Megizzadtunk Kisvárdán. Lényeg: megvan a 3 pont.
Egy góllal azért nyerni tudott a bajnok, a Varga Roland által kiharcolt 11-est Isael belőtte.
Nagy csatában nyert a Ferencváros a nagyon szervezetten futballozó Kisvárda otthonában a labdarúgó NB I 18. fordulójában. A Ferencváros megnyerte a hetedik élvonalbeli mérkőzését is a várdaiak ellen.
Nyilatkozatok:
Dajka László: — A héten a csapat nagyon fegyelmezetten, ugyanakkor tapintható feszültség közepette készült a mérkőzésre. Látszik, hogy mindenkiben nagy a bizonyítási vágy. Nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk, tökéletesen tudjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, ettől függetlenül soha, senki előtt nem megyünk ki a pályára feltartott kézzel. Előbb-utóbb be fogunk találni, biztos vagyok benne, hogy már a Ferencváros ellen lesznek helyzeteink, utána pedig jönnek azok a fontos meccsek, amelyeken a közvetlen riválisok ellen játszunk, és akkor elengedhetetlen lesz a jó eredményekhez, hogy gólokat szerezzünk. Maradva a szombati, mindenki által nagyon várt mérkőzésnél, elöl-hátul jól kell koncentrálnunk ahhoz, hogy jó eredményt tudjunk elérni a Ferencváros ellen. Jelen pillanatban ki kell mondanunk, hogy a Ferencváros van a legjobb formában. Ők is mutatják a legtöbbet a tizenkét csapat közül, ugyanakkor játékoskoromra visszaemlékezve jobban örültem annak, amikor ilyen jó csapat ellen léphettünk pályára. Mezőkövesden főleg az első félidőben nem nagyon ment nekünk a futball, de itt az ideje, hogy a szebbik arcunkat mutassuk.
Szerhij Rebrov: — Egy kicsit korán kezdődött el a tavaszi szezon, de ne feledjük, a feltételek a riválisaink számára is ugyanezek voltak. A Paks elleni mérkőzésen megfelelő hozzáállással játszottunk, sokkal agresszívebbek voltunk ellenfelünknél, így több helyzetet tudtunk kialakítani, ezt örömmel láttam a rövid, háromhetes felkészülés után. Szép gólokat szereztünk, szóval elégedettek lehetünk, de a következő meccseken is ugyanezt a hozzáállást, motivációt várom el a csapattól. A Kisvárda ellen rendre szoros mérkőzéseket játszunk, az elmúlt két alkalommal is egygólos különbséggel sikerült megszereznünk a három pontot. Ez is mutatja, hogy egy jól szervezett csapat vár ránk szombaton, nem lesz könnyű feltörnünk a védelmüket. A játékosaim keményen edzettek a héten, mindig csak az előttük álló feladatra koncentrálnak. Biztos vagyok benne, hogy most is megtaláljuk a módját a gólszerzésnek, ahogy azt mindig tesszük. Magabiztos előnyünk van a tabellán, csak tennünk kell a dolgunkat, hogy meg is tartsuk azt.
A mérkőzés:
Kisvárda Master Good — Ferencváros: 1-2 (1-1)
Kisvárda, 17:00. 3.308 néző.
Vezette: Erdős József (asszisztensek: Buzás, Csatári; alapvonali jv.: Pillók, Radványi; tartalékjv.: Márkus)
Kisvárda Master Good: Dombó — Melnyik, Beriosz, Rubus, Hej — Karaszjuk (Viana, 46.), Lucas — Obradovic (Sassá, 61.), Cukalasz, Bumba — Grozav (Gosztonyi, 86.)
kispad: Minca, Kravcsenko, Ene, Kovácsréti
vezetőedző: Dajka László
Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Blazic, Otigba, Civic (Heister, 83.) — Sigér (Somalia, 61.), Haratin — Zubkov, Isael, Nguen (Varga R., 83.) — Boli
kispad: Gróf, Vécsei, Botka, Skvarka
vezetőedző: Szerhij Rebrov
Gól: Obradovic (39.) illetve Boli (29.), Isael (85. – 11-esből)
Sárga lap: Hej (27.), Melnyik (68.), Lucas (81.) illetve Lovrencsics G. (87.)
Nem tudni, hogy a téli spanyolországi edzőtáborban hány különböző felállást és taktikát gyakoroltatott labdarúgóival Szerhij Rebrov, ám az első két tavaszi forduló alapján a Ferencváros meccseinek zöme ugyanazon forgatókönyv szerint zajlik majd: az ellenfél mélyen visszahúzódik, átadja a területet, s vár a kontratámadásra (rosszabb esetben a gyors ellentámadás lehetőségét is feladja, és próbálja gól nélküli döntetlennel kihúzni a meccset).
Talán mindössze két-három olyan együttest látni a magyar mezőnyben, amely vélhetően megpróbál majd mezőnyben is egyenrangú partnere lenni a listavezetőnek, ám a Kisvárda nem tartozott közéjük.
A hazaiak az első perctől átadták a kezdeményezést a zöld-fehéreknek, igaz, amit elterveztek, remekül működött. Szervezetten, egymást kisegítve zárták le a területet, ha a vendégeknek olykor mégis sikerült a szélen megbontaniuk a védelmet, többnyire a beadás volt pontatlan, vagy a befejezésbe csúszott hiba, például akkor, amikor az első negyedóra végén a Fradi megtalálta a rést, ám Eldar Civic remek beadása után a hosszú saroknál érkező Isael eltévesztette a felső sarkot.
Mivel a huszonkét játékosból huszonegy szinte végig a hazai térfélen tartózkodott, mélységi indításra nem igazán volt lehetősége a címvédőnek, a gyors játékosoknak nem volt helyük lendületbe jönni, a vetélytárs viszont csak elvétve tudott támadást építeni. Ha a Fradi olykor megtette azt a szívességet, hogy a pálya közepén eladta a labdát, a hazaiak addig tétováztak, amíg Franck Boli vagy Tokmac Nguen a kaputól visszasprintelt, labdát szerzett, és kezdődhetett elölről a türelemjáték.
A labda kergetése során az első fél óra végén hibázott először a Kisvárda, Franck Bolinak pedig két lépésről nem jelentett nehézséget a hálóba lőni. Más kérdés, hogy a válasz nem késett sokáig, a Kisvárda helyzetkihasználásáról pedig sokat elárul, hogy egy kaput eltaláló lövés/egy gól mutatóval vonulhatott szünetre.
Bár a játék képe alapján nem volt benne az egyenlítés az addig kapu felé sem néző hazaiak futballjában, egyetlen megingás elég volt nekik. Az ősszel parádés teljesítményt nyújtó Dibusz Dénes hibáját Nemanja Obradovics használta ki, így hiába volt a hatalmas labdabirtoklási fölény, döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.
A fordulás után Sztavrosz Cukalasz révén a szabolcsi együttes kísérletezett először, a hatalmas ziccert viszont a Fradi hagyta ki: Isael szöglete után a teljesen üresen hagyott Olekszandr Zubkov fejelte a labdát a jobb alsó sarok mellé, majd a brazil szélső újabb beívelése után Otigba Kenneth bólintott pontatlanul. A hazaiak játéka egyre bátrabbá vált, a listavezető több könnyű átadást rontott, így fél órával a vége előtt a középpálya közepére érkezett a klubhoz télen visszatérő, tavasszal először lehetőséget kapó Somália.
A várt áttörést viszont a légiós beállítása sem hozta meg, a Fradi nemhogy ziccerig, még lövésig is alig jutott, a Kisvárda pedig egyre inkább elhitte, hogy pontot szerezhet a jóval esélyesebb és erősebb riválistól. A piros mezesek önmagukat és az ellenfelet sem kímélve őrizték az egy pontot, az utolsó negyedórára ráfordulva pedig Dombó Dávid védte Nguen bal alsó sarokra tartó átlövését.
A Fradi próbálta fokozni a nyomást, ám a győztes gólhoz végül Varga Roland becserélése, a szélsőt feleslegesen megrúgó Teodorosz Beriosz hibája és Isael higgadtsága kellett. A Kisvárda nagyot küzdött, a fordulás után bátran futballozott, ám a tizenegyes után már nem maradt elég ideje és ereje az újabb egyenlítésre. 1–2
Nyilatkozatok:
DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője
– Megérdemelték volna a döntetlent?
– Talán igen. Szervezett, zárt, biztonságos védekezéssel készültünk a meccsre, ezt a taktikát félig-meddig sikerült megvalósítani, egyedül amiatt van bennem hiányérzet, hogy az első félidőben kevesebbet birtokoltuk a labdát. Igaz, akkor a Fradi sem tudott nagy helyzetet kialakítani, mégis vezetést szerzett. Nem estünk össze, szép kontratámadás után egyenlítettünk, ami visszaadta játékosaink hitét. A fordulás után váltottunk, többet volt nálunk a labda, veszélyesebbek voltunk a kapura, és egyenrangú ellenfelei voltunk a Ferencvárosnak.
– Mindent megtettek a bravúrért?
– Ha nem is mindent, de nagyon sokat tettünk a pontszerzésért. Mindenki odatette magát, legfeljebb abban hibáztunk, hogy az első félidőben túl sok időt adtunk a Ferencvárosnak arra, hogy építse a támadásait. A lelkünknek nagyon kellett volna a pontszerzés.
– A lefújás után miről beszélgetett a játékvezetővel?
– Megkérdeztem tőle, miért ítélt büntetőt, amire azt felelte, hogy a védőnk szerelési kísérlete ütemet tévesztett, és Varga Rolandot találta el. Hiszek neki, de még vissza kell néznem az esetet ahhoz, hogy megbizonyosodjak az ítélet helyességéről. Mindenesetre a hátvédnek nem szabad bántania a szögletzászló felé forduló csatárt.
SZERHIJ REBROV, a Ferencváros vezetőedzője
– Ilyen meccsre számított?
– Az első félidőben kézben tartottuk a mérkőzést, a fordulás után kevésbé. Még nem vagyunk abban az állapotban, hogy kilencven percen keresztül nyomást gyakoroljunk az ellenfélre és irányítsunk. Labdarúgóim hozzáállásával viszont elégedett vagyok, mert olyan meccset nyertünk meg, amelyen nem volt sok helyzetünk, és masszívan védekező ellenfelet kellett legyőznünk. Építhetünk arra, hogy két győzelemmel kezdtük a tavaszt, hasonló folytatásban bízom.
– Mit kért a játékosaitól a szünetben?
– Néhány apróságra hívtam fel a figyelmüket, főleg a támadásépítés terén. Nagyon nehéz jól futballozni, amikor az ellenfél falat húz a kapuja elé, a szünet után ráadásul a játékunk is akadozott. Ezzel együtt az ilyen meccsek mutatják meg a csapat igazi karakterét, az nyer, aki bátran beleáll a párharcokba, és jobban akarja a három pontot.
– Mi a véleménye a mérkőzést eldöntő tizenegyesről?
– A kispad előtt állva teljesen jogosnak éreztem. Varga Roland előtt volt a labda, tolt is rajta egyet, mire az ellenfél játékosa hátulról fellökte. Ilyen esetben mindegy, hogy a pálya melyik pontján történik a szabálytalanság, le kell fújni. A játékvezető az eset közelében helyezkedett, nyilván jobban is látta, mint én.
Isael: — Miután a játékvezető tizenegyest ítélt, megkérdeztem a többieket, ragaszkodik-e valaki az elvégzéséhez. Mivel senki sem jelentkezett, kézbe vettem a labdát, és leállítottam a büntetőpontra. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy az ősszel két tizenegyest is elhibáztam, de igyekeztem kizárni az emlékeket, és csak a lövésre összpontosítani. Azt mondtam magamban: ez most másik meccs, és kell a gól a három ponthoz. Ezúttal nekifutás közben a kapust figyeltem, és amikor láttam, hogy elindul az egyik sarokra, középre rúgtam a labdát.
www.tempofradi.hu - www.nso.hu
Egy góllal azért nyerni tudott a bajnok, a Varga Roland által kiharcolt 11-est Isael belőtte.
