Alberto Bosch hazatért. Szergej Rebrov segítője Barcelonában nőtt fel, fiatalon az Espanyolban futballozott, a Ferencváros idei első Bajnokok Ligája-csoportmérkőzése vezette vissza a katalán városba. A Fradi edzője tisztában van azzal, hogy a ma esti ellenfél, Barcelona védelme sebezhető, és azon ügyködött a főnökével együtt, hogy ezt kihasználják a játékosok a Nou Campban.
– Soha nem felejtem el, hogy tavaly az Espanyol Ferencváros elleni Európa-liga-csoportmeccse előtt Barcelonában fellapoztam a helyi sportlapokat, és mindegyik megemlítette, hogy ön a Ferencvárosnak a spanyol felelőse. Gondolta volna, hogy egy év után újra visszatér Barcelonába, és Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen lesz érdekelt a Fradi másodedzőjeként?
– Hát, erre kevesen gondoltak volna az én helyemben. De az igazat
megvallva nekem mégis eszembe jutott, hogy akár a Bajnokok Ligájában
játszhatunk. A szezon előtt egyértelmű volt, hogy szeretnénk újra
emlékezetessé tenni az európai kupaszereplésünket. Hiszen az előző
idényben megtapasztaltuk, milyen felemelő érzés ott lenni az Európa-liga
csoportkörében. Ez extra motivációt jelentett: meg akartuk ismételni,
sőt most már mondhatom, túl akartuk szárnyalni az akkori
teljesítményünket. A Bajnokok Ligája csoportköréről álmodtunk, de ez
önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy bejussunk Európa 32 legjobb
klubcsapata közé. Keményen meg kellett küzdenünk ezért. Nagyon
fegyelmezetten, végig összpontosítva futballozott a csapat, különösen a Dinamo Zagreb elleni sikert
emelném ki, mégpedig azért, mert miután túljutottunk a horvát bajnokon,
és már csak egy lépés hiányzott a BL-főtáblához, a játékosok még inkább
elhitték, hogy bejuthatnak a csoportkörbe. Sikerült, ez és ami még
rájuk vár, az lesz életük egyik legnagyobb élménye. De nem dőlhetnek
hátra a játékosok; nemcsak az a feladatuk, hogy maradéktalanul élvezzék a
Bajnokok Ligája légkörét, hanem az is, hogy mutassák meg, mire képesek.
Teher nélkül futballozhatnak a világhírű Barcelona és Juventus, Lionel
Messi és Cristiano Ronaldo ellen. Ugyanakkor a játékosok, és mi, az
edzői stáb tagjai is tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk, hiszen mi
képviseljük a Ferencvárost és a magyar labdarúgást a Bajnokok Ligájában.
– Miért gondolja, hogy a Dinamo Zagreb volt a legkeményebb ellenfél a csoportkörbe vezető úton?
– Minden meccsen adódtak nehéz pillanatok, akár egy-egy mérkőzésen belül is voltak meghatározó jelenetek. A Djurgarden elleni volt a második hivatalos mérkőzésünk a szezonban,
tudatosítani kellett a játékosokban, hogy minden hiba jelentősége
felértékelődik, hiszen csak egy találkozón dőlt el a továbbjutás. Glasgow-ban a Celtic ellen a meccs végéig élesek voltunk,
a hajrában, ráadásul idegenben szereztük meg a győztes gólt. A Dinamo
ellen végig versenyképesek voltunk egy olyan csapattal szemben, amely
tavaly a saját pályánkon győzött le bennünket. A Molde ellen
újra a régi szabály érvényesült: két meccsen dőlt el a továbbjutás.
Ráadásul a mindent eldöntő ütközetre a mi pályánkon került sor. Volt
rajtunk teher, de elbírtuk. Gyorsan végigrohanva a selejtezős
ellenfeleinken, láthatja, nem volt könnyű dolgunk egyik meccsen sem.
Minden találkozó más szempontból állított bennünket kihívás elé, de
mindegyiket megoldottuk.
– Fel tudja idézni a Bajnokok Ligája-csoportkör sorsolását? Amikor
kiderült, hogy a Barcelonával, a Juventusszal és a Dinamo Kijevvel kerül
egy csoportba a Ferencváros, melyik érzés dominált? Örült, mert a világ
legjobb csapataival került össze a csapata, vagy éppen bosszankodott,
amiért kőkemény ellenfelekkel kell megküzdeniük a csoportban?
– Mindkettő eszembe jutott. Nyilván előre tudhattuk, hogy a Bajnokok
Ligájában akár a legnehezebb csapatok is szembe jöhetnek. Minden
labdarúgó és edző vágya az, hogy a legjobb játékosok és együttesek ellen
szerepelhessen, s ha ez megadatik a pályafutás során, akkor az hatalmas
boldogságot jelent. Nekem Barcelona különleges: onnan származom, a szülővárosomba térek vissza.
A Juventus Olaszország legjobb csapata, tele kitűnő, világklasszis
játékosokkal. A Dinamo Kijev a második otthonom. Dolgoztam a klubnál,
sok barátot szereztem abban az időszakban, a feleségem ukrán. De mint
ahogy említette, amilyen öröm ilyen nagy klubok ellen játszani, pont
olyan nehéz lesz ellenük helytállni, hiszen csúcsminőséget képviselnek.
– A szakmai stábban az ön feladata az ellenfelek feltérképezése.
Feltételezem, hogy tett már lépéseket, és megpróbálta felderíteni a
Barcelona gyenge pontjait. A nyáron nagy mozgás volt a katalánoknál: a
Bayern elleni 2-8 után a klub edzőt váltott, az új mester, Ronald Koeman nem tartott igényt Luis Suárezre,
kis híján Lionel Messi is távozott a klubtól. Ettől függetlenül nem
könnyű rátapintani a Barcelona gyenge pontjaira. Nyilván nem hátrány,
hogy a világ egyik legjobb kapusa, Marc André Ter Stegen sérült, és nem a védelem a legerősebb csapatrésze a Barcának. Szóval mit lehet kieszelni egy ilyen sztárcsapat ellen?
– Valóban az én feladatom az ellenfelek feltérképezése, legyen az a
Barcelona vagy akár egy alacsonyabb osztályú csapat. Ami a spanyolokat
illeti: mindannyian láthattuk, hogy a spanyol bajnokság később
kezdődött, a Barcelona még nem teljesen állt össze, az elmúlt
mérkőzéseiken felfedeztük, hogy a védelme zavarba hozható. Ez az
információ fontos, de önmagában semmit sem ér. Előbb meg kell néznünk,
hogy ebből mi hogyan tudunk profitálni. Szóval nem csak az ellenfél
csapatjátékával kell tisztában lennünk, ez viszonylag könnyedén
elvégezhető feladat. Sokkal nagyobb kihívás, hogy az ellenfél
játékelemeinek ismeretében mi milyen stratégiát válasszunk az adott
mérkőzésre. Mint említettem, lehet, hogy zavarba hozható a Barcelona
védelme, de meg kell találnunk azt a taktikai fegyvert, amivel hibára
tudjuk őket kényszeríteni.
– Ha valaki, akkor ön ismeri Szergej Rebrovot. Mi csak egy
rezzenéstelen arcú embert látunk állni a kispad előtt, aki soha nem
mutat érzelmeket. Mit érdemes még tudnunk a főnökéről?
– Nagyon ambiciózus, és végtelenül komolyan veszi a munkáját. Mindig a
következő mérkőzés jár az eszében, neki nincs ideje ünnepelni. Ő
folyamatosan a csapat fejlesztésén, az új edzésmódszereken gondolkozik. A
munka az élete, mindig kikéri a véleményünket, bevon minket a
döntéshozatalba.
– Az elmúlt két évben miben fejlődött a legtöbbet a Ferencváros?
– Mostanra minden játékos tisztában van a saját feladatával a pályán. Ez hatalmas előrelépés.
– Korábban, amikor megérkezett a Ferencvároshoz, nem ezt tapasztalta?
– Nem az én tisztem megítélni, hogy az előző edző hogyan dolgozott a
játékosokkal. Én csak azt állítom, hogy minden szakembernek vannak
posztspecifikus elvárásai a játékosokkal szemben. Akkor működik jól a
csapat, ha a labdarúgók tisztában vannak a velük szemben támasztott
elvárásokkal, ismerik és betartják a taktikát. Ha ez nincs meg, akkor
követelni sem lehet tőlük.
– Mit gondol, ha továbbra is ilyen sikeres lesz a Ferencvárossal,
megalapozza a hírnevét, lesz lehetősége egy nap visszatérni
Spanyolországba edzősködni?
– Nem gondolok erre. Rengeteg feladatom van, a Bajnokok Ligájában, a
magyar bajnokságban és a kupában is jönnek a mérkőzések sorra egymás
után. Nem látok a jövőbe, teszem a dolgom a Ferencvárosnál.
Szilágyi László - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése