk pályára lépni, hogy ússzuk meg minél kevesebb góllal, hanem úgy, hogy megpróbálunk győzni a Fradi ellen. Tudjuk, hogy erre kevés az esélyünk. A Fradi az Espanyol ellen is felvette a versenyt az Európa-ligában, amely a spanyol első osztályban szerepel, mi a Rákóczi vagyunk, de történtek már meglepetések a labdarúgásban.
Szerhij Rebrov: — Mindent megteszünk azért, hogy a kettős terhelés mellett is a lehető legjobb eredményt érjük el, így természetesen Kaposváron sem lehet más a célunk, mint a három pont. Nehéz mérkőzésre számítok, hiszen egy elképesztően intenzív csütörtöki összecsapáson vagyunk túl, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a legutóbb is szoros mérkőzést játszottunk ellenfelünkkel. Nem foglalkozunk azzal, hogy hol áll a Kaposvár a tabellán, csak a saját futballunkra koncentrálunk, arra, hogy meg tudjuk tartani a vezető pozíciónkat.
A mérkőzés:
Kaposvári Rákóczi — Ferencváros: 2-3 (1-2)
Kaposvár, 18:00. 4.115 néző.
Vezette: Bogár Gergő (asszisztensek: Georgiou, Varga Zs.; alapvonali jv.: Radványi, Molnár A.; tartalékjv.: Becséri)
Kaposvári Rákóczi: Slakta — Vachtler, Nagy T., Fodor M., Hadaró — Nagy J., Jakimiv (Nagy K., 61.) — Csiki, Beliczky (Zsiga, 80.), Nagy R. (Balázs Zs., 79.) — Ádám M.
kispad: Pogacsics, Poplatnik, Ur, Markovic
vezetőedző: Waltner Róbert (papiron: megfelelő licenc híján Disztl László)
Ferencváros: Gróf — Lovrencsics G., Blazic, Botka (Frimpong, 77.), Heister — Ihnatenko, Haratin — Zubkov, Isael, Nguen (Sigér, 80.) — Boli (Szihnyevics, 89.)
kispad: Dibusz, Bőle, Skvarka, Varga R.
vezetőedző: Szerhij Rebrov
Gól: Ádám M. (11.), Csiki (64.) illetve Isael (13., 32.), Boli (75.)
Sárga lap: Nagy K. (74.), Vachtler (87.), Waltner (88.) illetve Heister (24.), Zubkov (67.), Haratin (71.)
Sokan megmosolyogták az újonc Kaposvári Rákóczi labdarúgóit, akik a Ferencváros elleni vasárnapi bajnoki előtt kijelentették, hogy bajnokverésre készülnek. Nem a levegőbe beszéltek a hazaiak. Ezt bizonyítja, hogy alig kezdődött el a találkozó, és máris előnybe kerültek Ádám Martin gólja révén. Igaz, túlságosan sokáig nem örülhettek, ám a Fradi egyenlítő (13. perc), majd vezető (32.) gólja sem szegte a kedvüket: lelkesen és felettébb bátran futballoztak a folytatásban is.
Ezért aztán jó iramú, változatos mérkőzést játszottak a felek. A hátrányba kerülő Kaposvár ment előre, a Ferencváros pedig visszahúzódott, és kontraakciókat vezetve igyekezett növelni az előnyét. A lelátón helyet foglalók nem véletlenül jegyezték meg: annyit, mint a vasárnapi meccsen, az egész bajnokságban nem kontráztak Lovrencsics Gergőék. Volt terület Isaelék előtt, ám hiába, mert az utolsó passzok többnyire nem sikerültek. Az 57. percben igen, ám ekkor Bogár Gergő játékvezető – tévesen – les címén nem adta meg Franck Boli közelről szerzett gólját.
A folytatásban ismét az akaratos Rákóczi percei következtek, Csiki Norbert ritkán látható nagy góllal egyenlített. A több klubban is megforduló, nagy tehetségesnek tartott, nyáron átigazolt labdarúgó az első gólját szerezte kaposvári színekben. A második félidőben is nyomott a hazai csapat, a Fradi viszont nem élt ekkor a szabadon maradt területek adta lehetőségekkel. Úgy tűnt, hogy visszavettek a tempóból a vendégek, csak egyszer-egyszer villantak meg, igaz, ez is elegendő volt a vezetés újbóli megszerzéséhez. Franck Boli parádés gólja jelezte, hogy a bajnokverésről nem elegendő álmodozni. 2–3
Pedig le a kalappal a Rákóczi előtt, mert helyenként a ferencvárosiakra kényszerítette az akaratát. Az újonc egyértelműen futballozni akart, nem csak túlélni. A Fradi azonban – ha kicsit fáradtabban futballozva is – érvényesítette a tudásbeli fölényét, így a hazaiak (miközben próbálták kiszolgálni a közönségüket), csupán megszorítani tudták a bajnoki címvédőt, felülmúlni nem. A szurkolók azonban így is hálásak voltak, s állították, csakis ilyen elszántan futballozva van értelme a játéknak.
A Ferencváros teljesítette a kötelező házi feladatot: az első legyőzte az utolsót.
Nyilatkozatok:
A Ferencváros trénere, Szerhij Rebrov azzal kezdte: mindig nehéz néhány nappal egy fárasztó találkozó után pályára lépni.
„Az ellenfél jól használta ki a lehetőségeit, de megérdemelten nyertünk, még akkor is, ha a második félidőben kevesebbet tudtuk tartani a labdát, mint szerettük volna. Le a kalappal a játékosaim előtt, mindent megtettek a győzelemért. Az ellenfél most nagyobb teret engedett nekünk, ezért tudtunk ennyit kontrázni, főleg az első félidő volt alkalmasabb erre, viszont a hazai kapus nagyon jól teljesített.”
A kaposváriak vezetőedzője, Disztl László szerint az FTC ellen hazai pályán szerepelni mindig óriási dolog.
„Szurkolónak és játékosnak egyaránt. Abban reménykedtünk, hogy mindemellett lelkes, agresszív és kemény játékkal eredményesek lehetünk. Az első félidőben próbáltunk hol visszább állni, hol feljebb tolni a védekezést. Lőttünk is egy nagyszerű gólt, aztán sajnos jött rá a válasz, ami bosszantó volt, de ennél is bosszantóbb a második kapott találat, mert egy nem túl veszélyes szabadrúgás kötött ki a hálóban. A szünet után feljebb kellett mennünk, nyomás alatt is tudtuk tartani a Fradit, sikerült gólt lőnünk, aztán sokat dolgoztunk a harmadik találatért, de a Ferencvárosnak olyan kvalitású játékosai vannak, akik eldöntötték a mérkőzést.”
www.tempofradi.hu
A Ferencváros 1977 után tudott újra győzni egyik „mumusa″, a Kaposvár otthonában (2–3) a labdarúgó NB I 14. fordulójának záró mérkőzésén.
Nyilatkozatok:
Waltner Róbert: — Nekünk is van veszíteni valónk, mert nem úgy megyünk fel a pályára, hogy ki akarunk kapni. A mérkőzés esélyese a Ferencváros, de, ha veszítünk akkor bánkódni fogunk a vereség miatt, ha nem lenne veszíteni valónk, akkor nem lennénk szomorúak. Azon [szerk: az előző] a mérkőzésen a Fradi a tíz helyzetéből egyet rúgott be, mi meg a kettőből egyet sem, lehetett volna iksz is a meccs, de az összkép alapján az nem egy egygólos találkozó volt, de ez nézőpont kérdése. A Ferencváros az ország legnépszerűbb csapata, az egyik legjobb szurkolótáborral, amely idegenben is elkíséri a csapatot. Ezt sok klub megirigyelhetné. Az előző szezonban sikerült megteremtenünk annak a lehetőségét, hogy feljussunk, s most Kaposvárra hozzuk az ország legnépszerűbb csapatait. Ez nekünk egy plusz. Tudjuk, hogy erős keretük van, Tokmac és Isael értéke nagyjából annyi, mint a mi teljes keretünkké. Ebből is látszik, hogy válogatott, jó játékosaik vannak. Ennek ellenére meglepetést szeretnénk okozni. Abban mindenki biztos lehet, hogy nem úgy fogunk pályára lépni, hogy ússzuk meg minél kevesebb góllal, hanem úgy, hogy megpróbálunk győzni a Fradi ellen. Tudjuk, hogy erre kevés az esélyünk. A Fradi az Espanyol ellen is felvette a versenyt az Európa-ligában, amely a spanyol első osztályban szerepel, mi a Rákóczi vagyunk, de történtek már meglepetések a labdarúgásban.
Szerhij Rebrov: — Mindent megteszünk azért, hogy a kettős terhelés mellett is a lehető legjobb eredményt érjük el, így természetesen Kaposváron sem lehet más a célunk, mint a három pont. Nehéz mérkőzésre számítok, hiszen egy elképesztően intenzív csütörtöki összecsapáson vagyunk túl, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a legutóbb is szoros mérkőzést játszottunk ellenfelünkkel. Nem foglalkozunk azzal, hogy hol áll a Kaposvár a tabellán, csak a saját futballunkra koncentrálunk, arra, hogy meg tudjuk tartani a vezető pozíciónkat.
A mérkőzés:
Kaposvári Rákóczi — Ferencváros: 2-3 (1-2)
Kaposvár, 18:00. 4.115 néző.
Vezette: Bogár Gergő (asszisztensek: Georgiou, Varga Zs.; alapvonali jv.: Radványi, Molnár A.; tartalékjv.: Becséri)
Kaposvári Rákóczi: Slakta — Vachtler, Nagy T., Fodor M., Hadaró — Nagy J., Jakimiv (Nagy K., 61.) — Csiki, Beliczky (Zsiga, 80.), Nagy R. (Balázs Zs., 79.) — Ádám M.
kispad: Pogacsics, Poplatnik, Ur, Markovic
vezetőedző: Waltner Róbert (papiron: megfelelő licenc híján Disztl László)
Ferencváros: Gróf — Lovrencsics G., Blazic, Botka (Frimpong, 77.), Heister — Ihnatenko, Haratin — Zubkov, Isael, Nguen (Sigér, 80.) — Boli (Szihnyevics, 89.)
kispad: Dibusz, Bőle, Skvarka, Varga R.
vezetőedző: Szerhij Rebrov
Gól: Ádám M. (11.), Csiki (64.) illetve Isael (13., 32.), Boli (75.)