Nagy csatában nyert a Ferencváros a nagyon szervezetten futballozó Kisvárda otthonában a labdarúgó NB I 18. fordulójában. A Ferencváros megnyerte a hetedik élvonalbeli mérkőzését is a várdaiak ellen.
Nyilatkozatok:
Dajka László: — A héten a csapat nagyon fegyelmezetten, ugyanakkor tapintható feszültség közepette készült a mérkőzésre. Látszik, hogy mindenkiben nagy a bizonyítási vágy. Nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk, tökéletesen tudjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, ettől függetlenül soha, senki előtt nem megyünk ki a pályára feltartott kézzel. Előbb-utóbb be fogunk találni, biztos vagyok benne, hogy már a Ferencváros ellen lesznek helyzeteink, utána pedig jönnek azok a fontos meccsek, amelyeken a közvetlen riválisok ellen játszunk, és akkor elengedhetetlen lesz a jó eredményekhez, hogy gólokat szerezzünk. Maradva a szombati, mindenki által nagyon várt mérkőzésnél, elöl-hátul jól kell koncentrálnunk ahhoz, hogy jó eredményt tudjunk elérni a Ferencváros ellen. Jelen pillanatban ki kell mondanunk, hogy a Ferencváros van a legjobb formában. Ők is mutatják a legtöbbet a tizenkét csapat közül, ugyanakkor játékoskoromra visszaemlékezve jobban örültem annak, amikor ilyen jó csapat ellen léphettünk pályára. Mezőkövesden főleg az első félidőben nem nagyon ment nekünk a futball, de itt az ideje, hogy a szebbik arcunkat mutassuk.
Szerhij Rebrov: — Egy kicsit korán kezdődött el a tavaszi szezon, de ne feledjük, a feltételek a riválisaink számára is ugyanezek voltak. A Paks elleni mérkőzésen megfelelő hozzáállással játszottunk, sokkal agresszívebbek voltunk ellenfelünknél, így több helyzetet tudtunk kialakítani, ezt örömmel láttam a rövid, háromhetes felkészülés után. Szép gólokat szereztünk, szóval elégedettek lehetünk, de a következő meccseken is ugyanezt a hozzáállást, motivációt várom el a csapattól. A Kisvárda ellen rendre szoros mérkőzéseket játszunk, az elmúlt két alkalommal is egygólos különbséggel sikerült megszereznünk a három pontot. Ez is mutatja, hogy egy jól szervezett csapat vár ránk szombaton, nem lesz könnyű feltörnünk a védelmüket. A játékosaim keményen edzettek a héten, mindig csak az előttük álló feladatra koncentrálnak. Biztos vagyok benne, hogy most is megtaláljuk a módját a gólszerzésnek, ahogy azt mindig tesszük. Magabiztos előnyünk van a tabellán, csak tennünk kell a dolgunkat, hogy meg is tartsuk azt.
A mérkőzés:
Kisvárda Master Good — Ferencváros: 1-2 (1-1)
Kisvárda, 17:00. 3.308 néző.
Vezette: Erdős József (asszisztensek: Buzás, Csatári; alapvonali jv.: Pillók, Radványi; tartalékjv.: Márkus)
Kisvárda Master Good: Dombó — Melnyik, Beriosz, Rubus, Hej — Karaszjuk (Viana, 46.), Lucas — Obradovic (Sassá, 61.), Cukalasz, Bumba — Grozav (Gosztonyi, 86.)
kispad: Minca, Kravcsenko, Ene, Kovácsréti
vezetőedző: Dajka László
Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Blazic, Otigba, Civic (Heister, 83.) — Sigér (Somalia, 61.), Haratin — Zubkov, Isael, Nguen (Varga R., 83.) — Boli
kispad: Gróf, Vécsei, Botka, Skvarka
vezetőedző: Szerhij Rebrov
Gól: Obradovic (39.) illetve Boli (29.), Isael (85. – 11-esből)
Sárga lap: Hej (27.), Melnyik (68.), Lucas (81.) illetve Lovrencsics G. (87.)
Nem tudni, hogy a téli spanyolországi edzőtáborban hány különböző felállást és taktikát gyakoroltatott labdarúgóival Szerhij Rebrov, ám az első két tavaszi forduló alapján a Ferencváros meccseinek zöme ugyanazon forgatókönyv szerint zajlik majd: az ellenfél mélyen visszahúzódik, átadja a területet, s vár a kontratámadásra (rosszabb esetben a gyors ellentámadás lehetőségét is feladja, és próbálja gól nélküli döntetlennel kihúzni a meccset).
Talán mindössze két-három olyan együttest látni a magyar mezőnyben, amely vélhetően megpróbál majd mezőnyben is egyenrangú partnere lenni a listavezetőnek, ám a Kisvárda nem tartozott közéjük.
A hazaiak az első perctől átadták a kezdeményezést a zöld-fehéreknek, igaz, amit elterveztek, remekül működött. Szervezetten, egymást kisegítve zárták le a területet, ha a vendégeknek olykor mégis sikerült a szélen megbontaniuk a védelmet, többnyire a beadás volt pontatlan, vagy a befejezésbe csúszott hiba, például akkor, amikor az első negyedóra végén a Fradi megtalálta a rést, ám Eldar Civic remek beadása után a hosszú saroknál érkező Isael eltévesztette a felső sarkot.
Mivel a huszonkét játékosból huszonegy szinte végig a hazai térfélen tartózkodott, mélységi indításra nem igazán volt lehetősége a címvédőnek, a gyors játékosoknak nem volt helyük lendületbe jönni, a vetélytárs viszont csak elvétve tudott támadást építeni. Ha a Fradi olykor megtette azt a szívességet, hogy a pálya közepén eladta a labdát, a hazaiak addig tétováztak, amíg Franck Boli vagy Tokmac Nguen a kaputól visszasprintelt, labdát szerzett, és kezdődhetett elölről a türelemjáték.
A labda kergetése során az első fél óra végén hibázott először a Kisvárda, Franck Bolinak pedig két lépésről nem jelentett nehézséget a hálóba lőni. Más kérdés, hogy a válasz nem késett sokáig, a Kisvárda helyzetkihasználásáról pedig sokat elárul, hogy egy kaput eltaláló lövés/egy gól mutatóval vonulhatott szünetre.
Bár a játék képe alapján nem volt benne az egyenlítés az addig kapu felé sem néző hazaiak futballjában, egyetlen megingás elég volt nekik. Az ősszel parádés teljesítményt nyújtó Dibusz Dénes hibáját Nemanja Obradovics használta ki, így hiába volt a hatalmas labdabirtoklási fölény, döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.
A fordulás után Sztavrosz Cukalasz révén a szabolcsi együttes kísérletezett először, a hatalmas ziccert viszont a Fradi hagyta ki: Isael szöglete után a teljesen üresen hagyott Olekszandr Zubkov fejelte a labdát a jobb alsó sarok mellé, majd a brazil szélső újabb beívelése után Otigba Kenneth bólintott pontatlanul. A hazaiak játéka egyre bátrabbá vált, a listavezető több könnyű átadást rontott, így fél órával a vége előtt a középpálya közepére érkezett a klubhoz télen visszatérő, tavasszal először lehetőséget kapó Somália.
A várt áttörést viszont a légiós beállítása sem hozta meg, a Fradi nemhogy ziccerig, még lövésig is alig jutott, a Kisvárda pedig egyre inkább elhitte, hogy pontot szerezhet a jóval esélyesebb és erősebb riválistól. A piros mezesek önmagukat és az ellenfelet sem kímélve őrizték az egy pontot, az utolsó negyedórára ráfordulva pedig Dombó Dávid védte Nguen bal alsó sarokra tartó átlövését.
A Fradi próbálta fokozni a nyomást, ám a győztes gólhoz végül Varga Roland becserélése, a szélsőt feleslegesen megrúgó Teodorosz Beriosz hibája és Isael higgadtsága kellett. A Kisvárda nagyot küzdött, a fordulás után bátran futballozott, ám a tizenegyes után már nem maradt elég ideje és ereje az újabb egyenlítésre. 1–2
Nyilatkozatok:
DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője
– Megérdemelték volna a döntetlent?
– Talán igen. Szervezett, zárt, biztonságos védekezéssel készültünk a meccsre, ezt a taktikát félig-meddig sikerült megvalósítani, egyedül amiatt van bennem hiányérzet, hogy az első félidőben kevesebbet birtokoltuk a labdát. Igaz, akkor a Fradi sem tudott nagy helyzetet kialakítani, mégis vezetést szerzett. Nem estünk össze, szép kontratámadás után egyenlítettünk, ami visszaadta játékosaink hitét. A fordulás után váltottunk, többet volt nálunk a labda, veszélyesebbek voltunk a kapura, és egyenrangú ellenfelei voltunk a Ferencvárosnak.
– Mindent megtettek a bravúrért?
– Ha nem is mindent, de nagyon sokat tettünk a pontszerzésért. Mindenki odatette magát, legfeljebb abban hibáztunk, hogy az első félidőben túl sok időt adtunk a Ferencvárosnak arra, hogy építse a támadásait. A lelkünknek nagyon kellett volna a pontszerzés.
– A lefújás után miről beszélgetett a játékvezetővel?
– Megkérdeztem tőle, miért ítélt büntetőt, amire azt felelte, hogy a védőnk szerelési kísérlete ütemet tévesztett, és Varga Rolandot találta el. Hiszek neki, de még vissza kell néznem az esetet ahhoz, hogy megbizonyosodjak az ítélet helyességéről. Mindenesetre a hátvédnek nem szabad bántania a szögletzászló felé forduló csatárt.
SZERHIJ REBROV, a Ferencváros vezetőedzője
– Ilyen meccsre számított?
– Az első félidőben kézben tartottuk a mérkőzést, a fordulás után kevésbé. Még nem vagyunk abban az állapotban, hogy kilencven percen keresztül nyomást gyakoroljunk az ellenfélre és irányítsunk. Labdarúgóim hozzáállásával viszont elégedett vagyok, mert olyan meccset nyertünk meg, amelyen nem volt sok helyzetünk, és masszívan védekező ellenfelet kellett legyőznünk. Építhetünk arra, hogy két győzelemmel kezdtük a tavaszt, hasonló folytatásban bízom.
– Mit kért a játékosaitól a szünetben?
– Néhány apróságra hívtam fel a figyelmüket, főleg a támadásépítés terén. Nagyon nehéz jól futballozni, amikor az ellenfél falat húz a kapuja elé, a szünet után ráadásul a játékunk is akadozott. Ezzel együtt az ilyen meccsek mutatják meg a csapat igazi karakterét, az nyer, aki bátran beleáll a párharcokba, és jobban akarja a három pontot.
– Mi a véleménye a mérkőzést eldöntő tizenegyesről?
– A kispad előtt állva teljesen jogosnak éreztem. Varga Roland előtt volt a labda, tolt is rajta egyet, mire az ellenfél játékosa hátulról fellökte. Ilyen esetben mindegy, hogy a pálya melyik pontján történik a szabálytalanság, le kell fújni. A játékvezető az eset közelében helyezkedett, nyilván jobban is látta, mint én.
Isael: — Miután a játékvezető tizenegyest ítélt, megkérdeztem a többieket, ragaszkodik-e valaki az elvégzéséhez. Mivel senki sem jelentkezett, kézbe vettem a labdát, és leállítottam a büntetőpontra. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy az ősszel két tizenegyest is elhibáztam, de igyekeztem kizárni az emlékeket, és csak a lövésre összpontosítani. Azt mondtam magamban: ez most másik meccs, és kell a gól a három ponthoz. Ezúttal nekifutás közben a kapust figyeltem, és amikor láttam, hogy elindul az egyik sarokra, középre rúgtam a labdát.
www.tempofradi.hu - www.nso.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése