Kubatov: meg kell oldjuk ezt a helyzetet

 Csapjunk bele a dolgokba...

Még a múlt hét középén készítettünk interjút a Ferencvárosi Torna Club elnökével, Kubatov Gáborral. Az első részben a labdarúgás legaktuálisabb kérdéseit jártuk körbe, így az is kiderül, hogy miképp gondolkodik a Fradi-vezető Peter Stöger helyzetéről. A második részben a klub, a szakosztályok, a Fradiváros jelene és jövője is szóba kerül majd.

Csapjunk bele a dolgokba: sokan most már edzőváltást emlegetnek, gondolom ön sem ezt várta, mint ami az elmúlt időszakban történt?

Ez a szép a sportban, hogy szurkolóként jogod, sőt kötelességed, hogy érzelmi alapon tekintsd a történéseket és mond el a véleményed, sportvezetőként azonban racionális döntéseket kell hozni, az érzelmeket háttérbe szorítva. Ha azt kérdezi valaki, hogy most krízisben vagyunk-e, akkor a válasz az, hogy igen, pillanatnyi hullámvölgyben vagyunk. Most csak az a kérdés, hogy kapkodva döntünk, vagy sem, hogy a helyzetet akarjuk-e megoldani, vagy egy hirtelen a külső nyomás miatti irracionális döntést hozunk-e. 

Én inkább türelmes típus vagyok, Szergejjel három, Thomasszal öt évig dolgoztunk együtt, és ott is voltak nehéz periódusok. De a csapattal, stábbal, edzővel közös munkából még nagyon sok lehetőséget ki lehet, ki kell használni, hogy rendeződjenek a dolgok. Hadd ajánljak egy másik szempontot is. Sokat rontana a megítélésünkön az is, ha a Bundesligában évekig dolgozó edzőt, néhány hónap után, a bajnokságban a legkevesebb vesztett ponttal a háta mögött, elbocsátanánk. Ezek után senki sem gondolhatja, hogy egy komoly edzővel, komoly szerződést tudunk kötni.

Azt is tegyük hozzá, hogy egy edzőváltás hatalmas költségekkel jár a klubnak. Még akkor is, ha egy edző el akar menni, mint például Rebrov tette és a klubnak nem kellett neki fizetni, a stábjának viszont akkor is muszáj volt. És ha jön egy új edző, akkor ő azt mondja, hogy ezek a játékosok nem jók, nem bízik bennük, nem illeszkednek az ő játék felfogásához, ezért cseréljük le a fél keretet.

Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet senkinek sem jó. Nem jó a szurkolóknak, mert ők büszkék szeretnének lenni a csapatukra, nem jó az edzőnek, mert ő sikeres szeretne lenni, de a játékosnak sem. Egy válogatott labdarúgó önérzetének, karrierjének nem tesz jót, ha a bajnokságban nem egyenletes teljesítményt nyújt. Szóval, mindenki érdekelt abban, hogy megoldjuk ezt a helyzetet. A játékos, edző és klubmenedzsment is. Dolgozni kell és sokat-sokat gondolkodni. Sok esetben néhány apróság is helyre tudja hozni a dolgokat, néha viszont nagyon sok minden kell hozzá. De, a legjobb csapatépítő mindig a győzelem.

És miért kerültünk ebbe a krízishelyzetbe a szezon közben? Mert nem volt ennek konkrét előjele.

Ezért szép a futball, hogy itt állunk, sok százezer Fradi szurkoló és mindenkinek megvan a saját nézőpontja. Mindenki másképp látja a hiba okát. Azt érdemes tudni, hogy a nyári átigazolási időszakban rengeteg játékosunkat megkeresték. összezavarták a fejüket iszonyatos, szerintem irreálisan magas fizetésekkel, ajánlatokkal, miközben a klubnak mélyen a piaci ár alatti ajánlatot tettek. Felmenteném a játékosokat, mert ők még fiatalok, megzavarja a gondolkodásukat egy akkora összeg, amekkorát még életükben nem kerestek. Ez pedig óhatatlanul konfliktust szül a klub és a játékos között. Miközben én személyesen kedvelem és nagyra tartom a játékosaink többségét, nekem az a dolgom, hogy a klub érdekeit védjem. Manapság az sem ritka, hogy egy sportoló, pestiesen szólva úgy akarja kimozgatni magát a csapatból, hogy valamilyen konfliktust generál maga körül, így előidézve azt, hogy a klub ingyen bontson vele szerződést. Ha ez sikerül, akkor szabadon igazolhatóvá válik és ebben az esetben magasabb fizetésre számíthat. A klub tehát ilyenkor nem mutatkozhat gyengének.

 

Itt felmerül Boli esete – hogy lehet úgy fegyelmezni, hogy miután valaki egyszer már kikerült a keretből, mint ő, majd megint cserbenhagyta a csapatot, aztán mégis visszakerülhet?

Franck egy aranyos srác, a nyári ügyek előtti két évben semmi gond nem volt vele. A klub álláspontja nyilvánvaló lett számára, azt remélem, tanult ebből.

A vezetőedzőre visszatérve: azért alighanem ha nem bíznának benne, akkor mégis megváltak volna már tőle.

Minden eszközt meg kell ragadni, ki kell meríteni a teljes repertoárt, és ha akkor sem megy, akkor érdemes elgondolkodni ezen, de addig még nagyon-nagyon sok idő van hátra. Magyarországon, évtizedek óta az a szokás, ha nem megy a csapatnak, akkor a szurkolók, az ő szempontjukból érthető módon, nagy nyomást helyeznek a klubra. Fütyül a közönség, mint ahogy most nálunk is, ettől pedig egy klubelnök általában szeretne megszabadulni, mint ahogy én is. És a legegyszerűbb döntés az edző elküldése lenne. A csapatot nem lehet leváltani, nem lehet elzavarni huszonnégy-huszonöt embert. A helyzet megoldása érdekében szerintem inkább nagyon racionálisan kell gondolkodni. Mi, a Ferencváros azt szeretnénk, hogy megoldjuk ezt a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztunk Peter szerződtetésével.

Nem túl jó ember ehhez a csapathoz Peter Stöger? A játékosok Szergejnél egy kőkemény parancsuralmi rendszerhez szoktak.

Kétségtelen, hogy Peter más típusú edző. Ő csendesen közli, amit akar, nem kiabál. Elmondja, szépen, nyugodtan, hogy: “Ha nem teljesítesz, nem tudlak betenni a kezdőcsapatba és csak a padra tudlak leültetni. Ha ezt nem veszed tudomásul és nem változtatsz a teljesítményeden, akkor a padra sem tudlak odatenni”. Ez nem mindenkinél működik azonnal. De majd rájönnek, hogy bár Peter ugyan szépen, lassan mondja, de ugyanolyan komolyan gondolja. Stögerrel abban állapodtunk meg, amikor idejött, hogy támadóbb focit játszunk majd, mint Szergejjel tettük. A Celtic ellen 4-3-3-at választott, Szergejnél öt védő és három védekező középpályás volt. És az is benne van, ahogy Máté Csabi mondta, hogy ami korábban befelé, az most kifelé pattan. Ha már itt tartunk, az is egy érdekes kérdés, hogy az MTK-meccsen Tokmac próbálkozásainak kevesebb, mint fele volt sikeres, viszont sokat próbálkozott, akkor az jó vagy rossz?

Igen ő legalább próbálkozott: az Uzuni – Tokmac esetnél is az a két ember szólalkozott össze, aki akart.

Nem kutattam utána, de szerintem a vita oka épp ez volt: bennük lángolt a tűz, fűtötte őket a szenvedély. Mindkettő kiváló ember és nem is kell ebbe a helyzetbe beleavatkoznunk: meg tudják oldani maguk. Most munka van, dolgozni kell ezerrel, hogy kiderítsük, miként lehet még jobb csapatot csinálni. Azt érdemes hozzátenni, hogy Szergej utolsó fél éve és ez az eddigi fél szezon nagyjából hasonló teljesítményt hozott. És vele mindenki elégedett volt.

Ha már Rebrov: az ő ügyében vannak még elvarratlan szálak. A tavalyi év végén azt mondta, hogy le kell ülni vele és ki kell teríteni a kártyákat.

Utólag visszagondolva, abban a helyzetben az lett volna a legegyszerűbb, ha azonnal nyilvánosságra hozzuk, hogy Szergej felmondott. De biztos, hogy akkor megnyerjük a bajnokságot? Vajon mekkora cirkusz lett volna a csapat körül? Hogy reagáltak volna a játékosok? Nem indokolta meg a döntését, nem magyarázta meg, hogy miért, csak megüzente nekem. Összepakolt és elment. Nem én küldtem őt el, ő mondta, hogy elmegy. Nem gondolom, hogy a szurkolók azt várták volna tőlem, hogy a Ferencváros elnökeként elmenjek könyörögni egy egyébként akkoriban még a klubbal szerződésben álló edzőnek, hogy töltse ki a hátralévő idejét.

Mindenképp elment volna?

Azt hiszem, hogy igen, tudva azt, hogy milyen elképesztően jó szerződést kötött a Közel-Keleten. Nálunk nagyon jól keresett európai mércével is, a mostani fizetése, az én információim szerint, annak a többszöröse. Ráadásul megkérdeztem anno a menedzserét, még a felmondás előtt, ha az ukrán szövetség megkeresi, akkor elmegy-e. A válasz az volt, hogy igen, akkor el fog menni. Ma is úgy gondolom, hogy kiváló időszakot töltöttünk együtt. Csak a szépre emlékezem.

Nekünk úgy tűnt, hogy azt a látszatot akarta elkerülni, hogy a barátja, Sevcsenko hátába döfi a kést.

Igen, Sevcsenko távozása után az ukrán szövetség minden bizonnyal kifizette volna nekünk azt a négyhónapnyi fizetést, amibe Szergej szerződésének kivásárlása került volna. És akkor a BL-selejtezők kellős közepén itt álltunk volna edző nélkül. Felmondott, mi nem akartunk könyörögni és biztosra vehető volt, hogy az ukrán szövetségi kapitányi posztnak nem tud nemet mondani. Fenntartom, hogy felelős döntést hoztunk.

Térjünk vissza a csapatra. Nyilván nem Flóriékról, Juhász Pista bácsiékról beszélünk, de az kijelenthető, hogy nagyon-nagyon régen nem volt ilyen erős keretünk. Önnel is beszéltünk arról, hogy abból a Rijekából, akik simán vertek ki minket pár éve, elhoztuk a legjobb játékost; ott van Zachariassen, akinek a távozása nagy fájdalmat okozott a Rosenborgnál; Gavrity, aki szupertehetségként érkezett, de nem nagyon játszik, az örök rejtélyről, Haraisviliről nem is beszélve, akit valósággal meggyászoltak a Göteborgnál. Az elmúlt években nagyon jól igazoltunk, a mostaniakról mi a véleménye?

Szerintem most is jól igazoltunk, be fognak válni az érkezők. Talán Gera Zoli mondta egyszer, hogy Angliában fél-egy év, amíg eldöntik, hogy egy játékos bevált vagy sem. Itt van a húsz éves szerb Gavrity. Ő először van hosszabb időre távol a családjától, csak most tanul angolul. Egy-két emberrel tud beszélni a keretből, ez a helyzet, érthető módon számára még sokkoló. Időre van szüksége. Azt nem tehetjük meg, hogy betesszük a kezdőbe, rosszul teljesít, kifütyülik és elküldjük. Nála biztosra kell menni, fel kell építeni. Biztos vagyok benne, hogy az új játékosok jók, össze fog állni a keretünk.

Itt az emberi szempontok is érdekesek. Voltak olyan időszakok, még nyáron is, amikor önnek korábbi leghevesebb kritikusai is gyakorlatilag szobrot akartak emelni a kommentelőink közül is. Eltelik egy hónap, van néhány rossz meccs és most azt mondják, hogy “Igen, megint kiderült, hogy…”. Ezt hogy lehet bírni?

Egy sportvezetőnek nem lehet hiúnak lennie, erről le kell szokni. A türelem a másik olyan erény, amelynek a megtanulásához a a legtöbb erőfeszítést meg kell tenni. Ez sok esetben azzal jár, hogy engem nem szeretnek, de ezt akkor is el kell tudnom viselni. Nekem a Fradi szempontjait kell mérlegelnem. Volt már ilyen mikor három évig küzdöttünk egymással, a klub és a szurkolók.. Racionális döntés volt az is. Jobb lett volna szabadulni tőle, én sem örültem, hogy elküldtek a csudába, tüntettek a házamnál, kiírásokkal üzentek. Most visszatekintve azt gondolom, hogy ez a konfliktus elkerülhetetlen volt. Most is türelemmel kell lenni. Egy ilyen helyzetben a szokásos belső körben kezdünk el beszélgetni, felmérjük, hogy krízis van-e egyáltalán. Ha igen, akkor milyen megoldások léteznek. Mi történt, mi ennek az oka. Le kell ülni az edzővel, a csapattal. Kell beszélgetni a pszichiáterrel is, hogy mit olvas ki a csapatból. Meg kell nézni, hogy nemzetközi példák szerint az ilyen helyzetekkel hogy küzdenek meg mások, mi abból a jó, mi az, ami nem jó. Érdemes hetekig mérlegelni ezt a helyzetet. Az a csapat, belső kör, amely évek óta dolgozik itt együtt, nagyon megbízik egymásban és biztos vagyok abban, hogy közösen most is megtaláljuk a megoldást.

Egy teljesen más, de szintén aktuális, sokakat érdeklő téma: nem érzik úgy, hogy egy picit el lettek mérve az Európa Liga-jegyárak?

Ezt fel kell mérnünk majd a hazai három meccs után. Amivel nem számoltunk, hogy a bérleteseink harmada, de még azok is, akiknek az idén hálánk jeléül nem kellett fizetnie a szezonbelépőért, összesen több mint kétezer ember nem váltott sem három, sem kétmeccses bérletet az Európa Ligára. Ők is nagyon hiányoznak a lelátóról. Fontos és sajnálatos szempont, hogy csütörtök este kilenckor kell játsszuk a hazai meccseinket, ez komoly nehézséget okoz a vidéki szurkolóinknak. És persze a koronavírus miatt a bajnoki meccseken sincsen olyan nézőszám, mint korábban, hisz sajnos nem mindenki beoltott.

A megfigyelői csapatról ritkán hallani konkrétumokat, sokszor nem egyértelmű kívülről, ki van benne és ki nincs, tudna erről beszélni?

Hajnal Tomi a feje, sportigazgatóként ennek a területnek, és dolgozik néhány ember velünk régóta, akiknek a pályáját a későbbiekben szeretnénk felépíteni. Az egyik Leo, akivel mindig viccelődünk, hogy nem tudja abbahagyni a focit, pedig nagyon várjuk az öregfiúkba is, ott van Gyömbér Gabi, Zoran Kuntity és van egy Brazíliában dolgozó kollégánk is. Velük még fiatalok dolgoznak, monitorozzák az összes bajnokságot. Nagyon sok szoftver segíti a munkát. Aissa tulajdonságait betápláltuk például, megnéztük, hol vannak hasonló játékosok. Akkor a szoftver feldobott egy észak-afrikai U21-es, nagyon hasonló típusú játékost. Ettől persze még nem kell egyből leigazolni, de ígéretes lehetőségnek tűnik. 

Ön hisz ezekben a szoftverekben, módszerekben?

Igen, nagyon. De persze nem elég, ha csak a számok jók. Utána kell járni a játékos családi hátterének, a sérüléseinek, az edzésen nyújtott teljesítményének. De, mindezek ellenére, még így is történhet hiba. Az előbb rákérdeztél, itt van például k Haraisvili esete. Ő amióta itt van, sérült. Most nem ugyanaz a sérülése van, mint korábban, de megint műteni kell. Ez egy rendkívül szerencsétlen helyzet. Remélem, ki tud kerülni ebből a nehéz szituációból.. De Lasa Dvali esete is hasonló.

És mi a helyzet a Fradi utánpótlásánál, ami régóta problémás terület?

Az utánpótlásnál is fontos, hogy vonzó legyen a klub első kerete, mindig szerepeljen nemzetközi kupákban. Ez alapozza meg a megfelelő választ arra, , hogy miért akar valaki a Fradiba jönni: a Bajnokok Ligájában akar játszani, húszezer ember előtt szeretne focizni, átélhesse, milyen egy derbi. Most már szerencsére nagyon sok indok van mellettünk. Elindult egy nagyon jónak tűnő szakmai munka, aminek minősége annyiból már látszik, hogy a korosztályos csapataink elég jól szerepelnek és egyre több korosztályos válogatottunk is van. De a sikerhez fontos, hogy a gyerekeket is rávegyük arra, hogy ők is akarják azt, hogy nagy focista legyen belőlük. Mert enélkül nem elég a jó edzői stáb, a sporttudományos háttér, hogy egyre jobbak a visszajelzések, vagy az, hogy tényleg kiszolgáljuk őket: nekik is akarni kell. És nem “nagyjából” kell akarni, hanem jobban, mint bárkinek. Egyszer Orosz Pali beszélt Ronaldinhóval és megkérdezte, honnan van ez a fantasztikus labdaérzéke. “Rengeteget gyakoroltunk a bátyámmal”, mondta, “Úgy juthattunk be az edzés után az öltözőbe, ha négy méterről, egymással szemben a levegőben passzolgattuk a labdát. Ötszázszor. Ha négyszázhetvennél leesett, akkor újra kellett kezdeni.”

Semmi nincs véletlenül: Cristiano Ronaldo hasizma sem rajzolva van és David Beckham sem vált volna olyan kiemelkedő pontrúgóvá, ha nem gyakorol hosszasan minden edzés után. Bárcsak látnám, hogy vannak itt olyan srácok, akik kint maradnak és csinálják, odafigyelnek minden apró részletre, mert jók akarnak lenni, nem egyek a jók közül, hanem a legjobbak. Hogy odafigyelnek az edzésre, az elemzésre, a taktikára, a pszichés és fizikai felkészülésre, a fegyelemre, vagy akár az étkezésre. Ezt akarni kell. Nem csak a csinos barátnőt, jó autót és jó frizurát kell akarni.

És ebben nem segíthetne, ha az eddigi gyakorlattól eltérően mégis egy bentlakásos rendszerre állnánk át, nem lehet úgy könnyebben közösséget, csapategységet építeni?

Van néhány gyerek, aki bent lakik, még gondolkodunk abban, hogy mi a jó megoldás. A Real Madridnál például egy harmadik felállás van: a klub által fizetett nevelőcsaládoknál vannak a gyerekek. De azért csak egy hárommilliós közösségben lakunk: egymillió-hétszázezer budapesti mellett egymillió-háromszázezer agglomerációbélivel. Ennek pont a közepén vagyunk. Kell, hogy legyen elég megfelelő alany ebből. Prukner Laci távozása után fiatalokra bíztuk a szakmai munkát, akik nagyon odaadóan dolgoznak. Van olyan tervünk, hogy hozunk melléjük egy külföldi supervisort, aki nem edzéseket tart, hanem a játékrendszereket, képzések összeállítását irányítja és állandóan felügyeli az edzőket, hogy minél jobb legyen a szakmai munka. Az ő munkájához hozzátartozna a Soroksár is, hisz a játékosaink fejlesztésében az is egy igen fontos lépcsőfok.

www.ulloiut129.hu