Sárga lap: Nagy K. (74.), Vachtler (87.), Waltner (88.) illetve Heister (24.), Zubkov (67.), Haratin (71.)
Sokan megmosolyogták az újonc Kaposvári Rákóczi labdarúgóit, akik a Ferencváros elleni vasárnapi bajnoki előtt kijelentették, hogy bajnokverésre készülnek. Nem a levegőbe beszéltek a hazaiak. Ezt bizonyítja, hogy alig kezdődött el a találkozó, és máris előnybe kerültek Ádám Martin gólja révén. Igaz, túlságosan sokáig nem örülhettek, ám a Fradi egyenlítő (13. perc), majd vezető (32.) gólja sem szegte a kedvüket: lelkesen és felettébb bátran futballoztak a folytatásban is.
Ezért aztán jó iramú, változatos mérkőzést játszottak a felek. A hátrányba kerülő Kaposvár ment előre, a Ferencváros pedig visszahúzódott, és kontraakciókat vezetve igyekezett növelni az előnyét. A lelátón helyet foglalók nem véletlenül jegyezték meg: annyit, mint a vasárnapi meccsen, az egész bajnokságban nem kontráztak Lovrencsics Gergőék. Volt terület Isaelék előtt, ám hiába, mert az utolsó passzok többnyire nem sikerültek. Az 57. percben igen, ám ekkor Bogár Gergő játékvezető – tévesen – les címén nem adta meg Franck Boli közelről szerzett gólját.
A folytatásban ismét az akaratos Rákóczi percei következtek, Csiki Norbert ritkán látható nagy góllal egyenlített. A több klubban is megforduló, nagy tehetségesnek tartott, nyáron átigazolt labdarúgó az első gólját szerezte kaposvári színekben. A második félidőben is nyomott a hazai csapat, a Fradi viszont nem élt ekkor a szabadon maradt területek adta lehetőségekkel. Úgy tűnt, hogy visszavettek a tempóból a vendégek, csak egyszer-egyszer villantak meg, igaz, ez is elegendő volt a vezetés újbóli megszerzéséhez. Franck Boli parádés gólja jelezte, hogy a bajnokverésről nem elegendő álmodozni. 2–3
Pedig le a kalappal a Rákóczi előtt, mert helyenként a ferencvárosiakra kényszerítette az akaratát. Az újonc egyértelműen futballozni akart, nem csak túlélni. A Fradi azonban – ha kicsit fáradtabban futballozva is – érvényesítette a tudásbeli fölényét, így a hazaiak (miközben próbálták kiszolgálni a közönségüket), csupán megszorítani tudták a bajnoki címvédőt, felülmúlni nem. A szurkolók azonban így is hálásak voltak, s állították, csakis ilyen elszántan futballozva van értelme a játéknak.
A Ferencváros teljesítette a kötelező házi feladatot: az első legyőzte az utolsót.
Nyilatkozatok:
A Ferencváros trénere, Szerhij Rebrov azzal kezdte: mindig nehéz néhány nappal egy fárasztó találkozó után pályára lépni.
„Az ellenfél jól használta ki a lehetőségeit, de megérdemelten nyertünk, még akkor is, ha a második félidőben kevesebbet tudtuk tartani a labdát, mint szerettük volna. Le a kalappal a játékosaim előtt, mindent megtettek a győzelemért. Az ellenfél most nagyobb teret engedett nekünk, ezért tudtunk ennyit kontrázni, főleg az első félidő volt alkalmasabb erre, viszont a hazai kapus nagyon jól teljesített.”
A kaposváriak vezetőedzője, Disztl László szerint az FTC ellen hazai pályán szerepelni mindig óriási dolog.
„Szurkolónak és játékosnak egyaránt. Abban reménykedtünk, hogy mindemellett lelkes, agresszív és kemény játékkal eredményesek lehetünk. Az első félidőben próbáltunk hol visszább állni, hol feljebb tolni a védekezést. Lőttünk is egy nagyszerű gólt, aztán sajnos jött rá a válasz, ami bosszantó volt, de ennél is bosszantóbb a második kapott találat, mert egy nem túl veszélyes szabadrúgás kötött ki a hálóban. A szünet után feljebb kellett mennünk, nyomás alatt is tudtuk tartani a Fradit, sikerült gólt lőnünk, aztán sokat dolgoztunk a harmadik találatért, de a Ferencvárosnak olyan kvalitású játékosai vannak, akik eldöntötték a mérkőzést.”
www.tempofradi.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése