Bízunk benned Dénes!
A huszonöt évvel ezelőtti BL-menetelésről készült dokumentumfilm is motiválja a Ferencváros kapusát, Dibusz Dénest a Molde ellen.
– Izgul?
– Nem használnám ezt a szót, mert azt
jelentené, hogy nem tudjuk, mit rontottunk el szerdán, és nem tudjuk,
hogyan kell futballoznunk a keddi visszavágón – felelte a Nemzeti
Sportnak Dibusz Dénes, a Ferencváros 29 esztendős
kapusa. – Erről viszont szó sincs, tisztában vagyunk vele, mi hiányzott
a győzelemhez Norvégiában, és azzal is, hogyan kell futballoznunk a
Groupama Arénában, hogy elérjük a célunkat.
– Akkor árulja el, mi hiányzott?
– Az első
félidőben ugyanolyan magas szinten futballoztunk, mint három korábbi
meccsünkön, a fordulás után viszont rendre rosszul helyezkedtünk, nem
úgy vettük fel a pozíciókat, hogy kisegíthessük egymást. A Molde
kétgólos hátrányban is ugyanazzal próbálkozott, mint az első
játékrészben, ám míg akkor szervezetten védekeztünk, a fordulás után
valamiért megzavarodtunk. A meccs utáni napokban egyórás videoelemzésen
veséztük ki a hibákat, úgyhogy a visszavágón nem fordulhat elő, hogy
ismét ennyit rontsunk védekezésben. Bármivel is próbálkozzon a Molde,
nem tud meglepni minket. A kétmeccses párharcnál sokat számít, hogy a
két találkozó között melyik együttes tud jobban felkészülni a
visszavágóra, melyik fél tanul többet az első találkozóból. Bízom
benne, hogy megtanultuk a leckét, és túljutunk a norvég bajnokon.
– A visszavágón a taktika dönthet vagy a mentális állapot?
–
A meccs sok apró részletből áll össze: taktika, fizikai állapot és
mentális erő. A megálmodott játék megvalósításához kifogástalan erőnlét
kell, de úgy érzem, ezen a téren nem lesz probléma. A mentális erőre
pedig akkor lehet szükség, ha a labdarúgó holtpontra jut, és át kell
lendülnie a nehézségeken. Az eddigi BL-selejtezőkön bizonyítottuk, hogy
mentálisan sem könnyű megroppantani minket, ezért most is bizakodva
várhatjuk a visszavágót.
– A BL-selejtezős ellenfeleket nézve bravúrnak számítana a főtábla elérése?
–
Igen. A Celtic és a Dinamo Zagreb elleni párharcban olyan csapatot
búcsúztattunk, amilyen ellen a magyar klubok általában elbuknak. Az
egyik kiejtése is bravúrnak számított volna, arra pedig régóta nem volt
példa, hogy magyar együttes rövid időn belül két ilyen kaliberű
ellenfelet győzzön le.Mindkét mérkőzés előtt hallottunk olyan hangokat,
hogy itt a végállomás, aztán mégis felborítottuk a papírformát. Az
eddigi menetelésünk és az idegenbeli három három után kezdjük úgy
érezni, hogy innen csak mi ronthatjuk el, ami persze nem igaz, mert
ellenfél is lesz a pályán. Mindenesetre úgy akarunk bejutni a
csoportkörbe, hogy senki se mondhassa, hogy nem érdemeltük meg.
–
Az előző idényben hatalmas sikert jelentett az Európa-liga-csoportkör.
Egy évvel később ott tartunk, hogy valamennyien csalódottak lennének,
ha az El-ben kellene folytatni?
– Nyilván csalódást
jelentene, de nem azért, mert lebecsüljük a másik sorozatot, hanem mert
nyáron a Bajnokok Ligája-csoportkört tűztük ki célként, és már csak
egy lépés választ el az elérésétől. Épp ezért nem is szeretnék az
Európa-ligáról beszélni, csak az jár a fejemben, hogy túljussunk a
norvég bajnokon.
– Látta a huszonöt évvel ezelőtti BL-menetelésről készült dokumentumfilmet?
–
Épp a Dinamo Zagreb elleni selejtező előtt néztem meg, mondhatjuk, jó
volt az időzítés. Érdekes volt visszanézni, hogyan élték meg a
csoportkörös szereplést az akkori játékosok, és mit jelentett a Fradi
BL-menetelése az országnak és a szurkolóknak. Mi is szeretnénk valami
hasonlót átélni, és legalább annyi örömet szerezni a drukkereinknek.
– Huszonöt év múlva szívesen szerepelne hasonló dokumentumfilmben?
– Természetesen. Rajtam semmi sem múlik.
– Személy szerint mit jelentene önnek a Bajnokok Ligája-csoportkör?
–
Olyan álom beteljesülését, amely két-három éve még elérhetetlennek
tűnt. Akkor gondolni sem mertünk arra, hogy valaha is BL-főtáblán
szerepelhetünk. Tavaly már éreztük, hogy jó úton indultunk el, most
pedig ott tartunk, hogy egyetlen lépés választ el a célunktól.
– Pécsen, kisgyerekként nézte a BL-meccseket?
–
Az biztos, hogy piros betűs ünnepnek számított, de mivel későn
kezdődtek a találkozók, megesett, hogy a szüleim csak az első félidőt
engedték megnézni, utána mennem kellett lefeküdni. Az egyik ilyen élénk
meccsélményem az emlékezetes Manchester United–Bayern München döntő
volt. Amikor elmentem aludni, még a németek vezettek, aztán a reggeli
híradóból tudtam meg, hogy az angolok fordítottak.
Babják Bence - www.nso.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése