Az FTC Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál elmondta, a BL-csoportkörbe jutásért járó több mint ötmilliárd forintból a szakmai stáb és a futballisták is kapnak, a furcsa telefonhívásokból viszont elege van.
– Legutóbb decemberben ugyanitt ültünk a Groupama Aréna
emeleti termében, és akkor úgy fogalmazott, legyünk racionálisak, a
Bajnokok Ligája csoportköre túlságosan messze van, az más kávéház…
– Most is más! – vágta rá a Nemzeti Sportnak Orosz Pál,
az FTC Zrt. vezérigazgatója. – A Fradi mint egyesület, jelen
pillanatban klasszikus Európa-liga-csoportkörös klub a hátterét
tekintve. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk olyan teljesítményt
nyújtani, amellyel bejuthatunk a Bajnokok Ligájába. Költségvetésben,
játékerőben más kávéház a BL, nézzük csak meg csoportbeli
ellenfeleinket. A mostani ezért is fantasztikus eredmény.
– Az FTC-nek tehát az Európa-liga-csoportkör a realitás?
– Igen. Az Európa-liga a mi polcunk, szerintem már az is nagy szó, hogy
szisztematikus munkával idáig eljutottunk. A Bajnokok Ligája főtáblája
kiugró eredmény, főleg azért, mert nem úgy jutottunk el ide, hogy a
rájátszásban kellett becsatlakoznunk, vagy alanyi jogon
BL-csoportkörösök lennénk, mint sok más ország bajnoka. Az első
selejtezőkörből indulva kellett idáig elverekednünk magunkat olyan
neveken keresztül, mint a svéd bajnok Djurgarden, a skót bajnok Celtic, a
horvát bajnok Dinamo Zagreb és végül a norvég bajnok Molde.
– Mi vagy ki a titok? Szerhij Rebrov?
– Szerhij
Rebrov kiemelkedően fontos eleme annak, ami most nálunk zajlik, de ez
az itt dolgozók közös sikere. A csapategységet emelném ki, és itt nem
csak a pályán lévő csapat egységére gondolok. Ez most közös történet, a
pályamunkástól kezdve az irodákban dolgozókon át a vezetőedzőig és
Kubatov Gábor elnök úrig, beleértve természetesen a szurkolóinkat is.
Kétségtelen, hogy kulcsszerepe van a sikerekben Szerhij Rebrovnak,
hiszen ő a karmestere annak, ami a pályán történik, nagyon felkészült
és elhivatott szakember. Csapatban gondolkodik, mindig és mindenkor a
csapat érdeke az első.
– Sok szurkoló máris azon aggódik,
hogy a Ferencváros képtelen lesz Szerhij Rebrovot vagy bizonyos
játékosokat hosszú távon megtartani. Mit gondol erről?
–
Szerhij jól érzi magát Budapesten, a családja is szeret itt lenni,
imádja a munkáját a Ferencvárosnál, ráadásul hihetetlen sikereket is
elér. Fel sem vetődik, hogy elmenne a klubtól. A játékosokkal
kapcsolatban is ezt tudom mondani, hiszen BL-főtáblán játszhatnak olyan
nevek ellen, mint Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo. Ugyanakkor azzal
tisztában kell lennünk, hogy vannak olyan klubok, amelyek ha szemet
vetnek egy-egy labdarúgóra – és nem csak Fradi-játékosokról beszélek
természetesen –, akkor tudnak olyan ajánlatot tenni, amellyel nehéz
konkurálni. Olyan játékost vagy edzőt, aki egész karrierjét egy klubnál
tölti, nagyon nehéz találni. Persze ott van Francesco Totti, aki
ellenpélda, de nem ez a megszokott. Amikor valakit el akarnak vinni a
klubtól, azt kell szem előtt tartani, hogy a játékos karrierje
szempontjából előrelépés-e, ő akarja-e, és ha igen, olyan megállapodást
kell kötni, hogy a befolyó összegből legalább azonos kvalitású játékost
tudjunk hozni, és maradjon is akkora összeg, amellyel lehet
gazdálkodni a klub további fejlődése érdekében. Felfoghatjuk ezt
veszélynek és egyfajta lehetőségnek is. Ma már ilyen a labdarúgás.
– Az átigazolásokról ki dönt? Myrto Uzuni, Aissa Laidouni,
Adnan Kovacevic máris erőssége a csapatnak, úgy tűnik, egyre jobb
futballistákat tudnak a klubhoz csábítani.
– A háttérben
jelentős munka zajlik ezen a fronton is. Hajnal Tamás érkezésével ebben
nagyon sokat fejlődtünk. Az igazolásról sohasem egy személy határoz a
klubnál, mindig közös a döntés. Természetes, hogy az edzőnknek ebben is
óriási szerepe van, de ez igaz Kubatov Gáborra is. Nem úgy van, hogy
hirtelen azt mondjuk, kell egy jobbhátvéd, mi pedig elkezdünk
körülnézni. Kinyitjuk az összeállított mappánkat, megnézzük, kik
jöhetnek szóba, mi az erőssége, mi a gyengéje az adott futballistának,
nekünk milyen típusúra van inkább szükségünk, védekezőre vagy támadni
tudóra. Olyan egyetlen klubnál sem létezik, még a Real Madridnál sem,
hogy minden igazolás beváljon, de a százalékos esélyt folyamatosan
növelnünk kell.
– A Bajnokok Ligája-szerepléssel egy sztárt is könnyebb a klubhoz csábítani?
– Még ha annyi pénzünk is lenne, hogy meg tudnánk fizetni egy igazi
nagyágyút, mit választana egy sztárjátékos? Elmegy a Bundesligába,
Angliába vagy a magyar NB I-be? Igazi nagy sztárokat képtelenség
idehozni. Még ha valami csoda folytán annyi pénzt is tudnánk adni, ami
elgondolkodtatná, akkor sem biztos, hogy megérné, mert „szétverné” az
öltözői rendet. Egy fecske pedig nem csinál nyarat. Ellenben kiugró
tudású, válogatott labdarúgókat már ide tudunk hozni. Előbb említettem,
hogy a nagybetűs csapat a sikerünk titka.
– Évek óta ül tárgyalóasztalhoz a kiszemeltekkel. Mennyiben más most az alkupozíciója, mint a kezdeti időkben?
– Össze sem lehet hasonlítani. Tizedik éve csináljuk, a
tárgyalóasztalhoz teljesen másként ülhetünk le, mint évekkel ezelőtt.
Mostanra elmondhatjuk, egy éve Európa-liga-csoportkörben szerepeltünk,
idén a Bajnokok Ligájában, erre a játékosok is vevők, hiszen ezek
fontos állomások a karrierjük szempontjából is. Néhány évvel ezelőtt
Kubatov Gáborral arról beszélgettünk, jó lenne elérni, hogy Dinamo
Zagreb szintű csapat legyünk – hát az idén mi búcsúztattuk a
zágrábiakat. Egyre több olyan játékost tudunk idehozni, akinek a
megszerzése néhány éve még csupán fikció volt. Ne feledkezzünk meg az
infrastruktúránkról, ami nemzetközi szinten is jónak mondható, a
sportszakmai és az orvosi háttérről, és sorolhatnám azokat a
tényezőket, amelyek mind számítanak, amikor egy játékos klubot választ.
– FC Barcelona, Juventus, Dinamo Kijev. Ilyen csoportról álmodott?
– Csodás sorsolás! Úgy voltunk vele, jöjjenek minél nagyobb csapatok,
olyanok, amelyek igazi futballünnepet jelentenek mindenkinek. Ez a három
klub ilyen. A játékosok is beteljesítették az álmaikat, játszhatnak
többek között Lionel Messi, Cristiano Ronaldo ellen. A napokban egy
újságíró azt kérdezte tőlem, hány pontot szeretnénk szerezni…
Elkerekedett a szemem. Örüljünk már annak, hogy idáig eljutottunk, ha
jön a mérkőzésnap, mindenki vegyen egy hot dogot, igyon meg egy sört,
kapja ölébe a gyerekét, jöjjön ki a stadionba, és érezze jól magát,
élvezzen minden pillanatot. Nem azt mondom, hogy feltett kézzel állunk
ki a meccsekre, mindenkiből felkészülünk és a tudásunk legjavát fogjuk
nyújtani, erre Szerhij Rebrov mellett az is garancia, hogy ez itt a
Ferencváros, és itt minden körülmények között a maximumot kell nyújtani.
Aztán hogy ez mire lesz elég, majd kiderül.
– Hány telefonhívást kapott, hogy szerezzen jegyet a hazai meccsekre?
– Hirtelen annyi barátom lett, mint még sosem. Főleg azt szeretem, ha
azzal hívnak fel, imádják a Barcelonát, szerezzek nekik jegyet. Ilyenkor
azt válaszolom, nincs gond, hívja fel a Barcelonát. Persze érthető,
hogy mindenki itt akar lenni ezeken a mérkőzéseken.
– Beszéljünk az anyagiakról, hiszen mégiscsak Magyarországon élünk… Eddig öt- és hatmilliárd forint közé tehető a bevétel.
– Igen ám, de ne feledjük, ennek egy távolról, szabad szemmel is jól
látható részét adóban befizetjük az államnak. Másfél milliárd forint
körüli összegről beszélünk. De nincs ezzel gond. Azt is szokták
kérdezni, ebből mennyit kapnak a játékosok, edzők. Nos, nem titok,
kapnak a stáb tagjai és a futballisták is, mert a „nincsből” nem lehet,
de ha van miből, abból szívesen adunk.
– Annak idején
téma volt, hogy Szerhij Rebrov alacsonyabb fizetést kap, ám ha bejut a
Bajnokok Ligájába a klubbal, nagyot kaszálhat. Igaz ez?
–
Nem elegáns más zsebében turkálni, nem is teszem. Százalékot vagy
konkrét számokat nem mondhatok, de az az elvünk, hogy akinek szerepe van
a pénz megkeresésében, az kapjon is belőle. Az Európa-ligához képest a
BL-ben nagyságrendileg ötször annyi a pénz, így jut is, marad is. A
BL-csoportkörben például egy pontért kilencszázezer eurót kap a klub, ha
nyerünk egy mérkőzést, azért egymilliárd forint jár. Azért az nem
kevés.
– Örült neki, amikor kiderült, hogy a csoportkört az FC Barcelona otthonában kezdik?
– Viccesen szoktam mondani, egy esztendővel ezelőtt az El-ben az
Espanyollal kezdtünk Barcelonában, nem tudott megverni bennünket, aztán
ki is esett a spanyol első osztályból. Kezdhetnek aggódni a Barcánál
is… Mindenesetre különös lesz visszatérni a városba úgy, hogy nem az
Espanyol stadionja felé kell kanyarodnunk, hanem a Camp Nou felé. Óriási
élmény lesz ez minden fradistának!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése